Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1929 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön • 1930 Jóleső érzés olvasni ezt nekünk, villamosenergiaipari dolgozóknak, hiszen tudjuk, hogy nemcsak iparágunk, hanem népgazdaságunk is milyen erőfeszítéseket tesz lakosságunk villamosenergiával való ellátása érdekében. Gondolok itt többek között az 1964. évben a Gazdasági Bizottság által hozott 10.141/64. számú határozatra, amely az energiaelosztó hálózatok rekonstrukciójának fontosságát súlyozva a villamosenérgia ipar ez irányú igényének kielégítésével kapcsolatosan intézkedett. így, amikor előre tekintünk és látjuk népgazdaságunknak az energia iparral szemben támasztott igényeit, fel kell vetnünk egy hosszú évek óta visszatérő problémát. Ez az élüzem cím odaítélésének kérdése. Véleményem szerint a gazdasági reform jegyében felül kell vizsgálni és

1 megfelelő megoldást kell találni rá. A probléma megoldásához szükséges, és természetesen kérjük is a Szakszervezetek Országos Tanácsának szíves segítségét. Hogy jobban megértsük, legyen szabad elmondanom, hogy az elmúlt évek során nemegyszer előfordult, hogy olyan vállalat nyerte el energiaelosztó iparágunkban az élüzem címet, amely egyébként negyedik vagy ötödik helyezéssel rendelkezett műszaki, gazdasági eredményei alapján. Joggal felvetődik és felvetődött nemegyszer a kérdés, hogy az élüzem cím odaítélésének szabályait felülvizsgálni kívánatos és a vállalatok, üzemek összdolgozóinak érdekeit figyelembe véve, indokolt meghatározni. Közismert, hogy az élüzem cím odaítélésénél egy vállalat gazdasági eredményein túlmenően figyelembe veendő tényező és erősen lesúlyozó a baleseti mutató. így előfordulhat, mint ahogy az elmúlt évek során számtalanszor megtörtént, hogy egy vállalatnak sok ezres kollektívája erőfeszítéseket nem kímélve igen jó gazdasági eredményeket ért el, ugyanakkor nem a vállalat, vagy a vállalat intézkedései hibájából kifolyólag bekövetkezett balesetek annyira lesúlyozták, hogy az élüzem címet a felettes szerv a SZOTtal egyetértésben más vállalatnak ítélte meg. Akkor, amikor a legmesszebb menőkig egyetértünk azzal, hogy a balesetek bekövetkezte alkalmával a felelősségre vonás megtörténjék, sőt az eddigiektől eltérően messze szigorúbban, szélesebb körben végezzük ezt el, ugyanakkor szükségesnek tartjuk mentesíteni a baleset okozta súlyos következmények elől azon vállalatokat, és csakis azokat, amelyek műszaki, gazdasági kollektívája, vezetősége biztosította a szükséges balesetmentes munkafeltételeket. Ugyanakkor, mint sok esetben rendőrségi vizsgálatok ezt bebizonyították, kizárólagosan egy vagy két ember hanyagságán múlott a baleset, a tragikus halálos baleset bekövetkezte. Kérjük a Szakszervezetek Országos Tanácsának olyan értelmű intézkedését, hogy ezekben az esetekben a vállalatok mentesüljenek a baleset okozta súlyos következményektől és nyerhessék el a megtisztelő élüzem címet. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat indokolásában a 9. oldalon a következőket olvashatjuk: „A termelés és a szükségletek közötti összhang javulása ellenére azonban az elmúlt évben sem sikerült számot tevőén meggyorsítani a termelési struktúra szükséges továbbfejlesztését. En' nek legfőbb oka az előző évekhez hasonlóan a gyártmány- és gyártásfejlesztés vontatottsága, az egyes fontos beruházások megvalósításának elhúzódása, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások nem kielégítően koncentrált felhasználása". A törvényjavaslat indoklása igen helyesen emeli ki e régóta meglevő és alapvető problémát, melyen a lehető legrövidebb időn belül célszerű lenne változtatni. Ezeket mi magunk is, a villamosenergia iparág dolgozói erősen éreztük. Engedjék meg, hogy itt csak néhány dologra térjek ki. Köztudomású dolog, hogy az ultrarövidhullámú rádió adó-vevő berendezések gyártása évtizedek, vagy évek óta megoldott kérdés. A KGST-országokon belül, sőt Magyarországon is a Budapesti Rádiógyár gyártja a készülékeket, amelyeket iparágunk részére nagy fontosságúnak tekintünk, az üzemzavar-elhárító szolgálatunk részére szinte nélkülözhetetlenek. Ezen készülékek mindig legyártásra kerülnek, majd egy évig, fél évig, másfél évig „pihennek" a gyártó üzemnél, vagy valamelyik vállalat raktárában, mivel kellő időben nem történt meg a szükséges intézkedés néhány száz forint értéket kitevő alkatrészimport beszerzése iránt. Jó lenne, ha a gyártó üzemek készülékeiket mielőbb kiadnák az iparnak és így a rádióberendezéseik üzemeltetésével az energiaelosztó rendszer üzemzavar-elhárítás meggyorsításával sok milliós népgazdasági termeléskiesést tudnánk megakadályozni. A másik hasonló probléma a nagyfeszültségű megszakítók gyártásának kérdése. A legújabb típust, az EIB-megszakító gyártását a TRANSZVILL elkezdte. A gyártómű azt ígérte, hogy igen magas színvonalú, korszerű készüléket, jó minőségű berendezést fog a felhasználók rendelkezésére bocsátani. Meg kell említeni, hogy az elmúlt időben egyes áramszolgáltatók tapasztalatai szerint egy-egy készüléksorozatból 15 százaléknál több nem felelt meg alkalomadtán a műszaki követelményeknek. Az igaz, hogy a gyártómű igen jól meg, tudta indokolni e problémák keletkezését, azonban az így adódó felesleges helyszíni kiszállások, a szakemberek és eszközök lekötése- mind" a gyártó cégnek, mind a felhasználónak, és együtt a népgazdaságnak nem kívánt költségtöbbletet okozott. Harmadik példaként legyen szabad megemlíteni, hogy jó lenne már koordinálni a Nehézipari Minisztérium és a Kohó- és Gépipari Minisztérium között a villamosállomás szerelésének fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket is, hiszen köztudomású, hogy mind a VERTESZ, mind a VÄV külön-külön foglalkozik fejlesztési kérdésekkel, ami véleményem szerint helytelen. Ilyen kis országban kettő vagy még több irányban haladnak az azonos témájú kutatások, kutatási tevékenységek, és így ennek felesleges szellemi kapacitás lekötése és készülékek felhasználása az eredménye. Nem véletlen, hogy szakemberek részéről sokszor felvetődik az a kérdés, hogy