Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1977 Az Országgyűlés 29. ülése 1Ù67. január 27-én, pénteken 1978 sét kívánom egész röviden érinteni. A Somogy megyei homokháton folyik az országban második legnagyobb területen a burgonyatermesztés. Nemcsak étkezési burgonyával foglalkoznak az ott levő termelőszövetkezetek, hanem jelentős mértékű vetőmagtermesztés is folyik. Szeretik ezt a növényt, jó termésekkel és ezzel együtt magas jövedelemmel hálálja meg a ráfordított nagyon sok kézimunkát. Az 1965. évinél 26 százalékkal adott magasabb termést az elmúlt esztendőben ezen. a vidéken. A kialakult árak is elfogadhatók. Az ismert értékesítési nehézségek ellenére a szövetkezeti kereskedelem felvásárolta az összes felajánlott burgonyát. Ennek ellenére az 1966. évi szerződéskötéseknél mégis vontatottság tapasztalható. Ennek fő oka pedig a munkaerőhiányra vezethető vissza. A múlt évi parlamenti ülésen Keleti elvtárs részletesen foglalkozott hazánk népesedési problémáival. Ezek nem mondhatók valami kedvezőnek. Ez a kérdés Somogy megyében még roszszabb, mert tetézi az a nagyfokú elvándorlás a mezőgazdaságból, ami országos viszonylatban talán itt a legmagasabb. Ennek következtében a burgonyatermesztés további kérdése a gépesítés. Az elmúlt őszön részt vettem a Lábodi Állami Gazdaság somogytarnócai üzemegységében a burgonyabetakarítási gépek bemutatóján. Az ott látottak alapján figyemünk a burgonyabetakarító kombájn felé irányult és ezek közül is az E—666-os kombájn nyerte meg legnagyobb tetszésünket. Azt láttuk, hogy a mi viszonyaink között ez a legmegfelelőbb és izgultunk, mennyi kerül belőle forgalomba és sikerül-e belőle kapnunk. A törvényjavaslatból tudom, hogy ebből 100 darab áll rendelkezésre, ami Somogy megyére lebontva csak 20 darabot jelent az igényelt 50 darabbal szemben. Most már elegendő mennyiség mutatkozik a burgonyaforgató gépekből, de ez darabonként 38—40 főt igényelne megfelelő termés esetén. Kevés termelőszövetkezet rendelkezik annyi fiatal munkaerővel, hogy ezeket az igényeket kiszolgálhassa. Ezen túlmenően a burgonyaföldön görnyedező 60 éves parasztasszonyt legalább olyan nehéz nézni, mint amilyen nehéz számára a forgató után a burgonyaszedés. Nem tudom, milyen problémát vet fel a burgonyakombájnok beszerzése. Azt kérném, hogy az illetékesek ezt a kérdést is vizsgálják felül és a burgonyatermesztés érdekében a kért gépek megvételét tegyék lehetővé. Az 1967. évi költségvetést a magam részéről elfogadom és tisztelt Képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK : Bodonyi Pálné képviselőtársunknak adok szót. BODONYI PÁLNÉ: Tisztelt Képviselőtársak! A közel másfélnapos vitában több képviselőtársam szólt a gyermekgondozási segélyről. Tegnap délután Fehér Lajos elvtárs ismertette a Minisztertanács rendeletét, amely a segély bevezetésére vonatkozik. Meggyőződésem, hogy a közvélemény a Minisztertanács határozatát éppen olyan tetszéssel fogja fogadni, mint amilyen tetszéssel fogadta két hónappal ezelőtt a pártunk kongresszusán először megfogalmazott javaslatot. A kongresszus utáni napokban bizonyos körökben nemcsak egyszerűen tetszésre talált a javaslat, hanem különösen a fiatalabbak körében kifejezetten örömet váltott ki. Magam is nagy jelentőségűnek tartom a határozatot és úgy is mondhatnám a közvéle- meny, a lakosság körében szerzett tapasztalataim alapján, hogy a párt eme javaslatában a nép javaslata, a nép igénye és akarata fogalmazódott meg. A gyermekgondozási segély jelentős újabb anyagi támogatásban részesíti a kisgyermekes anyákat. Pénzbeli juttatás ez. De ez a pénzbeli juttatás egyben kifejezi kormányunk megbecsülését, tiszteletét az anyák iránt, az anyaság iránt. És ha így nézem, akkor nemcsak a kisgyermekes szülők számára, anyák számára jelentős, hanem minden anya számára, mert minden anya szerepe, jelentősége, helye a társadalomban éppúgy, mint a családban, erősödik. Hadd szóljak néhány szót az érdekeltekről, arról, hogy a kismamák, a várandós anyák hogyan fogadták a segély bevezetésének hírét. Azért is szólnék erről, mert a fogadtatásból és néhány egyéb jelből arra is lehet következtetni, hogy milyen igénybevétel várható. Példaként említem, hogy Budapesten a János Kórházban a terhes rendelésen naponta 30—35 nő jelenik meg. Két hónap óta minden áldott nap minden egyes nő az iránt érdeklődik orvosától, hogy ' mikor kerül a rendelet bevezetésre. De a már korábban szült édesanyák helyzetének figyelemmel kísérése is nyújt némi tapasztalatot az igénybevételre. Az egészségügyi dolgozó nők közül szülőknek több mint a fele az 5 hónapos fizetéses szabadságát megtoldja fizetésnélküli szabadsággal. Hasonló a helyzet a textiliparban is. Budapest egyik legnagyobb textilipari vállalatánál, a Pamutnyomóbaii, ahol sok ezer nő dolgozik, évente körülbelül ezer nő szül. Mind az ezer rövidebb-hosszabb ideig tartó szülési szabadságot vesz igénybe. A legtöbb persze azért választja a megoldásnak ezt a módját, mert bölcsődei férőhely, nagymama hiányában ellátatlan maradna a gyermek. Mindebből és az el nem mondott tapasztalataimból arra a következtetésre jutottam, hogy most, miután két évig a fizetésnélküli szabadságra havonta 600 forintot is kapnak, bizonyos, hogy sokkal többen kimaradnak majd a munkából gyermekeik gondozása céljából. S valószínűleg az igénybevevők száma növekszik azzal is, hogy a rendelkezés kiterjed a termelőszövetkezetekben tagként dolgozó parasztasszonyokra. Ennek egyébként óriási jelentőséget tulajdonítok magam is. Az, hogy a termelőszövetkezetben dolgozó parasztasszonyok segélyöszszege 100 forinttal kevesebb, mint az iparban dolgozóké, azzal magyarázható, hogy á termelőszövetkezeti tagok háztájival rendelkeznek és a ' háztájiból jövedelemre tudnak szert tenni akkor is, ha kisgyermeküket gondozzák. Meggyőződésem tehát, hogy különösen a kis keresettel rendelkező szülő nők jelentős része igénybe fogja venni a gyermekgondozási segélyt. És meggyőződésem az is — hadd tegyem hozzá