Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-30
2039 Az Országgyűlés 30. ülése 1967. január 28-án, szombaton 2040 gazdasága tőlünk is a legfejlettebb technikát igényli. Ennek kielégítését — úgy hiszem —, jól lehetne biztosítani az üzemek rendelkezésére bocsátandó deviza visszatérítésből, ami igen hatékony anyagi eszköz lenne. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés fejlesztésétől azonban nem választhatjuk el az üzemek szociális ellátottságának javítását. Ezzel kapcsolatban örömmel vettük tudomásul, hogy a kormány a hét szerdáján tartott ülésén határozatot hozott az állami gazdasági dolgozók kedvezményes családi- és társasházépítésének előmozdítására. Ezzel a múlt év legutóbbi ülésszakán a földművelésügyi miniszterhez interpelláló Dobos József elvtárs által felvetett, s az állami gazdasági dolgozók szociális helyzetének megjavításával kapcsolatos súlyos problémák egy része a megvalósulás útjára lépett. Helytelen volna azonban azt hinnünk, hogy az állami gazdasági dolgozók ismert helyzetének alapvető megváltoztatása ezzel a lakáshelyzetet lényegesen megjavító intézkedéssel már megoldódott. Az állami gazdaságok, mint állami üzemek, nem nélkülözhetik a szolgálati lakások egyre nagyobb számát. Fiatal mezőgazdasági szakembereknek az üzemekhez vonzása, a szellemi tőke biztosítása tapasztalat szerint csak az üzemek tulajdonában levő szolgálati lakásokkal lehetséges. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági főiskolát elvégzett fiatal szakemberek nagy része a városokban, elsősorban a kutatóintézetekben akar elhelyezkedni. Ez jórészt a mezőgazdasági üzemek szociális ellátottságának hiányosságain is múlik, amint ezt tegnap dr. Mészöly Gyula képviselőtársam is említette. De a szakember-helyzeten túl egyéb nehézségeket is támaszt a lakáshiány a, mezőgazdasági üzemekben. Nálunk, Somogy megyében például sok olyan állami gazdaság van, ahol a kialakított új termelőüzemek, állattenyésztő telepek rendeltetésszerű üzemét, a termelést akadályozza, hogy a szakmunkások részére hiányzanak a lakóházak. Amint egy bánya vagy ipari üzem telepítésével egyidejűleg megépülnek a szükséges szolgálati lakások, ugyanúgy a termelés nélkülözhetetlen feltételeként a mezőgazdasági üzemekben is a termelő beruházásokkal egyidejűleg kellene megvalósítani a szolgálati lakások építését. • ' Ugyanennek a problémának a másik oldalán jelentkezik a munkásszállások helyzetének tarthatatlansága. Ez felveti annak a szükségességét, hogy a mai igényeknek megfelelő és az iparban már sok helyen megépített munkásszállodákat kellene létrehozni a mezőgazdasági üzemekben is. Kívánatos volna tehát, hogy már a jelen költségvetés keretein belül is nagyobb összegek álljanak rendelkezésre az állami gazdasági szolgálati lakások és munkásszállodák megépítésére. Bízva abban, hogy a felvetett igények megoldására már az 1967. évi költségvetés is tartalmaz kezdeti megoldásokat, a költségvetést elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom, (Taps.) ELNÖK: Mázi József képviselőtársunk következik szólásra. MÁZI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az-,1967. évi állami költségvetést alkalmasnak tartom a harmadik ötéves terv második évére előirányzott feladatok megvalósítására. Engedje meg azonban a tisztelt Országgyűlés, hogy kétmilliós várossá fejlődött fővárosunknak két olyan alapvető témájával foglalkozzam,' mint a vízellátás zavartalanságának biztosítása, továbbá az iparban és a háztartásokban keletkező szennyvizek, a talajvíz és a csapadékvizek csatornákon való elvezetése. Köztudomású, hogy az utóbbi években a főváros vízcsőhálózatában egyre gyakrabban fordulnak elő csőtörések azoknál a nagy átmérőjű vezetékeknél, amelyek a főváros vízellátásának gerincét képezik. A vízellátás ilyen fő ütőere a Váci úti két, nagyméretű vezeték is. E vezetékrendszer jelenleg a fővárosi vízszükséglet háromnegyed részét szállítja a város központjába, és már több mint 70 évvel ezelőtt épült. Az egyre fokozódó igénybevételből és az avultságból következik, hogy a főváros folyamatos vízellátását komoly veszély fenyegeti. Az elöregedett főnyomóvezetékek a túlzott igénybevétellel járó nagy nyomást nem bírják, és egyre sűrűbben következnek be komoly problémákat okozó és helyreállításuk során rendkívüli anyagi áldozatokat lekötő törések. Pontosan fel sem mérhető az a kár, amit az iparban' a vízszolgáltatás hosszabb-rövidebb ideig tartó váratlan kiesése okoz, ugyanakkor városrészek életét bénítja, a lakosság egy részének zavartalan ellátását akadályozza, sok bosszúságot és kedvezőtlen hangulatot teremt. A nagyméretű csövek robbanásszerű törése anyagiakban is milliós károkat okoz, azonfelül a nagy forgalmú utakon a 'szállítást, a közlekedést is zavarja, ami népgazdasági szempontból károkat, az utazóknak időkiesést, a munkahelyeken a dolgozók késését és sok-sok egyéb bosszúságot okoz. Pénzben nem mérhető a lakosság mindennapi életében keletkező zavar, de véleményem szerint igen erősen rontja a politikai hangulatot. A sajtóból és a rádióból a főváros lakossága tudja, hogy a csőrendszer elavult, felújításra, korszerűsítésre megérett. A főváros háromnegyed részének vízellátását nem lehet ilyen öreg, elavult csövekkel biztonságosan megoldani. Példaként elmondhatom, hogy az 1966ban bekövetkezett csőtörések és az ezekből eredően kifizetett kártérítések Összege csak a vízműveknél meghaladja a hatmillió forintot. Az elmondott rendkívüli anyagi károkat és a politikai hangulati indokokat tekintve, a lakosság komoly erőfeszítéseket vár, amelyeknek hatása folyamatosan, de már 1967-től kezdve is érződjék. Másik nagy problémája fővárosunknak és elsősorban a peremkerületeknek a csatornahálózat elégtelensége. A főváros gyors feilŐdésével a peremkerületekben az ivóvízellátást i nagy erőfeszítések árán sikerült jobban ossz-