Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-30

2037 Az Országgyűlés 30. ülése 19í állategészségügy kérdése. Erről részleteiben nem kívánok szólni, csupán azt vetem fel, hogy bár ezen a téren is már sokat tett kormányzatunk, de még távolról sem eleget. Termelőszövetkezeteink nagy többségében már mindenféle jószágból a nemesebb fajtákat tenyésztik, nevelik. És ez így van jól, ez így helyes. Viszont azt is tudomásul kell vennünk, hogy a nemesebb és nagyobb hozamú állatfajták fokozottabb gondozást kívánnak, elsősorban egészségvédelmi téren, s ennek anyagi alapjait is sürgősen meg kell teremteni. Bár felszólalásomban nem soroltam fel és nem elemeztem az előttünk tárgyalás alatt levő 1967. évi állami költségvetés számadatait, úgy vélem, mégsem tértem el nagyon a tárgytól. Egy-két olyan kérdést kívántam felvetni, amelynek megoldása költségvetési probléma is. Tisztelt Országgyűlés! Szolnok megyében, hasonlóan más megyékhez, most tartják a termelőszövetkezeti zárszámadásokat, és úgy tudom, hogy azok nagy többsége igen jó hangulatban folyik le. Értesülésem szerint a Szolnok megyében ' eddig megtartott termelőszövetkezeti zárszámadási közgyűléseken a beszámolók felett alig volt vita. És ez igen jó jel, mert többéves tapasztalatom alapján mondhatom, hogy amilyen gazdálkodási eredményekről adnak számot a termelőszövetkezet vezetői, olyan mértékű azután a beszámoló feletti vita is. Ahol jók a gazdálkodási eredmények, ott alig akad felszólaló, de ahol az eredmények gyengék, ott azután éles a vita. Â termelőszövetkezeteket nagy családoknak is szoktuk nevezni. Ilyen vonatkozásban sem mások, mint a kisebb családok. Ahol anyagi gondok vannak, ott bizony mindig élesebb a vita, akár kisebb, akár nagyobb a család, vagy a közösség. De a hangulatot nem csupán a jelen, hanem a jövő kilátásai is befolyásolják, alakítják. A termelőszövetkezeti, zárszámadási közgyűléseken tapasztalható jó hangulat nem kis része a jövő kilátásaiból ered. A Magyar | Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán hozott határozatok, s az azok nyomán már megjelent állami rendelkezések igen jó hatással vannak a termelőszövetkezeti tagok hangulatára, munkakedvére. Alaposan megnövekedett dolgozó parasztságunk termelési kedve, s meg vagyok róla győződve, hogy ez már a közeljövőben igen jelentős termelési eredményekben mutatkozik meg. Az a hatalmas összeg, amely az 1967. évi állami költségvetésben mezőgazdaságunk fejlesztésére, a mezőgazdasági termelésre van előirányozva, jó segítséget nyújt mezőgazdaságunk 'további erősödéséhez, az egész költségvetés pedig — mint annak indokolásában olvashatjuk — az ország elmúlt évi gazdasági és pénzügyi helyzetére épül, és összhangban van az 1967. évi népgazdasági terv előirányzataival. Hozzátehetjük, összhangban van a magyar nép legfontosabb érdekeivel, célkitűzéseivel, összhangban van legfontosabb célunkkal, a szocializmus teljes felépítésével, amelyért érdemes mindenkinek felelősséggel és lelkesedéssel dolgozni. A költségvetésről szóló törvényjavaslatot. elfogadom. (Taps.) 7. január 28-án, szombaton 2038 ELNÖK: Szólásra következik Lakatos András képviselőtársunk. LAKATOS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt két nap vitájában az 1967-es költségvetés nagyon sok oldalról lett kielemezve, ezért engedtessék meg nekem, hogy csak két, de nem lényegtelen kérdést vessek fel röviden. Az előttünk levő költségvetés a mezőgazdasági termelésen belül a növénytermesztés két százalékos, az állattenyésztés három százalékos növelését tűzi ki célul. Mi, a mezőgazdaságban dolgozók ezt a célkitűzést reálisnak, megvalósíthatónak tartjuk. A költségvetés a népgazdaság egészére 3 százalékos növekedést irányoz elő a kivitel, az export vonatkozásában. A pénzügyminiszteri expozé utalt a gazdaságos export fokozásának feladataira, különösen pedig a fejlett tőkés országok viszonylatában. . A mezőgazdaság ez irányban elért eredményei nemcsak az eddig megtett út értékeit mutatják, hanem a tovább bővíthető lehetőséget, a mennyiségi növekedésen felül a jobb minőségen keresztül a népgazdaságilag előnyösebb üzletkötések és árkondíciók kívánalmait feladatul tűzik úgy a termelők, .mind a külkereskedők felé is. Ezek a termesztői feladatok, amelyekben kiexponálódik a minőség, az alacsonyabb önköltség és ezen keresztül a jobb deviza kitermélhetőség — a mezőgazdasági termelésben is óhatatlanul a műszaki fejlesztést állítják elénk egyik fő feladatul. Ügy hiszem, hogy a mezőgazdasági üzemek érdekeltségének növelése az exportban, és a műszaki fejlesztés anyagi, sőt devizális megalapozásának egymástól függőségbe hozása volna a legjobb ösztönző. Éppen ezért javaslom a kormánynak, hogy már az 1967-es költségvetés kereteinek lehetőségein belül az exporttevékenységben igen fontos szerepet játszó állami gazdaságokban vezesse be a devizavisszatérítést. Nekünk, állami gazdasági szakembereknek az a véleményünk, hogy a deviza bizonyos százalékának visszatérítése a mezőgazdasági üzemek részére igen sok olyan új lehetőséget teremtene meg, amellyel a mezőgazdasági termékek versenyképességét, jobb értékesítését a világpiacon előmozdíthatnánk. Különösen az előbb említett összefüggés, a műszaki fejlesztés és a jobb exporttevékenység között, igen lényeges lehet a szőlő, gyümölcs és zöldségtermesztő üzemekben. Ezekben az ágazatokban éppen most óriási anyagi eszközök felhasználásával a járulékos beruházások megvalósítása van soron. Szerte az országban sorra létesülő üvegházak, feldolgozó, tároló, palackozóüzemek, manipulálok, a megtermelt mezőgazdasági terméket áruvá kikészítő telepek, hűtőtárolók és egyéb létesítmények, valamint géprendszerek kialakításánál, megépítésénél a praktikusabb, olcsóbb, a jobb áruminőséget és alacsonyabb önköltséget biztosító technológiái! megvalósítása napjaink feladata. Ennek érdekében nem mondhatunk le ezekben a termesztési ágakban a fejlesztés olyan megoldásairól, amelyek esetenként devizaigényesek;, A világ rohamosan fejlődő mező-