Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1957 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1958 béli fedezetét is tartalmazza, amit pártunk IX. kongresszusa már elhatározott, valamint a Népszabadság karácsonyi száma leközölt. Nyugodtan mondhatom, - és azt hiszem ezzel egyetértenek képviselő elvtársaim, hogy a magyar parasztság történelmünk során még ilyen karácsonyi ajándékot nem kapott. Ezt termelőszövetkezeti parasztjaink is jól tudják, és ezért biztos vagyok abban, hogy becsületes, szorgalmas, jó munkával fogják meghálálni ezt a kormányintézkedést. 'Kedves Elvtársak! A költségvetésben szereplő és január 1-ével már bevezetésre került párt- és kormányintézkedések jó visszhangra találtak megyénk falvaiban is. Ahogy a költségvetés indokolása is tartalmazza, a termelőszövetkezetek önálló gazdálkodásának jó megalapozása érdekében hitelrendezésre került sor. Ez nálunk úgy jelentkezik, hogy megyénk, Fejér megye termelőszövetkezetei hiteltartozásainak 66 százalékát, járásunk termelőszövetkezeteinél pedig — mivel erősen hegyvidéki szövetkezetek — a hiteltartozások 84,5 százalékát engedte el kormányunk. Ez hatalmas anyagi, pénzügyi megerősödést jelent termelőszövetkezeteink részére. Az említettekkel párhuzamosan azt is jóleső érzés látni, hogy a költségvetés a hosszú- és középlejáratú hitelekre és idén is 3,8 milliárd forintot, az elmúlt évinél 100 millió forinttal nagyobb összeget irányoz elő, amelynek 90 százaléka a termelőszövetkezetek beruházásait és üzemviteli szükségleteinek részbeni finanszírozását szolgálja. A termelőszövetkezetek beruházási irányzata is magasabb 10 százalékkal az elmúlt esztendeinél. A törvénytervezetből azt is látjuk, hogy az idei állami támogatások és kedvezmények 300 millió forinttal magasabbak az elmúlt évinél, a gyenge termelőszövetkezetek állami támogatása pedig 100 millió forinttal több. A 17. oldalon az van az indokolásban, hogy az összes támogatás keretén belül egyes, ma már a változott termelési körülmények között nem indokolt vagy nem eléggé hatékony támogatási formák — gépi munkák díjai, gép javítási kedvezmények, vetőmag dotációk — megszűnnek, illetve mértékük csökken. Erről az a véleményem, hogy ez csak általában helyes. A gyakorlatot ismerve, el fog mosódni a differenciáltság. Járásunk termelőszövetkezetei, mivel zömében hegyvidékiek, most értek a fejlődés olyan fokához,, szakaszához, hogy az eddig gyenge, államilag dotált sorból kilépték. Nincs szükségük pénzügyi dotációra. Ugyanakkor félő, és biztosan úgy lesz, ha nem segítünk időben a bajon, hogy közepes kategóriába kerülésük csak ideiglenes és visszaesnek egy éven belül ismét a gyenge kategóriába, mert nem tudták még úgy megalapozni gazdaságukat, hogy további kedvezmény nélkül saját lábukon megálljanak. Ugyanis a dotáció-elvonás magával viszi a gépállomási, gépjavító állomási kedvezményeket is. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek még saját gépparkjuk nincs, gépparkot is létrehozni, emellett teljes költséggel gépi munkát bérelni az egyébként is még elég sok sajátos bajjal kínlódó termelőszövetkezetek nem képesek. Ezért arra kérem a földművelésügyi és pénzügyi kormányzatot: olyan intézkedést hozzon, hogy a járási és a megyei párt- és tanácsi szervek javaslatai alapján legyen lehetőség az arra rászorult termelőszövetkezetekben megkülönböztetett módon, döntés alapján a dotáció-elvonás mellett egy-két kedvezmény ideiglenes meghagyására. Meggyőződésem, hogy ez a termelőszövetkezeteknek is és az államnak is hasznos lesz. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés is tartalmazza, de már a gyakorlatból is ismerjük az új esztendővel életbe lépett új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvényt. Megyénk parasztsága a pártunk és kormányunk részéről irányukban megnyilvánult gondoskodást jól fogadta. Nem csak az idős termelőszövetkezeti tagok részéről volt ez megnyugtató, hanem gondolkodásra késztette azokat a fiatalokat is, akik esetleg e probléma miatt szivárogtak el a földekről a városba, az iparba. A jelenleg folyó termelőszövetkezeti zárszámadási és tervtárgyaló közgyűlések arról híresek, hogy csoportosan kérik a fiatalok felvételüket a termelőszövetkezetekbe. Persze ehhez hozzájárul járásunk, vidékünk sajátossága, bányász jellege is, ahol a felvételek egyelőre stagnálnak és szünetelnek. Az is új jelenség, hogy azok a családtagok, akik eddig csak úgynevezett besegítők vagy bedolgozók voltak a termelőszövetkezetekben, szeretnének tagok lenni. Természetesen ehhez is hozzájárul a termelőszövetkezeti tagokat újabban megillető egyéb kedvezmények sorozata is. De akárhogy is vesszük, mindenesetre egészséges jelenség ez az akció és ez a fejlődő folyamat biztosan rendszerré fog válni. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Végül engedjék meg, hadd szóljak egy-két szót csupán az amortizációkérdés gyakorlati kihatásáról is. Most már tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben a centrális irányítás túlhaladott volt az amortizáció vonatkozásában. Sok esetben tervszerűtlenül utaltak ki gépeket, felszereléseket a termelőszövetkezeteknek, még akkor is, ha arra nem volt szükségük. De fordítva is volt ez: esetenként termelőszövetkezeti vezetők alkatrész hiányában vállalták is ezeket a terheket. Ha nem is felelőtlenül, de könnyebben bántak az állami pénzzel, könnyebben belementek az állami hitel terhére az ilyen boltokba. SŐt, itt-ott rájuk is lehetett egy-két bóvlit tukmálni. Most a termelőszövetkezet nem vesz meg bármit, megválogatja a portékáját. Háromszor is megrágja, mit vegyen a termelőszövetkezetnek e célra képezett pénzalapjából. Emellett most kezdenek a termelőszövetkezetek is* igazán partnereivé válni a velük kapcsolatban álló vállalatoknak. Véleményem szerint ez már az új gazdaságirányítás rendszerébe vág bele és ez így jó és helyes. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az 1967. évi állami költségvetés törvénytervezete mindezt megalapozottan veszi figyelembe, ezért azt megszavazom és minden erőmmel segítem annak végrehajtását. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Noszkay Aurél képviselőtársunk.