Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

2009 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 20ÍO Iád, annak egysége szent és komoly dolog. A szülők áldozatvállalása minden tiszteletet megérdemel és túr az egyéni, Önző érdekeken, aki minden nacionalizmus és sovinizmus nélkül igazán szereti ezt a hazát és ezt a népet, annak úgy kell élnie, hogy egyéni boldogulását és céljait az egész nép, a haza boldogulásán és céljain belül találja meg. Azt mondottam, hogy ez egész,társadalmunk összefogásának lehet csak eredménye. Tehát nemcsak az iskola és az egyes család ügye. Ügy érzem, hogy ez a jövőt tekintve valóban elsőrendű népfrontos kérdés. Ide kapcsolódik és az előzőekkel szorosan összefügg az öregek és betegek megbecsülésének kérdése is. Államunk mindent elkövet, évről évre komoly anyagi áldozatokat vállalva, hogy a szociális otthonokban minél több férőhely legyen és az ottani körülmények békés és megelégedett öregkort biztosítsanak azoknak, akik ezekben az intézményekben töltik el életük hátralevő éveit. Tudomásom van róla, hogy az Egészségügyi Minisztériumban alapos felmérése folyik annak, hogy a szociális otthonokban valóban azok és csakis azok nyerjenek elhelyezést, akiknek és hozzátartozóiknak körülményei olyanok, hogy más megoldás nem lehetséges. Ez nagyon helyes törekvés és biztos vagyok benne, hogy a felmérés után következő miniszteri utasítás olyan rendelkezéseket fog tartalmazni, amelyek nem teszik lehetővé a jokeresetű és jó lakásviszonyok között élő hozzátartozóknak, elsősorban a gyermekeknek, hogy idős és beteg szüleiktől vagy hozzátartozóiktól egyéni kényelmük és vágyaik miatt megszabaduljanak. Sajnos, van még olyan szemlélet, amely elfelejteni látszik, hogy az ember mit köszönhet a, szülőknek, akik olyan sokat áldoztak és vállaltak azért, hogy belőlünk ember legyen. Pedig elérkezik az a pillanat, amikor azok, akik most szüleiket és hozzátartozóikat nem becsülik, és mindenáron szabadulni igyekeznek tőlük, az élet kérlelhetetlen igazságszolgáltatása következtében vissza fogják kapni ugyanazokat a keserűségeket, bánatokat és megaláztatásokat, amelyekben ők részesítették szüleiket és a hozzájuk közelállókat. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi tárca költségvetésének szakmai részével foglalkoztak azok a képviselőtársaim, akik az egyes kérdéseknek hivatott szakemberei. Amit én elmondtam, úgy érzem, ez túlnő az egyes számadatokon, és azt is érzem, hogy mindnyájunkat érintő és foglalkoztató probléma. Azt is tudom, hogy a mi társadalmunk az elmúlt években nagy tetteket hajtott 'végre, és mindenki által megbecsült eredményeket mutathat fel. Ezért vagyok biztos benne, hogy a családvédelem és népesedés kérdését is jól és eredményesen tudjuk megoldani, s ebben a megnyugtató gondolatban az egészségügyi tárca 1967. évi költségvetését elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Mészöly Gyula képviselőtár-" sunkat illeti a szó. DR. MÉSZÖLY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban egy időszerű kérdéssel, a fiatal agrárértelmiség alkalmazási és elhelyezési lehetőségeivel kívánok röviden foglalkozni. Miért hozom ezen látszólag egyszerű problémát az országgyűlés színe elé? Egyrészt, mert szóban, írásban hangoztatjuk, hogy mezőgazdasági üzemeinknek egyre több jól képzett mezőgazdasági mérnökre, technikusra, szakmunkásra van szüksége, hogy a népgazdasági igényeinknek megfelelően, korszerűen, a gazdaságosság követelményeinek figyelembe vételével gazdálkodjanak. Másrészt egyre több olyan esettel találkozunk, hogy a végzett mérnökök, technikusok nehezen vagy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. Valóban több a szakember, mint amennyire üzemeinknek — az utánpótlást is beszámítva — szüksége volna? A kérdést vizsgáljuk meg közelebbről ! Agráregyetemünköri és mezőgazdasági főiskoláinkon évente 800 fő végez, felsőfokú technikumainkon pedig 1200. Ha az utóbbi öt évben végzett mezőgazdasági értelmiség számát vizsgáljuk, a következő a helyzet: mezőgazdasági mérnökökből, mezőgazdasági gépészmérnökökből, kertészmérnökökből és állatorvosokból 5700-an végeztek az utóbbi öt évben, a felsőfokú technikusok pedig" 4200-an. A végzett fiatalok többségét 1957-től állami gazdaságokba, majd 1962-től zömmel termelőszövetkezeteinkhez irányították az illetékes főiskolák, illetve a Földművelésügyi Minisztérium és a tanácsi szervek. Az elmúlt hat évben mintegy 4500 kezdő szakember került termelőszövetkezeteinkbe. Ma már az ország 3195 termelőszövetkezetében mintegy 3900 egyetemet, főiskolát végzett, 2700 felsőfokú technikumot végzett és mintegy 8000 középfokú technikumot végzett szakember van. A felmérések, hozzávetőleges számítások szerint, körülbelül kétezer termelőszövetkezetünkben két fő felsővégzettségű és két és fél középvégzettségű szakember található. Sajnos, 1300 szövetkezet-ben még nincsenek főiskolát végzett szakemberek. Jelenleg még 180 kis termelőszövetkezetben nincs se fő-, se középvégzettségű szakember. Ennek megfelelően egy mezőgazdasági mérnökre napjainkban a mezőgazdaságban 1300 katasztrális hold, a szövetkezetekben pedig 3586 katasztrális hold szántóterület jut. Természetesen, a szakember sűrűség országrészenként, megyénként változik. Például na^ gyobb a szakembersűrűség Szabolcs megyében, részben mert jobban megbecsülik és fizetik őket. Hasonló a helyzet Bács-Kiskun megyében is. Érdemes figyelemmel kísérni a kezdő, gyakornoki beosztással, állami dotációval kihelyezett szakembereink sorsát, különösen az első három esztendőben. Ismeretes, hogy a kihelyezett gyakornok dotációját — havi 1200 forintot — az állam egy évig folyósítja a foglalkoztató gazdaságon keresztül. Államunk a diplomát szerzett fiatal agrárértelmiségünk kihelyezésére 1965-ben az alábbi összegeket fordította: gyakornokfizetések állami dotációjára 23,3 millió forintot, társadalmi ösztöndíjakra 8,5 millió forintot, letelepedési segélyre pedig három milliót, tehát összesen 35 millió forintot. Egy év után az állam megvonja a dotációt: