Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1975 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1976 gazdálkodási társulathoz tartozik. Az érdekeltségi terület a somogyi homokháton és a balatoni dombvidék nyúlványain terül el és összesen 198 000 katasztrális holdat tesz ki. A meglevő csapadékmérő állomások adataiból megállapítható, hogy ez a terület az országos átlagnál csapadékosabb. Az elmúlt 40 évi átlag meghaladja a 800 millimétert évenként. A terület nyugati és déli szegélye még csapadékosabb. Az utolsó hat évben találkoztunk olyan mennyiséggel is, ami elérte a 1117 millimétert. A csapadék zöme őszszel és tavasszal hullik le, tehát olyan időszakban, amikor a párolgás útján a felszáradás lehetőségei korlátozottak, s .így elsősorban az árokhálózatra hárul a felesleges csapadékvíz elszállítása. A sok csapadékon kívül zavaró körülményként jelentkezik a talaj zvíz magas szintje, aminek a leszárítása csak a szakszerűen kiépített és rendszeresen karbantartott árokhálózattal biztosítható. A területen meglevő vízfolyások medre teljesen elhanyagolt, eliszapolt állapotban van, fákkal, bokrokkal teljesen benőtt. Megbízható feljegyzések nem állnak rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy ezeket a vízfolyásokat utoljára mikor hozták rendbe. A vízfolyások a magas vízszint miatt a felesleges csapadékvizeket gyorsan elvezetni képtelenek. A víz hosszú ideig történő stagnálása sok helyen elmocsarasodási tüneteket eredményezett. Az utóbbi csapadékos években olyan helyeken, ahol korábban hasznos mezőgazdasági növények termesztése lehetséges volt, sok esetben csak nád és sás termett. Ezen a területen a vízrendezési munkák elvégzéséhez a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel 27 évre van szükség. A rendszeresen jelentkező vízkárok olyan nagyok, hogy az ilyen hosszú időre nyúló megvalósításból jelentős népgazdasági kár származik, nem beszélve arról, hogy a hosszú időre elhúzódó generálmunka kellő hatékonysága is kétségbe vonható. A társulati feladatokon felül az üzemen belüli vízfolyóárkok felújítására sem az érdekelt saját kivitelével, sem megrendeléses alapon számítani nem lehet. Viszonyaink között ugyanis az állam által adott 10 Ft-os köbméterenkénti támogatás egy köbméter kitermelésére a fás, tuskós körülmények között nem elég. Ehhez még saját erőből hozzá kellene tenni körülbelül 15 forintot köbméterenként. A vízrendezés érdekében fizetett társulati hozzájárulás mellett a tsz-ek ezt anyagilag már nem bírják. Ezenkívül az üzemen belüli árokszakaszok felújítása esetén fennforog annak a veszélye is, hogy ezeknek az árkoknak a karbantartását az érdekeltek az egyéb, idényszerűen fontos feladatok mellett elhanyagolják. 1965-ben a társulat területén az Állami Biztosító által felmért károk 35 millió forintot tettek ki. Ez azonban csak az a kár, amivel az Állami Biztosító foglalkozott. Megítélésünk szerint a tsz-eknél bekövetkezett károk legalább a kétszeresét teszik ki ennek, amit az Állami Biztosító elismert. Az Állami Biztosító által egy évben kifizetett több mint 35 millió forintos évi vízkár ilyen szintű megismétlődésére a jövőben is számítani kell mindaddig, amíg meg nem történik a vízfolyások rendezése. Népgazdaságilag feltétlenül hasznosabb befektetés lenne, ha a rendszeres vízkárok megtérítésére fordított öszszegeket a terület végleges vízrendezésére fordítanák. Ilyen módon az Állami Biztosító által vízkár elmén kifizetett összegek az eddigihez képest minimálisak lennének. A vízfolyások menti rétek és legelők használhatatlansága, valamint a használhatók alacsony és gyenge minőségű hozama miatt a mezőgazdasági üzemeknek a kiesett takarmánymenynyiséget szántóföldön kell megtermelniük. Szerény számításaink szerint ez ötezer katasztrális holdat tesz ki, ezzel lehetne csökkenteni a szántóföldi szálastakarmány-terület nagyságát, ha a rétek és legelők víztelenítése megoldódnék. A rétek és legelők terméskieséséből adódó kár mellett nagyon jelentős a szarvasmarha- és juhállományban évenként megismétlődő kár a máj métely-kór következtében. Számolva azzal, hogy ez a vízrendezés után is jelentkezik, az ilyen szinten jelentkező majdnem hatmillió forintos kár a felére mérséklődhetne. Ez a körülmény az állattenyésztés eredményességét önmagában is nagyon befolyásolhatná. Mindezek után a vízrendezési munkáknak a jelenlegihez hasonló lassú ütemű végzése nem célravezető. Számításaink szerint gazdaságtalan, mivel a már vízrendezett területek eliszaposodása gyengébb mértékben következik be, mint a vízrendezésre váró területek rendezése. Véleményünk szerint ahhoz, hogy a munka gazdaságosabbá váljék, megyénk területén a vízrendezés teljes végrehajtását tíz év alatt volna célszerű megvalósítani. Kidolgozott számítások állnak rendelkezésünkre e területek vízkárára vonatkozóan. Ezek szerint a tízéves ráfordítás összege a terméseredmény mennyiségi és minőségi javulásában öt-hat év alatt térül meg, a befektetés tehát gazdaságos. A gazdaságossági számításoknál eltekintettünk, az erdőterületeken és egyéb területeken okozott vízkároktól és kiesésektől. Ugyanúgy eltekintettünk azoknak a forintban is kifejezhető előnyöknek a számbavételétől, amelyek a dűlőutak jobb járhatóságából, valamint a lakott területek lakó- és gazdasági épületeinek megóvásából származnak. Ezeknek figyelembe vételével a befektetett költségek egy-két évvel korábban megtérülnek. Amikor a megye vízrendezési problémáival foglalkozunk, tudatában vagyunk annak, hogy hasonló gondjaik más megyéknek is vannak, és ezek megoldásával több évtizedes problémák rendeződnek. Kormányunk megfelelően értékeli erőfeszítéseinket. Mégis az a kérésünk, hogy az elmondottakat vizsgáltassa ki és támogatását kérésünknek megfelelően eszközölje. A költségvetés jelentős összegeket fordít a mezőgazdaság gépesítésére. Ez örvendetes, mert rohamosan emelkedik a termelőszövetkezeti tagok átlagos életkora és csak a gépesítés nagyobb mérvű fokozásával lehetséges a kiöregedés ellensúlyozása. Nem kívánok most a gépesítés összes problémáival foglalkozni, csupán a burgonyatermesztés, annak is inkább csak betakarítási gépesíté-