Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-30

2053 Az Országgyűlés 30. ülése 1967. január 28-án, szombaton 2054 ELNÖK: Következik a határozathozatal. A terv- és költségvetési bizottság az állami költségvetés végösszegének érintetlenül hagyása mellett a tartalék terhére három módosító javaslatot terjesztett elő. Kérdem az Ország-, gyűlést, hogy a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatait elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom, hogy az Országgyűlés a terv- és költségvetési bizottságnak az 1967. évi állami költségvetéshez benyújtott módosító javaslatait elfogadta. Most pedig kérdezem az Országgyűlést, hogy az 1967. évi állami költségvetést az előbb elfogadott módosításokkal általánosságban és részleteiben elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon, (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot, hogy az Országgyűlés az 1967. évi állami költségvetést a már elfogadott módosításokkal általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Kádár János képviselőtársunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi "Bizottságának első titkára napirenden kívül szót kér. A szót örömmel megadom. (Nagy taps.) KÁDÁR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak, kedves Elvtársnők, Képviselőtársaim ! Az Elnöki Tanács január elején kiírta az új országgyűlési és tanács választásokat. Ebből következik, hogy az országgyűlés a mai napon, az 1967. évi költségvetés megtárgyalása és jóváhagyása után tervszerű munkáját, négyéves munkáját befejezte. Ez azt is jelenti, hogy eddigi összetételében az országgyűlés valószínűleg ma utoljára van együtt. Ez az alkalom indított arra, hogy szót kérjek és a lehetőség szerint röviden néhány dologról mégis szót ejtsek, amiről azt tartjuk, hogy helyénvaló. Hogyha képviselőtársaim, ki-ki maga, vagy az országgyűlés együtt egy pillanatra átgondolja a négy esztendő munkáját, sok mindenre lehet gondolni. Talán mondjuk meg, hogy nem volt könnyű ez a négy év. Az ország belső helyzetének, fejlődésének, a nemzetközi helyzet alakulásának, fejlődésének sok új kérdése jelentkezett, közöttük- nehéz, nagy és komoly kérdések. Következésképpen a munka, a képViselői munka és az országgyűlés együttes munkája nem volt könnyű. Itt mellesleg mindjárt megjegyezném, hogy én magam körülbelül 1930—1931 óta veszek részt társadalmi munkában és ahogy így hirtelen, visszagondolok, egyetlenegy könnyű négy évre sem emlékszem. Űgy tűnik, hogy a fejlődés mindig meghozza a maga új, megoldásra váró problémáit és ha jogos is az a megállapítás, hogy a munka nem volt könnyű a négy évben, mindjárt előlegezhetjük, hogy a legközelebbi négy évben sem lesz könnyű. Mégis, amikor mérleget akarunk a magunk számára állítani erről a négy évről, elsősorban mégsem a nehézségekre kell gondolnunk. Mert problémák voltak és a mi rendszerünk természetéből folyik, hogy társadalmunk vezető testületei általában az érdemi kérdésekkel foglalkoznak, ennélfogva a tanácskozás, mint ezt az országgyűlés mostani háromnapos munkája is bizonyítja, előtérbe a nehézségeket, a leküzdeni való nehézségeket és a megoldásra váró feladatokat állítja. A mérleg mégis az országgyűlés négy esztendős munkáját illetően feltétlenül pozitív. Kérkedés és dicsekvés nélkül meg lehet állapítani, hogy a Magyar Népköztársaság Országgyűlése az elmúlt négy évben nagy munkát végzett. Ez a négy esztendő elsősorban a fejlődés, igen komoly fejlődés négy esztendeje volt. Fejlődött iparunk és mezőgazdaságunk, növekedett közlekedésünk és kereskedelmünk teljesítménye, szélesedett és gazdagodott népünk műveltsége, a közoktatás, a kultúra, az egészségügy, és növekedett mérhető módon és nem csekély mértékben a dolgozó emberek életszínvonala is az elmúlt négy esztendőben. Ez természetszerűen elsősorban és döntően egy megalapozott, szilárd, stabil és fejlődő politikának, tervszerű és ésszerű munkának köszönhető. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak, Képviselőtársaim! A mi társadalmunk vezető testületei kivétel nélkül pozitívnak értékelik azt a szerepet, amelyet az országgyűlés ez alatt a négy év alatt betöltött és amellyel a maga feladatkörében —, amelynek kimagasló jelentősége van az ország életében, hiszen itt hozzák és hozták az ország törvényeit — talán azt is lehetne mondani, hogy döntő szerepe volt a fejlődésben az országgyűlésnek. Az ilyen számszerűen mérhető fejlődés mellett feltétlenül szót kell szólnom arról a fejlődésről is, amit számokkal, gépekkel nem tudunk utánaolvasni, de amit minden gondolkodó ember, aki politikai munkát végez, aki társadalmi tevékenységet fejt ki, tud, lát, érez és mérhet is, csak más módon. Ez alatt a négy esztendő alatt hazánkban erősödött a szocialista közgondolkodás és feltétlenül erősödött a nemzet minden alkotó erejének tömörítésére irányuló munka, illetve eredménye, a szocialista építésre irányuló nemzeti összefogás. ' Erősödött országunk nemzetközi tevékenysége is, erősödtek, szélesedtek pozitív nemzetközi kapcsolataink és megint hencegés nélkül szólva, ténymegállapításként mondhatjuk, hogy az elmúlt négy évben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, becsülete is növekedett. És ebben nem csekély, hanem kiemelkedő szerepe volt az országgyűlés által végzett munkának is. Ezekre gondoltam. A Hazafias Népfront, amelynek képviseletében, amelynek politikája nevében - négy esztendővel ezelőtt országgyűlésünk tagjai odaálltak a választók elé és most számot kell adniuk a végzett munkáról, maga a Hazafias Népfront nyugodt bizakodással és tiszta lelkiismerettel állhat az ország népe elé,