Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1955 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1956 szüntelen fejlesztésé egész munkánknak tovább­ra is fontos alkotó része. A mai nemzetközi helyzetnek vannak olyan elemei, amelyek vagy távlatban, vagy közvetle­nül veszélyeztetik a békét. Közvetlen és súlyos veszélyt jelent az Egyesült Államok véres ag­resszív háborúja a vietnami nép ellen. Nincs a világnak olyan szöglete, ahol ne ítélnék el az Egyesült Államok imperialista köreit ezért a durva beavatkozásért a vietnami nép belügyeibe, és azért a vandál népirtásért, amelyet az ame­rikai hadsereg ott napról napra elkövet. Meg vagyunk győződve arról, hogy a tilta­kozás növekvő ereje és áradata, a világ közvé­leményének nyomása és az a segítség, amelyet a szocialista országok nyújtanak vietnami testvé­reinknek, végül is nem marad hatástalan. A magyar nép és kormánya, és azt hiszem határozottan kijelenthetem: a magyar ország­gyűlés is, újból és mélységesen elítéli ezt az ag­ressziót. A vietnami nép ügye igazságos ügy, és mi teljes mértékben a vietnami nép mellett va­gyunk. Erőnkhöz képest minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsük a vietnami nép har­cát és enyhítsük azokat a mérhetetlen szenvedé­seket, amelyeket az amerikai imperialisták okoz­nak. A világ valamennyi népével együtt követel­jük, hogy az Egyesült Államok kormánya ves­sen véget a vietnami háborúnak, amely a világ­békét veszélyezteti. A magyar nép ezekben az években történel­mének legszebb és legígéretesebb feladatán dol­gozik: a szocializmus teljes felépítésén. Ezért kellő figyelemmel tekintünk a nemzetközi hely­zet valamennyi nyugtalanító elemére, amelyek a békére és az európai biztonságra nézve veszé­lyek forrásai. A magyar nép és kormánya — a többi szocialista országgal összhangban — bé­kés és termékeny kapcsolatokra törekszik az európai nem szocialista országokkal is. Az ilyen együttműködést ösztönzik a mai Európában ki­alakult valóságos viszonyok, közöttük a két Né­metország léte. A Német Szövetségi Köztársaság kormányá­nak politikáját — amely nem hajlandó tudomá­sul venni ézt a történelmi tényt — nem tartjuk ésszerűnek és az európai biztonság megszilárdí­tásának irányába ható politikának. A leghatáro­zottabban ellenezzük a nyugatnémet revansiz­must, a jelenlegi országhatárok megváltoztatá­sát óhajtó törekvéseket, a Német Demokratikus Köztársaság létének figyelmen kívül hagyását és a nyugatnémet fegyverkezést, és különösen az atomfegyverek birtoklásának szándékát. Viszont szívesen fejlesztenénk tovább a már meglevő, kölcsönös előnyök biztosításán nyugvó kapcso­latainkat — beleértve államközi kapcsolataink rendezését — a Német Szövetségi Köztársaság­gal is, a békés egymás mellett élés elvének kö­vetkezetes érvényesítése alapján. A magyar kormány diplomáciai úton is azon fáradozik, hogy hozzájáruljon az európai biz­tonság megszilárdításához, új típusú kapcsolatok kifejlesztéséhez a különböző társadalmi rendsze­rű országok között. Ez megfelel népünk érde­keinek, összhangban van belső építő munkánk­kal, egész tevékenységünkkel. Az európai biz­tonság számunkra konkrétan azt jelenti, hogy itthon nyugodtan és sikeresen akarunk dolgozni és munkánk eredményét biztonságban akarjuk tudni. Tisztelt Országgyűlés !• Az 1967-es év nagy feladatokat tartogat mindannyiunk számára és rendkívül fontos lépcsőfokot alkot a magyar nép felfelé vivő útján. Az 1967. évi terv hárma- ' dik ötéves tervünk időarányos része. A költség­vetés biztosítja a terv megvalósításának pénz­ügyi feltételeit. Idei állami költségvetésünk, meggyőződésem szerint, jól fogja szolgálni és elősegíteni ezt a nagy munkát. Ezért az 1967. évi költségvetést a magam részéről elfogadom és a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfo­gadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Klujber Lász­ló képviselőtársunk. KLUJBER LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az 1967. évi álla­mi költségvetés tervezetét áttanulmányoztam, a pénzügyminiszter elvtárs és Fehér Lajos elvtárs előterjesztését is igyekeztem nagy figyelemmel kísérni. Együttesen az a véleményem, hogy az 1967. évi állami költségvetés tükrözi pártunk IX. kongresszusának határozatait, gazdaságpoliti­kánkat, reális célkitűzéseinket. Én a költségvetés mezőgazdasági részéhez kívánok egy-két megjegyzést fűzni, röviden, mert előttem több, tegnap felszólaló képviselő elvtársam foglalkozott vele és ismételni pedig nem szeretnék. A törvényjavaslat tárgyalása és tanulmá­nyozása során örömmel tapasztaljuk, hogy a be­vétel forrásai között a mezőgazdaságból szárma­zó bevétel is summásan szerepel. Azt is nagy megelégedéssel tapasztalom, hogy a tervezett ki­adásokból, ami a költségvetés 49,1 százalékát te­szi ki, a mező- és erdőgazdaságok termelésének fejlesztésére is megfelelő arányban jut fedezet. Mivel az én választókörzetem a móri járás, amelynek felét, pontosan 50 százalékát erdő bo­rítja, engem együtt érint a mező- és erdőgazda­ság fejlesztésének, jövőjének sorsa és gondja. . A törvénytervezetnek az erdőgazdasági be­ruházási és erdőrendezési kiadási számaival egyetértek. Helyesnek és biztosítottnak látom belőle az erdőgazdálkodás jövőjét, valamint az új gazdaságirányítási rendszerünknek megfele­lően több valamilyenfajta faipari feldolgozás lehetőségének megalapozását. Tisztelt Országgyűlés! A harmadik ötéves terv szerves részeként kezelve az 1967-es évet, az idénre mintegy 2—3 százalékos mezőgazda­sági termelésnövekedést tervezünk. Meggyőző­désem, hogy ez sikerülni is fog. Bátran mondom ezt azért, mert az előttünk fekvő és a tárgyalás tárgyát képező állami költségvetés mezőgazdasá­gi részét, amit még az országgyűlés nem emelt ugyan törvényerőre, termelőszövetkezeti pa­rasztságunk már elfogadta, és azt maga megsza­vazta. Ahogy több képviselőtársam is már előt­tem elmondotta, én is ismerem termelőszövet­kezeti parasztjaink véleményét, hozzáállását, munkakedvét. Ez érthető is, hiszen a tárgyalást képező költségvetés több olyan intézkedés pénz-

Next

/
Thumbnails
Contents