Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-30

2035 Az Országgyűlés 30. ülése 1967. január 28-án, szombaton 2036 síteni, elég nehéz volt ott a légkör enélkül is. Elismerem, s a termelőszövetkezetek is elismerik és elismerték akkor is, hogy nem voltak azokban a napokban könnyű helyzetben az átvevő szervek, a konzervgyárak sem, mivel ilyen bő terméshez kevés volt a kapacitásuk. Megtettek azok minden tőlük telhetőt azért, hogy a megtermelt paradicsomból minél kevesebb menjen tönkre. Tisztelt Országgyűlés! Azért az ilyen dolog még sincs egészen rendjén! Nem csupán azért, mert csak ebben az egy termelőszövetkezetben körülbelül 80 vagon paradicsom rothadt el a földön, hanem elsősorban azért, mert az ilyen esetek erősen rontják a termelési kedvet. Már pedig a mezőgazdaságban, s úgy vélem, ez így van más téren is, a termelési kedv csökkenése vagy növekedése jelentős hatással van az eredményekre. Mivel 40 éves koromig parasztember voltam, azt is tudom, hogy az úgynevezett veszteségmentes betakarítás — nagyszerű cél, de megvalósítani csaknem lehetetlen. Valami mindig marad a földeken, hol ilyen, hol olyan okok miatt. De a csökkentésükre komoly gondot kell fordítaniuk, mind a termelő gazdaságoknak, mind a felvásárló és féldolgozó szerveknek, annál is inkább, mivel a mezőgazdasági termelés eredményességét hazánkban szinte minden esztendőben károsan befolyásolják a különböző természeti csapások. Az elemi károk ismételten jelentősen csökkentik a termelési eredményeket. Az egyik súlyos természeti csapás országunkban az évről évre nagy. károkat okozó belvíz. Erről ugyan a vita során már szóltak képviselőtársaim, de ez olyan súlyos és feltétlenül megoldást követelő probléma, hogy véleményem szerint ennél a kérdésnél nem számíthat hibának az ismétlés. A belvíz-károk megszüntetésére államunk már eddig is soksok milliót fordított, s az ez évi költségvetésből sem maradt ki ez a tétel. A talajjavításra és belvízrendezésre előirányzott közel 500 millió forint igen nagy összeg ugyan, de ha a mezőgazdaságban a belvíz által okozott "károkat tekintjük, akkor még ezt az összeget sem tarthatjuk elegendőnek. Szolnok megyében is évről évre súlyos károkat okoz a belvíz. 1966-ban csupán a termelőszövetkezetek földjein közel 80 000 holdon • pusztított. Teljesen kipusztult 22 153 holdon a vetés, 31 000 hold bevetett területen részlegesen, 25 443 hold megművelt földet pedig újra kellett művelni. Csak ebben az • egy évben a tényleges kár meghaladta a 80 millió forintot. Mivel az elmúlt év őszién és a tél elején már igen sok csapadék, eső és hó hullott, sajnos, szinte biztosra vehetjük, hogy az idén szintén nagy arányokban jelentkezik majd a belvíz. Súlyosbítja a helyzetet, hogv ez a természeti csapás éppen ott jelentkezik Szolnok megyében a legnagyobb mértékben, ahol gyengébb a termőföld, sok a szikes talaj, ahol a természeti csapások nélkül is igen -nehéz eredményesen gazdálkodni. Szolnok megyében a termelőszövetkezetek gazdasági eredményei, gazdasági helyzete és a termelőszövetkezeti tagok jövedelme között elég nagy a különbség. Hogy ez így van,- ahhoz nem kis mértékben hozzájárulnak az elemi csapások is, elsősorban a belvíz pusztításai. A súlyos belvízhelyzet kialakulását legelsősorban a belvízlevezető csatornák elhanyagoltsága okozta. Ez elsősorban a Vízügyi Igazgatóság kezelésében levő csatornákra vonatkozik, amelyeknek jelentős hányada beiszaposodott, elgyomosodott. Emiatt a szükségesnél kevesebb vizet hosszú idő alatt tud a vetésekről, a földekről levezetni. A Vízügyi Igazgatóság műtárgyai is korszerűsítésre szorulnak, mert azok nagy része sem méretben, sem

i teherbírásban nem alkalmasak a belvizek gyors elvezetésére. Emiatt a vízgazdálkodási társulatok kezelésében levő és csaknem felújított belvízgyűjtő csatornák sem tudnak kellően hasznosulni, mert az általuk összegyűjtött vizet a főcsatornák csak igen lassan vezetik le. A belvízkárok elleni védekezést szükséges szervezeti intézkedésekkel is elősegíteni. Ezt a célt kívánja szolgálni a Szolnok megyében legnagyobb területen érdekelt Középtiszai Vízügyi Igazgatóság által elkészített felterjesztés, amely szerint 575 kilométer hosszú, a Vízügyi Igazgatóság kezelésében levő belvízcsatornát javasolnak átadni a vízgazdálkodási társulatok kezelésébe. Ezzel kívánják elérni, hogy ezek a csatornák hamarosan felújításra kerüljenek. Ezt az elképzelést c|ak helyeselni lehet, de nem feltétel nélkül. Az átadásra javasolt csatornák jelentős része elhanyagolt állapotban van, s azok felújítási költsége az átadás után a vízgazdálkodási társulatok tagjait, legfőképpen a termelőszövetkezeteket terhelné. A termelőszövetkezetek érdekeltségi hozzájárulása a jövőben mindenképpen növekszik. Éppen ezért véleményem szerint a vízgazdálkodási társulatok a Vízügyi Igazgatóságtól csak felújított csatornákat vehetnek át, az elhanyagolt csatornákat a Vízügyi Igazgatóság átadás előtt minden esetben újítsa fel. Véleményem szerint szükséges rendezni a csatornák tulajdonjogát is. A belvízcsatornák és a rajtuk levő műtárgyak Szolnok megyében jelenleg a Vízügyi Igazgatóság, a vízgazdálkodási társulatok, a tanácsok és a mezőgazdasági üzemek kezelésében vannak. A belvízrendezés összehangoltságának hiánya biz®ny elég sok zavart okoz. Az egységesítés tehát indokolt, mert ez is javítaná a belvízkárok elleni védekezés munkáját. Ujabban sok szó esik arról, hogy elsősorban a gyorsan megtérülő beruházásokat kell.az államnak elősegítenie. Megítélésem szerint a belvízkárok megelőzésére, vagy csökkentésére fordított összegek elég gyorsan és biztosan megtérülnek. Tehát nemcsak az állami költségvetési javaslatban erre a célra előirányzott összeget, hanem annak a dupláját is örömmel szavaznám meg. Egyetértek az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának a javaslatával, hogy a költségvetésben a belvíz-rendezésre előirányzott összeget jelentősen emeljük fel. Még egy problémát vetek fel, szintén Szolnok megyei tapasztalatok alapján, de úgy vélem, ez is érint más megyéket is. Ez pedig az