Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1931 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1932 miért kell mindig nekünk olyan kísérleteket vé­geznünk, olyan készülékeket kikísérletezni, amelyeket szocialista országokon belül évek vagy évtizedek óta üzemszerűen gyártanak és az ezen készülékeket gyártó üzemeik komoly tra­díciókkal rendelkeznek. Az elmúlt év intézkedései között kiemelke­dő helyet foglal el az új prémiumrendszer beve­zetése is. Jelenlegi, azaz új prémiumrendsze­rünk ösztönzőleg hat az üzemek, a vállalatok termelésére, terveinek teljesítésére, mivel a pré­mium kifizetésének feltételei között szerepel az iparág, vagy a minisztérium által előírt nyere­ségrészesedési napok elérése is. így igen helye­sen csakis az a vállalat fizetheti ki éves szinten dolgozói részére az előirányzott prémiumot, amelyik a népgazdaság által előírt feladatokat elvégezte, az előirányzott főbb mutatókat telje­sítette és így a vállalat a nyereségrészesedést is ennek folyományaképpen kiérdemelte. Űj prémiumrendszerünk bevezetését csak üdvözölni tudtuk, bár • kiértékelése még alka­lomadtán sok adminisztratív munkát igényel és itt-ott a bürokrácia útvesztőit tartalmazza. Az új gazdaságirányítási rendszer jegyében pré­miumrendszerünk finomítható és finomítani is kell, mivel egy-egy vállalatnak nemcsak az éves munkája a lényeges, hanem igen alapvető, hogy a jövőt hogyan építi, hogyan készül fel a gazda­sági reform elkövetkező éveire, hogyan veszi ki részét a népgazdaság fejlesztésének nagy mun­kájából, így javasoljuk, hogy prémiumrendsze­rünket tovább fejlesszük, reformáljuk. Azok a vállalatok vagy üzemek, amelyek az iparág vagy a népgazdaság érdekében az új, a jövő kikísér­letezése céljából többet tesznek az átlagosnál, többet vállalnak, messzebbre tekintenek és áldo­zatokat hoznak, legyenek megkülönböztetve, és így magasabb prémiummutatóban legyen ré­szük. { Ennek megfelelően a bérfejlesztésnek az át­lagbér növelésére jutó részét — társvállalataiktól eltérően — felettes szerveik magasabb százalé­kos arányban állapítsák meg. Azon vállalatok vezetőivel szemben pedig, akik még mindmáig tanakodnak a gazdasági reform bevezetésének szükségességén, akik mindig a szomszédba te­kingetnek, ugyanakkor megfeledkeznek a saját vállalatukon belüli problémákról, akik ímmel­ámmal veszik a népgazdaság, az ipar célkitűzé­seinek végrehajtását, elhanyagolva a dolgozók érdekeit — és ezt teszik saját kényelmük m jatt —, akiknek a szomszédos vállalat által létreho­zott népgazdasági többletproduktum rájuk jutó része, szaknyelven kifejezve mint egy söntön keresztül becsúszik a zsebükbe, az előzőekben elmondottakat negatív értelemben kellene alkal­mazni. Tisztelt Országgyűlés! A villamosenergia­iparág vezetői kellő időben felismerték az új mechanizmus által támasztott igényeket és lát­ták, hogy energiaelosztó iparunk szervezeti fel­építése elavult, hosszabb ideig a mai szerkezeté­ben "nem működhet. A szükségszerűségeket idő­ben felismerve elhatározták, hogy korszerűsítik a több mint másfél évtizedes és sokkal kisebb feladatok megoldására kialakított gazdasági szerkezetet. Vállalatunknak, az Észak-Magyaror­szági Áramszolgáltató Vállalatnak jutott az a megtisztelő szerep, hogy elosztóiparágunk szer­vezetének reformját elsőnek valósítsa meg. Meg kell említeni, hogy felettes szervünktől e reform végrehajtása érdekében a legmesszebbmenő tá­mogatást tapasztaljuk. E szervezetfejlesztés az elkövetkezendő két évtizedre várhatóan meg­alapozza energiaelosztó iparágunk jövőjét, hi­szen a szervezetfejlesztés megalapozott, távlati koncepciók alapján indul. Feladata, hogy az el­következendő évtizedekben felmerülő és közel exponenciálisan növekvő energiaellátásunk és műszaki problémáink kielégítését egy, közel li­neárisan növekvő eszközök lekötésével és lét­számmal oldja meg. Ezen túlmenően a fogyasz­tóink részére fokozottabb rendelkezésre állást, jobb minőségű energiaszolgáltatást és gazdasági reformunk kezdetével olyan újszerű, vagy tel­jesen új szolgáltatásokat tesz lehetővé, amelyek­re eddig alkalom nem volt. Meg kell említeni, hogy műszakilag decent­ralizált üzemegységeink, üzemigazgatóságaink elegendő számmal és megfelelő nagyságban el tudják látni feladataikat, kirendeltségeink szá­mának növelése várhatóan a fogyasztókhoz való közeledést fogja eredményezni. Szervezeti felépítésünk lépcsőzete négyről háromra csökkent, a megmaradók hatásköre pedig bővülni fog. Ez azt eredményezi, hogy exponens szerveinknél, ahol a problémák, a mű­szaki megoldások szüksége jelentkezik, ugyanott születhessenek meg a döntések és ne kelljen emiatt külön lépcsőket megtenni. Űj szervezeti formánkban a nagyipari üzemmel nem rendelkező területeken a fogyasz­tói igényeknek megfelelően létrehozott üzem­igazgatóságok mintegy 400 munkás tömörítését fogják eszközölni, így a munkásosztály képvi­selete jelenik meg mindazon területeken, ahol eddig lényegében erről nem lehetett ilyen mér­tékben beszélni. Üzemeink a munkásosztályt képviselik az adott területeken, jelenlétükön túl aktív társa­dalmi tevékenységgel meggyorsítják a szocia­lista vonások erősödését. így felszámolva a túl­zott központosítást, kisebb, de mégis elég erős üzemegységeink alakulnak, amelyek hatékony­ságuk fokozásával évtizedeken keresztül problé­máink megoldását segíteni tudják. Kirendeltségeink, üzemigazgatóságaink kö­zelebb kerülnek a gyakorlati élethez, közelebb kerülnek az alkotó munkához, újszerű, vagy teljesen új szolgáltatási ágazataikon keresztül pedig a villamosenergia fogyasztóihoz. Űj onnan alakított üzemigazgatóságaink létrehozásánál — figyelembe véve az önkéntesség elvét — olyan, politikai szemszögből is megfelelő kollektívát alakítottunk ki, amely kollektíva a gazdasági vezetéssel együtt a műszaki, gazdasági problé­mák megoldásában, elsősorban politikai vonat­kozásban, nagy segítséget fog nyújtani. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi állami költségvetést számszerűségében és főleg tenden­ciájában a magam részéről elfogadom, s tisztelt Képviselőtársaim részére elfogadásra ajánlom. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents