Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1963 Az Országgyűlés 29. ülése ápolónők beállítása a legnehezebb ápolási fel­adatokkal terhelt kórházi osztályokon igen jól bevált, a szakápolónőket tehermentesíti az egy­szerűbb betegellátási munkától és így ezek sokkal több időt fordíthatnak a munka minő­ségi oldalára. Ezért kérem a pénzügyminiszter elvtársat, hogy az általa említett 1968 helyett már 1967-re is újabb 1600 fős segédápolónői munkakör léte­sítéséhez — második félévi belépéssel, aminek ötmillió a költségkihatása — hozzájárulni szí­veskedjék. Tisztelt Országgyűlés! Az Egészségügyi Mi­nisztérium 1967. évi költségvetési programja az adott pénzügyi kereteket igyekszik gazdasá­gosan felhasználni és a rendelkezésére álló esz­közökkel jól szolgálja szocialista egészség­ügyünk fejlődését. Távlati célkitűzései között az első helyre a megyei báziskórKázak építése és a, szakmai fejlesztés minőségi követelmé­nyeinek fokozott biztosítása kerül, amikkel teljesen egyetértek. ' Az 1967. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Ollári István képviselőtársunk. OLLÁ RI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi költségvetésről szóló törvényjavas­lat beruházásokkal foglalkozó részében többek között ez áll: „A beruházások keretében to­vábbra is előtérben áll a vegyipar ..." Ez a már szinte minden évben visszatérő meghatározás egyértelműen jelzi, hogy hazánk korszerű vegy­iparának kiépítése az elsőrendű feladatok közé tartozik. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha vállalatunk, az első ötéves terv legnagyobb vegyipari létesítménye, a Borsodi Vegyikombi­nát életében, munkájában tapasztaltakról be­számolok. Űgy érzem, ez egyrészt jellemző a vegyipar, másrészt a népgazdaság egészének fejlesztésére és problémáira. A Borsodi Vegyikombinát 1958-ban kezdte meg a nitrogénműtrágya folyamatos termelését. Ezzel két és félszeresére emelkedett hazánkban e termék előállítása. A hagyományosnak mond­ható koksz-bázisról 1963-ban az atmoszféri­kus földgázbontás beindításával megkezdődött a nitrogénműtrágya-gyártás petrolkémiai ala­pokra való helyezése. Az új technológia beve­zetése a kokszimport jelentős — évi 120 ezer tonnás — csökkentését és önköltségcsökken­tést eredményezett, az utóbbit 100 millió fo­rintos mértékben. Ugyanebben az évben meg­kezdte próbaüzemelését a PVC-gyáregység, megteremtődött a műanyaggyártás hazai alap­anyagbázisa. Az első évben az alapanyag és energia faj­lagos felhasználása területén jelentkező prob­lémákat megoldottuk, és jelenleg a termelés a garantált értéket is meghaladja. 1963-ban 3,4 milliárd forintos beruházás keretében megkez­dődött a hazai műszál- és műrostalapanyag nagyüzemi gyártását biztosító kaprolaktám­üzem, a nitrogénműtrágya-termelés kétszeres, a PVC-termelés ötszörös növelését biztosító üze­mek beruházása. E beruházások a vegyipar tör­967. január 27-én, pénteken 1964 ténetében példátlanul gyors ütemben zajlot­tak le. A kaprolaktám- és nitrogénműtrágya­gyár egymilliárd forintot kitevő bővítése három év alatt fejeződött be. A teljesen hazai szakemberek által tervezett és kivitelezett kap­rolaktám üzem 1966-ban megkezdte próbaüze­melését. Üzembe lépett a nyomás alatti föld­gázbontó, ami újabb előrelépést jelentett a nit­rogénműtrágya petrolkémiai alapokon történő előállítása terén. A dissousgázgyártás beindí­tásával lehetővé vált a belföldi igények mara­déktalan kielégítése. A negyedik negyedévben megkezdődött az új, koncentrált hatóanyagú műtrágyát előállító karbamid-üzem próbaüze­meltetése. Az ez évre tervezett próbaüzemelés valamennyi létesítményben megindult. Az ál­landó és nagymérvű fejlesztés eredményeként termékeink száma ugrásszerűen megnőtt. Míg 1958-ban a termékek száma egy volt, 1966-ban ez a szám már húszra emelkedett. Az elért eredmények ellenére az éves terv maradékta­lan teljesítése nem volt lehetséges. Talán a jövőre vonatkozóan a már több ízben szer­zett tapasztalat hasznosítható lesz. Ez a ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy egy-egy üzem működése a próbaüzemelés időszakában soha­sem stabil, így tervszerű termelést figyelembe venni csak nagy bizonytalansági faktorral lehet. A jelen beuházás keretében gazdag ta­pasztalatokat szereztünk a nemzetközi kapcso­latok terén is. Berendezéseink egy részét kül­földi tőkés cégek szállították és vállaltak ga­ranciát azok kívánt termelési szinten való üzemelésére. Azt tapasztaltuk, hogy a tervben biztosítottnak látszó értékek elérése és tartása nem problémamentes. A technika élvonalába tartozó és ezért 100 százalékosan még nem ki­ismert eljárások bevezetése az illető vállalat részére komoly kockázatot jelent mind a ter­melési szint tartása, mind az üzemeltetési kö­rülmények terén. Felvetődött és felvetődik még ma is a kér­dés, érdemes-e egészen új technológiák meg­valósítására törekedni. A válasz csak az lehet, hogy igen. Engedjék meg, hogy egy adattal jel­lemezzem e válasz helyességét. Az új nyomás alatti földgázbontó üzembehelyezésével az egy tonna ammóniára jutó közvetlen anyagköltség­ráfordítás közel 40 százalékkal csökkenthető, amely 100 millió forint önEöltségcsökkentést eredményez. Ez azt jelenti, hogy az. elmúlt évi próbaüzemelések okozta kiesés egy esztendő alatt kiegyenlíthető. A KGST-államok vegyipari miniszterei itt­jártukkor egyhangúlag elismerően nyilatkoztak vállalatunknak a vegyipar fejlesztésében vállalt úttörő szerepéről. Bár a tervben előírt kötele­zettséghez viszonyítva bizonyos elmaradás mu­tatkozott, az 1965-ös évet alapul véve eredmé­nyeink tovább javultak, ami részben már az új technológiák alkalmazásának tudható be. Ebben az esztendőben feladataink semmi­vel sem könnyebbek, mint az elmúlt évben voltak. A terv feszített és teljesítése egész év­ben folyamatosan teljes erőfeszítést igényel. Meg kell oldani az elmúlt esztendőben beindí­tott technológiák - stabilizálását, mert a tervcé-

Next

/
Thumbnails
Contents