Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1953 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1954 országgyűlés szerepét és munkáját. A párt úgy véli, hogy ez igen jelentős eleme lehet a szocialista demokratizmus sokoldalú továbbfejlesztésének. Amikor a párt azon van, hogy a szocialista demokrácia szellemében még több dolgozó embert vonjunk be a közügyek eldöntésébe és intézésébe, magától értetődik az országgyűlés szerepe növekedésének kívánalma. Űgy gondoljuk, nagyobb hangsúlyt kell kapnia az országgyűlés és a kormány viszonyában a kormány függőségének, beszámolási kötelezettségének. Az országgyűlési képviselők magukkal hozzák ebbe a terembe a dolgozó emberek tapasztalatait, véleményét. Ezt fejezik ki a képviselők, amikor hozzájárulnak a törvényjavaslatok minél jobb kimunkálásához, vagy amikor elbírálják a kormányzati szervek tevékenységét. Úgy véljük, mennél teljesebben jutnak kifejezésre ezek a tapasztalatok és vélemények az országgyűlés vitáiban, annál jobban érvényesülnek a társadalmi érdekek. Ez pedig teljes mértékben megfelel a párt törekvésének. Fontolóra kell vennünk, hogyan biztosítsunk kiterjedtebb befolyást az országgyűlési képviselők véleményének a kérdések eldöntésében és a kormány munkájának meghatározásában. Itt van például a most tárgyalt költségvetés. Ebben a törvényjavaslatban látható ugyan bizonyos előrehaladás a tekintetben, hogy van tartalék és bizonyos összeg — mintegy 50 millió forint —, amelynek hovafordításáról vita folyt a bizottságokban, s erről is dönt az országgyűlés. Ugyanakkor a költségvetésnek még mindig csak igen csekély az olyan tartaléka, amelynek felhasználásáról itt az országgyűlésben alapos vita után dönthetnénk. Kétségtelen, tisztelt Országgyűlés, hogy költségvetési szerveink rendesen és felelősen osztották be a nép pénzét és jól meggondolták, mire, mennyit fordíthat az, ország. Azt is tudjuk, hogy a költségvetés az elfogadott terv finanszírozását szolgálja, de úgy véljük, hogy még nagyobb felelősség és még több realitás érvényesülne, ha az egyes tételek meghatározásában jobban érvényesülne az országgyűlés befolyása, és a költségvetés megvitatásakor egy, a mostaninál lényegesen nagyobb tartalékból olyan igényeket is teljesíthetnénk, amelyek előbbre vihetnék országos gazdálkodásunkat. Itt elvtársak, nem a formáról van tulajdonképpen szó, hanem a lényegről, hogy jobban be kellene vonni a képviselőket a költségvetés előkészítésének időszakában az ilyen jellegű munkába. Ugyanilyen jó és hasznos befolyást érvényesíthetne az országgyűlés, amikor hosszabb távú terveink felől határoz. Az országgyűlés révén teljesebben jutna érvényre az egész nép tapasztalata, az össztársadalmi érdek. A közélet különböző fórumain a termelőmunkában dolgozó emberek nemegyszer olyan jelenségekre hívják fel figyelmünket, amelyek idegenek a mi céljainktól. Olyan jelenségekre, amelyek a helyes politika és a célszerű elgondolások gyakorlati végrehajtása közben bukkannak elő, mert elgondolásainkat nem helyesen értelmezték, vagy éppenséggel eltorzították. Ezeket a jelenségeket „fentről" nem mindig lehet idejében észrevenni. A vezetésnek átfogóan kell vizsgálnia az életet, a fejlődést, mert különben döntései és intézkedései nem lehetnek általános érvényűek. De ahhoz, hogy általános érvényűek és hatékonyak legyenek, feltétlenül szÜKség van az olyan jelzésekre, amelyek a gyakran bonyolult és ellentmondásos fejlődés tényéiről, hogy úgy mondjam, az élet távol eső sarkaiból is hírt adnak. Ahhoz, hogy az átfogó elhatározások helyesek és elŐcemozdító erejűek legyenek, az ilyen jelzéseknek is be kell kerülniük a vezetés látómezejébe. A párt véleménye szerint az országgyűlés munkáját ezen a síkon is tovább szükséges fejlesztenünk, hogy még inkább fórumává legyen a dolgozó nép tapasztalatai közkinccsé tételének. Ez nagyon fontos segítséget nyújtana a pártnak és a kormánynak, s ezt a segítséget igénybe szándékozunk venni. Ezekkel a kérdésekkel összefüggésben említeném meg a képviselői munka jobb és nagyobb megbecsülésének fontosságát is. A tisztelt Országgyűlés tagjai tapasztalatból tudják, hogy a képviselőket a dolgozó emberek nagy megbecsülése, tisztelete övezi, az országgyűlési képviselők nagy tekintélynek örvendenek választóik körében, akik bizalommal fordulnak hozzájuk és támogatják őket. De amikor a képviselő a dolgozók ügyes-bajos dolgait intézi, s ezért, vagy más közérdekű ügyekben felkeresi a különböző hivatalokat és hatósági szerveket, nem mindig talál kellő megértésre. Némelyik szerv és hivatal alkalmazottai úgy járnak el, mintha nem tudnák, kit és mit képvisel az országgyűlés tagja, kinek a nevében és kinek a megbízásából tért be hozzá. Mintha ezek az emberek elfelejtenék, hogy a képviselők szava — a gazda szava, a választótömegek, a nép szava. Nemegyszer azt tapasztalhatjuk, hogy a közérdekből eljáró képviselő nem kap megfelelő választ, ezt a fellépését egyes tisztviselők éppen úgy kezelik, mint' egyet a sok közül. Máskor olyan ügyekben, amelyekkel a miniszternek vagy felelős állami tisztviselőnek kellene foglalkoznia, szerény beosztású és hatáskörű előadók bíbelődnek. Ez így nincs rendjén. Az ügyek, amelyeket az országgyűlési képviselők a kormányzati szervek elé tárnak, nem akadhatnak el az előadóknál, s ha valamely ügy olyan természetű, a miniszter köteles foglalkozni vele. Az országgyűlési képviselő politikai személyiség, és ennek minden vonatkozásban érvényesülnie kell. Tisztelt Országgyűlés ! A most lezáruló négyéves időszakban a magyar országgyűlés több alkalommal nyilatkozat formájában is állást foglalt az időszerű, nagy jelentőségű nemzetközi kérdésekben, és ezek igen tág körben keltettek visszhangot az ország határain túl is. Mi a nemzetközi problémákkal kapcsolatos állásfoglalásaink vezérlő gondolata? Mindenekelőtt az a törekvésünk, hogy hozzájáruljunk nagyszabású szocialista építőmunkánk külső, nemzetközi feltételeinek biztosításához. Szocialista építőmunkánk legfontosabb nemzetközi feltétele teljesül azzal, hogy hazánk, a Magyar Népköztársaság a többi szocialista országgal együtt szoros szövetségben él. Különösen jelentős az az elvtársi, baráti viszony, amely a Szovjetunióval köt össze bennünket. Politikai, gazdasági, katonai, kulturális kapcsolataink