Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1951 Az Országgyűlés 29. ülése Azóta már világossá vált, hogy nem erről van 8 szó. A párt e nagy horderejű kezdeményezésének értelme az, hogy a szocializmust építő munka módszereit a való élet követelményeinek színvonalára emeljük. Ez a feltétele annak, hogy kiaknázzuk a fejlődés során kivívott nagyobb lehetőségeinket és ezzel meggyorsítsuk haladásunkat. * A reform intézkedéseit átgondolva sokan azt mondják: ezek helyes, ésszerű és magától értetődő lépések, vajon miért nem így dolgoztunk már régebben is. Azért, mert az új gazdasági mechanizmustól csak komplex mivoltában várhatjuk a fejlődés ütemének általános meggyorsulását, viszont a reform átfogó bevezetésének korábban nem voltak meg a feltételei. Most, amikor ezek a feltételek megvannak, bevezetjük a reformot. Ismeretes, hogy hazánk a második világháború után terhes örökséget kapott. Mondhatná valaki, minderről minek beszélni, az már régen volt, s az már senkit sem győz meg a ma gondjairól. Mégis egy bizonyos összefüggés miatt érdemes ezt megemlíteni. Magyarország az ipari fejődésben elmaradt agrárország volt. E falak között is heves viták folytak arról, hány esztendeig fog tartani a háborús károk helyreállítása, az újjáépítés. Az ország újjáépítése, az ipar nagyarányú fejlesztése, majd a mezőgazdasági termelés fellendítése, a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdítása, csak szigorúan centralizált vezetéssel volt megvalósítható. A korábbi munka értékelésének ez fontos történeti eleme. A gazdasági munkában 1957 óta fokozatosan több nagy jelentőségű változást vezettünk- be. Csak emlékeztetek rá: eltöröltük a begyűjtést, áttértünk a felvásárlás, a szerződéskötések rendszerére, és más területen, a népgazdaság más ágazataiban tökéletesítettük tervgazdálkodásunkat. Mindez lehetővé tette, hogy 1966-ban átfogó reformtervezetet dolgozzunk ki és fogadjunk el. Mindez — megismétlem — összefüggésében komplex módon átfogja egész gazdasági irányítási rendszerünket. Az életben — tisztelt Országgyűlés — nemcsak azt fenyegeti kudarc, aki elkésik, hanem azt is, aki elsieti a dolgokat és nem találja el az alkalmas időt. A feltételek alapos vizsgálata, a tennivalók elmélyült megfontolása, a megfelelő időpont kiválasztása a gazdaságirányítási reform sikerének biztosítékai közé tartozik. A reálpolitika éppen azt jelenti, hogy az összes jelenségek és tendenciák elemzésének eredményeként a párt megfelelő időben kezdeményez. Más összefüggésekben is találkozunk némelykor ezzel a visszakérdezéssel, amikor a párt kezdeményező lépéseit egyébként helyeslő emberek megjegyzik: ezt már régebben is megtehettük volna. Van, aki például azt mondja: helyes és bölcs dolog, ahogyan ma a szocialista nemzeti egység kérdését felvetjük és ezt az egységet kovácsoljuk, s már régebben megtehettük volna. De ez a dolog sem így áll — tisztelt Országgyűlés. A párt lényegében évtizedek óta a nemzeti •67. január 27-én, pénteken 1952 összefogás kikovácsolásán dolgozik. Ennek a munkának különböző fázisai voltak a történelmi folyamatban. A nemzeti egység mindenkori tartalmát és fokát azonban az határozza meg, hogy az adott időben hol tart fejlődésében a társadalom. Valamennyien látjuk és tapasztaljuk, hogy ma azok az emberek is készek beilleszkedni a szocialista nemzeti egységfrontba, akik mondjuk hat-nycdc esztendővel ezelőtt még távol tartották magukat a közös erőfeszítésektől. Amiért akkor még nem dolgoztak tudatosan, ma hajlandók dolgozni érte. Ez a realitás ad tartalmat a szocialista nemzeti egységnek, úgy, ahogyan az ma felvetődik. Hasonló a helyzet a szocialista demokratizmus fejlesztésével, s ezzel kapcsolatos mai igényekkel és teendőkkel is. Egyesek, bár lelkesen üdvözlik a párt ilyen irányú munkáját és törekvéseit, megjegyzik, hogy már előbbre tartanánk, ha ezt régebben is így csináltuk volna. Itt azonban megint csak arról van szó — tisztelt Országgyűlés —, ami a reálpoliuka alfája és ómegája: mindent a maga idejében. De mindenekelőtt szembe kell szegülni azzal a tévedéssel, mintha mi most vetnénk meg a szocialista demokrácia alapjait. Ez nem így van. Nálunk eddig is demokrácia volt, a szocializmust építő nép demokráciája. Mindaz, amit építettünk és elvégeztünk, a népet szolgálta, a nép javára történt. Ezt a kérdést ez dönti el. Az elért fejlődés magával hozta, hogy eljött az ideje a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének. A párt az egész dolgozó néppel együtt keresi ennek újabb formáit és módozatait, és sok mindent kezdeményez ennek érdekében. Ezzel a törekvéssel kapcsolatban sok minden érlelődik. Ezek között az a gondolat is, hogyan növekedhetne az országgyűlés szerepe, hogyan fejlődhetne az országgyűlési képviselők munkája. * Ha az országgyűlés négy esztendei tevékenységét áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy jó munkát végzett és jelentős szerepet töltött be e fontos időszak feladatainak megoldásában. Nagy jelentőségű törvényeket alkotott, mint amilyen például az építési törvény, vagy a választójogi törvény. Elfogadta a harmadik ötéves tervet. Valamennyien tudjuk és nagyra értékeljük, hogy a képviselő elvtársak aktív módon és sokoldalúan bekapcsolódtak választókerületük feladatainak megoldásába. Példás Volt a megyei képviselőcsoportok tevékenysége. Igen sokat tettek a választópolgárok tájékoztatásáért, választóik ösztönzéséért és mozgósításáért. Jelentős, eredményes munka folyt az országgyűlés bizottságaiban, olyan érdemi munka, amely hatékonyan befolyásolta a törvényalkotást, valamint az országos irányító szervek tevékenységét. A különböző törvényjavaslatok előkészítésében és vitájában sok-sok képviselőtársunk gyakorolt előnyös befolyást a kormány munkájára, érdemes volt figyelni szavukra, javaslataikra, elgondolásaikra. Az országgyűlés által megalkotott új választójogi törvény alapján márciusban választásokat tartunk. Fontos alkalom ez arra is, hogy elgondolkodjunk: hogyan fejleszthetnők tovább az |