Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1941 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön . 1942 együtt kell dolgozniuk. Ezért döntően befolyásolja az eredményeket a feladatokat végrehajtó emberek akarata és felkészültsége. Az új gazdasági mechanizmus eredményes kibontakoztatásához mindkettőre igen nagy szükség van. . Általában az a vélemény, hogy az emberek elsősorban anyagi ellenszolgáltatásért dolgoznak és aktivitásuk főleg nagyobb kereseti lehetőséggel, anyagi érdekeltséggel fokozható. Felvételi adatok állnak rendelkezésünkre, amelyek bizonysága szerint az emberek.az állandó és folyamatos munkát keresik biztonságérzetük kielégítése céljából, ott dolgoznak szívesen és eredményesen, ahol a munkafeltételek, a társadalmi közösségek megfelelőek, jó az úgynevezett üzemi légkör, ahol valóban jól érzik magukat, és csak mindezek alapján döntő az adott kereset mennyisége. Ezt a törvényszerűséget nem ismerik eléggé vállalataink, gazdaságaink vezetői, mert azt gondolják, hogy minden a pénz, ahol jól keresnek az emberek, ahol fizetnek, ott minden egyéb elhanyagolható. Ügy gondolom, hogy most, amikor magasabb szintű gazdaságirányítást akarunk bevezetni, a jelentős műszaki beruházásokat hatékonyan akarjuk kihasználni és üzemeltetni, helyes erre a nagyon fontos pszichológiai szempontra is e helyről rámutatni. Különösen szeretném ilyenirányú mondanivalómat a szocialista mezőgazdasági üzemekre vonatkoztatni, ahol — sajnos — ilyen vonatkozásban még sok a hiányosság és a tennivaló. Népgazdaságunk jelentős áldozatokat hozott és hoz a szocialista nagyüzemi gazdaságok műszaki feltételeinek biztosítása érdekében, de a dolgozók hozzáállása, a munkálatok zavartalan megszervezése még nem mindenütt kielégítő, főleg azért, mert a vezetési színvonal, a folyamatos és állandó munkaalkalom, a munkafeltételek biztosítása gyakran hiányos. Igen örvendetes tény ma már, hogy a-mezőgazdasági dolgozók szociális juttatása — betegellátás, nyugdíj, családi pótlék stb. > — fokozatosan megközelíti az ipari dolgozókét, — amire Fehér Lajos elvtárs is expozéjában részletesen utalt. — Ez azt fogja jelenteni, hogy a mezőgazdasági dolgozók is fokozottabb mértékben keresik az állandó munkaalkalmat és azt a közösséget, amelyben társadalmilag is jól érzik magukat. Ennek a biztosítása az üzemek vezetői részére, az eddiginél lényegesen nagyobb vezetési és szervezési feladatot fog jelenteni, mert tudomásul kell venni, hogy nem fogja kielégíteni a mezőgazdaságban dolgozni és nemcsak keresni akaró, jószándékú parasztokat, ha csupán a tavaszi és őszi hónapokban juthatnak megfelelő munkaalkalomhoz a közösségben. Enélkül nem érhetjük el, hogy a parasztok széles tömege a közös gazdaságot valóban a magáénak és ne, — ahogy mondani ' szokták — az „övéknek", azokénak, akik egész éven át alkalmazottként dolgozhatnak, — érezzék és gondolják. Enélkül nem valósítható meg a termelőszövetkezetek kívánatos fejlődése, hogy az a sok milliárd forint, amelyet épületek, gépek, talajjavítások, stb. formájában beruházunk, okszerűen legyen hasznosítható. A rosszul vezetett szövetkezeti gazdaságok vezetőinek ezt tudomásul kell venniük. Az eddiginél színvonalasabb és körültekintőbb, előrelátó vezetésre van szükség, mert enélkül akkor sem fognak a parasztok a közös munkába bekapcsolódni, amikor arra a legnagyobb szükség van, a csúcsmunkák idején. Az akarat és a hozzáállás mellett a másik döntő tényező a megfelelő felkészültség, a szaktudás, amely ma már szinte minden munka eredményes végrehajtásának feltétele. Az új mechanizmus ilyen vonatkozásban is sok kötelezettséget és feladatot jelent. Jól felkészült vezetőkre és a feladatokat végrehajtó szakmunkásokra van ehhez szükség. A mezőgazdasági szakemberképzéshez az anyagi feltételeket jelen költségvetés is biztosítja, s nagyon örvendetes tény, hogy a szakmunkásképzésre tíz százalékkal nagyobb összeg — 170 millió forint — áll rendelkezésre, mint tavaly, s ennek minden bizonnyal meg lesz az eredménye. Képzésünkben azonban általánosságban javaslom, ügyeljünk fokozottabb mértékben, hogy ne a mennyiség, hanem a minőség érvényesüljön minden szinten>ne törekedjünk elsősorban a számszerű eredményekre. Ezzel kapcsolatosan szeretném, e helyen is felvetni a mezőgazdasági felsőoktatás egy évek óta húzódó, és szerintünk ma már halaszthatatlan kérdését, hogy az agrármérnök képzésben térjünk át az ötéves oktatásra. A baráti és a kapitalista országokban — a mezőgazdasági mérnökképzés — a gyakorlatok idejét is beleszámítva — mindenütt legalább öt év. Ha az elkövetkező igényeknek megfelelő szintre kívánjuk emelni mérnökképzésünket, és megvalósítani a korszerű oktatást — elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt —, feltétlenül szükség van az öt évre. Enélkül nem tudjuk azt a jogos felkészültségbeli igényt kielégíteni, ami az új gazdasági mechanizmusban a mérnökkel szemben, — aki hivatott a felső szintű irányító feladatot ellátni — jelentkezni fog. Figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági mérnökképzés négy síkban, — kémia, biológia, technika és ökonómia — képez felső szintű mezőgazdasági irányító szakembert. Véleményünk szerint az oktatási létszám csökkentésével, de a képzési színvonal jelentős növelésével járunk a helyes úton. A lényeges az, hogy a mérnök valóban képzettségének megfelelő munkakörben legyen foglalkoztatva, és ne forduljon elő, hogy technikusi vagy szakmunkás! feladatot lát el mérnöki végzettségű szakember. Eddig technikusban és szakmunkásban is hiány volt. Fokozatosan el kell érni, hogy mindenki végzettségének megfelelő szinten dolgozzék. Gyakorta kifogás tárgyát képezi — a legutóbbi országgyűlési ülésszakon Varga Károly Somogy megyei képviselőtársunk,, majd a IX. kongresszuson Pál Lénárd elvtárs, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatóhelyettese, valamint Timár elvtárs is expozéjában — szóvá tette, — hogy a kutatási eredmények, az új termeléstechnikai eljárások lassan mennek át a gyakorlatba és az üzemek irányítói részéről