Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1961 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1962 gálja. Talán érdekli képviselőtársaimat, ha felsorolom, hogy ebben az évben befejeződik a hatvani, az orosházi, a salgótarjáni kórházak, a komáromi és sárvári rendelőintézetek, a kaposvári KÖJÁL, a debreceni gyógyszerraktár és a szombathelyi vérellátó alközpont, valamint a nyíregyházi, zalaegerszegi és az egészségügyi dolgozók ürömi szociális otthonának építése, ezenkívül még három intézmény bővítése is. Tovább folytatódik vagy új beruházásként indul el még 23 nagyobb egészségügyi intézmény építése vagy bővítése. Tehát nem kevés egészségügyi intézmény épül nálunk. És ezek az adatok valóban örömmel töltenek el mindannyiunkat. Azonban a beruházások végrehajtásának, az építkezések elhúzódásának, a költség emelkedésének problémáira újból fel kell hívnom a tisztelt Országgyűlés és a kormány figyelmét. Az országosan érvényes két és félévi kivitelezési időtartam helyett kórházaink és hasonló nagyságrendű egészségügyi építkezéseink felépítése és átadása ennél sokkal tovább tart. Például a dunaújvárosi kórház építése hat évig, a pécsi klinikáé hét évig tartott, a salgótarjáni pedig ez évben, nyolc év után fejeződik be. Az építkezés közben jelentkező árkülönbözetek, a technológiai árváltozások, de nem egy esetben a hiányos és ismételt változtatásra szoruló tervek is állandó költségemelkedést okoznak. Nem lehet belenyugodni abba, hogy bár éves tervünk mindig tartalmas, kórházépítkezésünknek átfutási ideje egyik évről sok másikra nyúlik át, és mind többe kerül. Költségtúllépés miatt például 1967-ben nem tudjuk befejezni a kazincbarcikai, a siófoki és a karcagi kórházainkat, valamint a hévízi téli fürdő építkezését sem. Helyes az a törekvés, hogy a legújabb követelményeknek megfelelő, modern kórházakat építsünk. De mai adottságaink mellett az erőket koncentrálni, a luxusmegoldásokat kerülni, a kivitelezési időt pedig lényegesen csökkenteni kellene. Éppen ezért most már valóban hatékony és az érintett tárcák együttműködésével jól összehangolt, célszerű intézkedés látszik szükségesnek ahhoz, hogy ez a hosszú évek óta ismételten visszatérő probléma kedvezően oldódjék meg. El kellene érni, hogy amire a fedezetet az évi költségvetés egyszer már biztosítja, azt eredményesen és időben fel i\ tudjuk használni. Ehhez kérjük az Építésügyi Minisztérium segítségét is. i Gyógyintézeti ágyaink száma 1600-zal növekszik. Ebből az ez évben belépő három új kórház valóban minőségi fejlesztést jelent a területén. Nem megnyugtató azonban, hogy ötéves tervünkben a hétezer betegágy-fejlesztésből háromezer pavilonrendszerben készül el, amelyeknek egy része ebben az évben már működésbe is lép. A pavilonrendszerben épült egy ágy költsége 35—40 ezer forint, szemben a modern kórház egy ágyra eső 180—200 ezer forint költségkihatásával. A pavilonrendszerű ágyak létrehozása utókezelő és elfekvő betegek számára célszerű lenne, ha erre a célra épülnének is. De minőségromlást jelent, ha ezeket normál kórházi ágyak gyanánt soroljuk be és használjuk fel. A pavilon-ágyak csak kényszerű gazdasági meggondolásból és átmenetileg szolgálhatnak az általános betegek elhelyezésére. A legnagyobb mértékben támogatom az Egészségügyi Minisztérium azon , célkitűzését, hogy a jövőben elsősorban a megyeszékhelyeken sok profilú 1000—1500 ágyas, úgynevezett báziskórházakat kíván létrehozni és ezzel párhuzamosan gondol az egyéb nagy kórházak, mint a fővárosi vezető kórházak és az orvosegyetemek korszerűsítésére is. Ennek alapvető szükségességét az országgyűlés előtt több ízben is hangoztattam. Minél előbb el kell jutnunk odáig, hogy minden megye székhelyén teljes értékű egészségügyi centrum létesüljön, amely hatósugarában, de elsősorban a megye területén nemcsak az összes egészségügyi feladatokat és a legmagasabb szintű betegellátást, hanem a szakképzést és a továbbképzést is biztosítani tudja. Csak az ' előbb említett korszerűsítés és a megyei kórházak teljes kialakítása után kerüljön sor a jövőben a már megkezdetteken kívül további új járási kórház építésére. Éppen így határozottan állást kell foglalni, hogy egyes kivételes esetektől eltekintve átlag 450 ágyas járási kórháznál kisebb egység építése jelenleg nem kívánatos, mert fenntartása költséges és a mi területi viszonyaink mellett célszerűtlen is. Következő gazdasági problémánk az, hogy a múlt évben végrehajtott fogyasztói árváltozások következtében az élelmiszer és a tüzelő áremelkedése 150 millió forinttal terheli az egészségügyi és a szociális intézetek költségeit, amiből bizonyos takarékossági intézkedések után még 100 millió forint fedezethiány mutatkozik. Ha ezt az összeget az év folyamán globális költségvetésünkből kellene biztosítani, akkor az az egyes területeken 1,5—3 százalékig terjedő színvonalcsökkenést okozna az ellátásban. Ez a megoldás természetesen nem kívánatos és ezért kérem a pénzügyminiszter elvtársat, vegye figyelembe az ebből származó kedvezőtlen következményeket és nyújtson segítséget a hiány biztosításához. Végül röviden utalni szeretnék munkaerőgazdálkodásunk helyzetének egy vonatkozására. A folyó évben 3075 főfoglalkozású létszámfejlesztés biztosítja a jelenlegi átlagellátottság szintjét, de ez a szám minőségi fejlesztésre nem nyújt lehetőséget. Területünkön állandó gondot okoz a különböző okok miatt kieső egészségügyi szakmunkaerők pótlása, és — mint ismeretes — az egészségügy területén foglalkoztatottak 75 százaléka női munkaerő, aminek folytán a gyermekgondozási segély bevezetésével előreláthatólag számolnunk kell tartósabb időre kieső, jelentős mértékű ápolónői hiánynyal, aminek pótlását időben kell biztosítani. A középfokú egészségügyi dolgozók szakmai munkájának racionálisabb kihasználása érdekében a múlt esztendőben az országgyűlés az egészségügyminiszter, valamint a szociális és egészségügyi bizottság javaslatára a Pénzügyminisztérium hozzájárulásával 1600 részfoglalkozású segédápolónői munkakör szervezéséhez járult hozzá. A múlt évi kedvező tapasztalatok nekünk már rendelkezésünkre állnak. A segéd-