Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1979 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1980 —, hogy ez a határozat jótékonyan fog hatni a népesedés kérdésére is. Én szembenállók mindazokkal a véleményekkel, amelyek valahogy így fogalmazódnak, hogy egymagában ez a rendelet nem oldja meg a népszaporulat problémáját. Persze, hogy nem, de ez a rendelet már ma nincs egymagában. Képviselőtársaim-közül többen tudják, még 10 éve sincs, hogy a legkisebb gyermekemet szültem és akkor 3 hónapos szülési szabadságom volt. Annak idején ez is nagy vívmányt jelentett. De ez a szülési szabadság ma már 5 hónap. Az elmúlt két évben két alkalommal emeltük a családi pótlékot is és az is ismert képviselőtársaim előtt, hogy most máinéhány év óta minden esztendőben 50—60 új gyermekorvosi körzettel bővül a csecsemő- és gyermekvédelmi hálózat. Sorolhatnám tovább is. Csak azért nem teszem, mert ugyanakkor minden erőfeszítésünk ellenére számos gonddal küszködünk. De mint ahogy igaz az, hogy hazánkban rendkívül alacsony a születések száma, ugyanúgy igaz az is, hogy a szülő nők közvetlenül a szülés előtt és közvetlenül a szülés után olyan jelentős társadalmi, anyagi segítségben részesülnek, ami — meggyőződésem szerint — nemzetközi viszonylatban is jó helyre állítja az országot. És az is meggyőződésem, ,s bízom is benne: ahogy az ország gazdasági ereje ezt lehetővé teszi, további támogatásban fogjuk részesíteni a gyermekes családokat. Különösen rászorulnak erre a többgyermekes családok, mert gondjaik nagyok, noha ez egyben örömük forrása is. Saját tapasztalatomból is mondom, hogy bárki, bármit állít, nincs a világnak egyetlenegy olyan kincse sem, amely olyan boldogságot adna, mint a gyermek születésével, növekedésével együttesen járó gond és öröm. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1967-es évi költségvetéshez és a gyermekgondozási segélyhez volna három javaslatom. Az első javaslat a költségvetésre vonatkozik. A szociális és egészségügyi bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő költségvetést. Ebben a költségvetésben a tanácsi kezelésben levő bölcsődei férőhelyek száma ebben az esztendőben 1200-zal gyarapodik. Bizottságunk felmérése alapján a megyei tanácsok különböző pénzforrásokból plusz 400 bölcsődei férőhelyet tudnának létesíteni akkor, ha az Egészségügyi Minisztérium az üzemeltetéshez szükséges 1 200 000 f o-. rintos többletköltséget biztosítaná. Bizottságunk kérése a pénzügyminiszter elvtárshoz: tegye lehetővé, hogy a költségvetés többletbevételéből, vagy a tartalékalapból az Egészségügyi Minisztérium megkaphassa ezt az 1 200 000 forintot. A következő javaslatom a dolgozó nők kérését tolmácsolja, s a gyermekgondozási segélyt érinti. Az a kérésük: tegyük lehetővé, hogy a dolgozó anya, ha valamilyen oknál fogva kénytelen megszakítani a kétéves gyermekgondozási szabadságát, ezt minden hátrányos következmény nélkül megtehesse. A harmadik javaslatom a művelődésügyi miniszter elvtárshoz szól. Orvosok vizsgálatok alapján, s pedagógusok tapasztalataik alapján állapították meg, hogy a mai két és féléves gyermek fizikailag és szellemileg is erősebb és fejlettebb, mint a húsz évveí ezelőtti, s alkal86 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ mas az óvodai felvételre. Kérem tehát a miniszter elvtársat: tegyék vizsgálat tárgyává, és szállítsák le az óvqdai korhatárt, és tegyék meg a szükséges előkészületeket a két és féléves gyermekek óvodába való befogadására. Lehetséges, hogy javaslatommal nyitott kapukat döngetek. Ha ez így van, akkor elnézést kérek, de-nem tudom szó nélkül hagyni, s erre Biszku elvtárs előadása bíztat, hogy elmondjam: amikor elhatároztam, hogy felszólalok ez ügyben, felhívtam néhány állami tisztviselőt, tájékoztatást szerettem volna kapni, többet, mint amennyi a segélyről megjelent az újságban, s vagy 15 telefon volt, mind hiába, mindig a felettesükhöz utasítottak, (Derültség.) míg végül, és nagyon köszönöm Veres elvtársnak, mert ő kisegített, s a törvény előkészítése kapcsán felmerült problémákról, a tervezetben foglaltakról a legmesszebbmenőkig tájékoztatót adott. Ismételten köszönöm neki. Az 1967-es évi állami költségvetést elfogadom, s elnézésüket kérem, ha túlságosan hoszszan beszéltem. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Ógnyenovics Milán képviselőtársunk következik felszólalásra. OGNYENOVICS MILÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés 1967-es évi előirányzatainak gondos tanulmányozása világossá teszi, hogy népgazdaságunk erőforrásait figyelembe véve, az előttünk álló feladatokat felmérve került kidolgozásra. Mindenekelőtt örvendetes az a tény, hogy az elmúlt esztendőben a népgazdaság legtöbb területén az állami tervben meghatározott fejlődés ment végbe. A gazdasági élet legkülönbözőbb területein elért eredmények igazolják, hogy az elmúlt esztendőben — a feltárt hiányosságok ellenére — népünk megértette a párt és a kormány célkitűzéseit, munkájával segítette a gazdálkodás hatékonyságát. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt gondot fordítottak a munka termelékenységének növelésére, a termelés költségeinek csökkentésére, a takarékosságra. Mindezek az eredmények egyben segítik további feladataink megvalósítását, a gazdasági élet irányítása új rendszerének 1968-ban történő teljes bevezetését. Az ipari termelésnél olyan törekvést tapasztalhattunk, amely arra mutat, hogy jobban alkalmazkodtak a hazai igényekhez. Hadd említsem meg, hogy például a Mecseki Szénbányászati Tröszt az ország szempontjából nagy értékkel bíró feketeszénből az elmúlt évben 4 360 000 tonnát termelt. Csak ennél az egy vállalatunknál is tapasztalhatjuk, hogy kezdenek megtérülni azok a milliók, amelyeket fejlesztésükre az elmúlt évek során államunk fordított. Ugyanakkor az exportra termelő üzemek is igyekeztek a külföldi piac igényeit, követelményeit jobban figyelembe venni munkájukban. Hasonló erőfeszítéseket tapasztalhatunk mezőgazdasági üzemekben is, mindenekelőtt a termelés hozamainak növelésében, és abban az irányban, hogy mindinkább biztosítsák az ország ellátását az alapvető élelmezési cikkekből,