Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1949 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1950 zével való helyes, meggondolt és takarékos gazdálkodásért. A költségvetés tételei sok milliós, sőt milliárdos összegek. Mindazoknak, akik ezzel a pénzzel gazdáikodnak, szem előtt kell tartaniuk, honnan származtak ezek az összegek az ország pénztárába. Minden forint mögött a dolgozó emberek becsületes munkája, fáradsága és erőfeszítése rejlik. Ez pedig mindenkit arra kötelez, hogy minden forinttal bánjon gondosan és felelősen, a legcsekélyebb könnyelműség nélkül, amikor azt beosztja és felhasználja. A költségvetés tanulsága szerint ebben a szellemben jártak el azok, akik az államháztartás rendelkezésére álló összegeket célszerűen elosztották. A helyes és gondos pénzügyi gazdálkodás gazdaságpolitikai céljaink valóra váltásának rendkívül fontos támasztéka. E célok minden tekintetben megfelelnek a magyar nép érdekeinek. Hiszen gazdaságpolitikánk célja a termelőerők és a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztése, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép élet- és munkakörülményeinek szüntelen javítása. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt reálpolitikát folytat. Ez a politika szüntelenül nyomon követi a fejlődő élet változásait. Olyan korszakban élünk és dolgozunk, amelynek bonyolult összefüggéseiből folyton új jelenségek és tendenciák nőnek ki. Pártunk a leghaladóbb tudomány, a marxizmus —leninizmus fénykörében állandóan kutatja, vizsgálja és elemzi ezeket a jelenségeket. Az ebből adódó tanulságok és következtetések adnak indítékot a párt kezdeményezéseihez. Ezekben a kezdeményezésekben és általában a párt politikájának kidolgozásában egyedül csak a dolgozó nép érdeke köt bennünket. Ugyanezen okból bátran változtatunk a munkamódszereken, ha a fejlődő, változó élet úgy kívánja. Ezt jelenti a reálpolitika. Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést, hogy két és fél, három évvel ezelőtt kedvezőtlen jelenségeket tapasztaltunk a gazdasági életben. A Központi Bizottság 1964. évi decemberi határozata a jelenségek mélyreható elemzése alapján megváltoztatta ezeket a kedvezőtlen tendenciákat. E határozat az 1965. évi népgazdasági tervről és a gazdálkodás hatékonyságának javítása-, ról, az ötéves terv eredményes befejezéséről hozott intézkedéseket. Legfontosabb elemei voltak a termelékenység, az önköltség minél nagyobb javítása, az egész népgazdaság külkereskedelmi teljesítményének emelése, a munkafegyelem, takarékosabb gazdálkodás, az elért életszínvonal szilárdítása és. jövendő emelésének jobb megalapozása, i Akkor elhangzottak aggályok, hogy a párt elhatározásai bizonyos területeken árviszonyok stabilitását érintik. De a párt szerepe, a reálpolitika nem az, hogy tétlenül szemléljük a fejlődő élet szövevényéből felbukkanó jelenségeket és tendenciákat, hanem hogy a társadalom, a szocialista építőmunka céljaiból kiindulva kedvező irányú változásokat kezdeményezzünk. Az ilyen bátor kezdeményezés olykor politikai kockázattal is jár. De ezt is vállalni kell. Az 1964. évi decemberi határozatot is igazolta az élet, a fejlődés. Akkor egy átmeneti időre csökkenteni kellett a termelés ütemét, de ez helyesnek bizonyult, mert a meghozott intézkedések nyomán növekedett a munka termelékenysége, lassú, de biztató ütemben emelkedett a termelés, minőségi változásokat értünk el a termelés szerkezetében és műszaki színvonalában, végeredményben pedig eljutunk a szükségletek jobb kielégítéséhez. A fejlődés követelményeinek és a lehetőségeknek mélyreható vizsgálata alapján jutott a párt arra az elhatározásra, hogy javasolja a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Ismeretes a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy milyen kiterjedt és alapos elemzőmunka előzte meg a reform kidolgozását. A párt legjobb közgazdászaink és szakembereink sokaságára támaszkodott, akik valóban tudásuk és tapasztalatuk legjavával mozdították elő, hogy a gazdaságirányítás reformja minden vonatkozásban megfeleljen szükségleteinknek és lehetőségeinknek, nagy lépéssel vigye előre fejlődésünket. Erről már a most folyó költségvetési vitában is szó volt. A reform legfőbb célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, s meggyorsítsa a szocialista társadalom teljes felépítését, hogy tovább fejleszsze a szocialista tulajdonviszonyokat és a termelőerőket. Az is fontos cél, hogy növekedjék vállalataink önállósága, megjavuljon tevékenységük, s országunk gazdasága az eddiginél jobban álljon helyt a nemzetközi munkamegosztásban. A reform révén el akarjuk érni, hogy emelkedjék az életszínvonal, a szocialista bérezés elve hatékonyabban érvényesüljön. Szeretnénk, hogy a társadalom számára többet és jobbat nyújtó egyének és kollektívák a megtermelt javakból is többet kapjanak. A Kormány és a Gazdasági Bizottság igen jelentős munkát végzett a reform bevezetésének előkészítése érdekében. Jóllehet még sok részletkérdés vitatás • alatt van és a konkrét tennivalók kidolgozása most van folyamatban — ahogy erről Timár elvtárs is szólott —, az új gazdasági mechanizmus elvei már világosak és közismertek. Ez az év — én is megismétlem — a reform gondos előkészítésének időszaka. Ez bizonyos vonatkozásban már most, a tárgyalt költségvetésben is tükröződik, hiszen egyes előkészítő intézkedések már az idén életbe lépnek. Timár elvtárs expozéjában rámutatott — nem ezekkel a szavakkal, de értelme ez volt — például arra, hogy a vállalatok tulajdonképpen már 1967-ben sokkal inkább, mint eddig, saját felelősségükre és kockázatukra is eszközlik a beruházásokat, annak minden előnyével és esetleges — ha nem megfontolt ez a beruházás — hátrányaival együtt. Ezért is, másért is fontos, hogy a vállalatok idejekorán megismerjék az új gazdasági mechanizmusból adódó feladatokat, a követelményeket és a lehetőségeket, hogy a reform bevezetésének napjától kezdve élni tudjanak ezekkel. A gazdaságirányítás reformjának időszerűségéről és szükségességéről az érdekeltek nagy többsége meg van győződve. Amikor a párt ezt a kérdést felvetette, voltak, akik arra gondoltak, hogy valami gyökeres irányváltozásról van szó, hogy a párt a korábbitól eltérő útirányt választott a népgazdaság problémáinak megoldására, hogy a gazdaságpolitika fő iránya változik.