Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-28
1927 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1928 igényekre kihat majd az egészségügyi ellátás formáira és szolgáltatásaira is. Tisztelt Országgyűlés! Minden csodavárás' nélkül úgy tűnik, hogy a gazdasági mechanizmus reformja minden téren, még az egészségügyben is, nagy lehetőségeket rejt. A szocialista társadalom belső energiái akkor szabadulnak fel majd igazán, ha az emberek közveílen, személyes tapasztalatuk alapján ébrednek majd rá, hogy mi minden múlik rajtuk. Ügy tűnik szinte, hogy a reformkor óta tán sohasem volt annyira szükségünk ,,a kiművelt emberfők sokaságára", mint ma és majd ezután, és tán sohasem volt olyan korlátozatlanul szabad tere a felelősségvállalásra és tettre kész embereknek, az alkotó fantáziának és a közért — benne családunkért, sőt magunkért — végzett lelkes, de egyben' céltudatos munkának. Nem csodavárás talán bízni abban, hogy a gondolkodás átformálódása, s ennek nyomán az erkölcsösnek és a hasznosnak, az egyéni igénynek és a közérdeknek az egészséges összhangja, és tán mindenekelőtt az alkalmi nekibuzdulások helyére lépő célratörő, szorgos és kitartó munka, ha nem holnap, de belátható időn belül fellendüléshez vezet. A költségvetést, amelyben a jövő feladatokra való előkészületet és erőgyűjtést látom, elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. ' (Szünet: 16.42 — 16,58. Elnök: DR. BERESZTÖCZY MIKLÓS.) ; ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik Valaska László képviselőtársunk. VALASKA LÁ SZLÓ : Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi költségvetést vizsgálva akaratlanul is visszaemlékezik az ember az előző évek költségvetéseire, elemzi, vizsgálja, hogy milyen irányban haladunk, merre tartanak a mezőgazdaság, az ipar és a népgazdaság különböző ágazatai. Az 1966. évi költségvetés indokolásában szerepel az az- alapos tény, amely az 1965. évi előirányzatunk „aláteljesitését" magyarázza. Ha grafikonokra írnánk fel az elmúlt év költségvetési számait és mindazon értékeket, amelyek állami költségvetésünket jellemzik, úgy a népgazdaság 1966. évi jó teljesítése, valamint 1967. évi előirányzata azt mutatná, hogy az elmúlt évek folyamán egy sor olyan intézkedést foganatosítottunk, amelyeknek gyökerei a takarékossági intézkedésekben, a párt decemberi határozataiban találhatók. így a meghozott intézkedések már 1966-ban is éreztették "hatásukat és 1967-ben meg fogják alapozni népgazdaságunk következő éveit. Ezek az intézkedések részben az éveá problémák megoldását szolgálják, ugyanakkor meszszebbre tekintve előremutatóan oly lehetőségeket nyitnak meg vállalataink, üzemeink előtt, amelyek kihasználásával a vállalatok, üzemek vezetői kellőképpen előkészíthetik már ez évben működési területüket arra, hogy 1968. január 1-ével az új gazdasági mechanizmus komplex rendszerét teljes egészében bevezethessék. E sor intézkedés közül legyen szabad csupán néhányat megemlítenem, amelyeknek kihatásait az elmúlt év folyamán éreztük, és amelyek a vállalatok gazdálkodásában, vagyonuk állagmegőrzésében, építőmunkájuk struktúrájában lényeges változást eredményeztek. Az 1965-ben kiadott 25/1965. OT—PM utasítás az egyik, amely az állóeszközök fenntartásának új rendszerét és elszámolását határozza ^meg, s már 1966-ban érezhető, kedvező hatást váltott ki termelő üzemeinknél, vállalatainknál, a korábbi évek gyakorlatával szemben, amikor még a karbantartások csak az állagmegőrzést eredményezték. Az állóeszközfenntartási tevékenység jelentősen javította a vállalatok állóeszközeinek állapotát. A korábban felújításnak minősülő és külön gazdálkodási rend szerint végzett feladatok a rendelkezés értelmében a fenntartás körébe kerültek, minőségileg jobb, elszámolástechnikailag egyszerűbb megvalósítást eredményeztek. Ezzel minden bizonnyal növekedni fog népgazdaságunk állóeszközeinek élettartama is. Szervezéstechnikailag is előny származott ezeknek az intézkedéseknek a meghozatalából és abból, hogy a korábban külön munkafázisban végzett karbantartási és felújítási munkákat az állóeszközfenntartás gyakorlatának bevezetésével egyszerre, egy időben lehet elvégezni. így egy felvonulási költséggel, ugyanazzal az apparátussal lehet a munkát lebonyolítani, ami jelentős gazdasági hasznot eredményez a vállalatnak és a népgazdaságnak egyaránt. A fenntartás állagjavító hatása kedvező lehetőséget biztosít a tevékenység gyakoriságának csökkentésére is, ami önmagában kapacitásnövekedést eredményez, egyéb feladatok végzésére módot ad, de termelékenységnövelő hatása sem hanyagolható el. E kedvező hatások a villamosenergia iparra is érvényesek. Az előzőekhez hasonlóan intézkedés történt, hogy 1967-ben állami vállalataink, üzemeink minden különösebb károsodás nélkül, minden kellemetlen következmény elkerülésével a fe-, -leslegessé vált -állóeszközeiken a maradványérték elszámolása nélkül tudjanak túl adni. Így vállalataink részére rendelkezésre áll egy év, amelyet ki lehet és ki is kell használni, annak érdekében, hegy 1968.. január 1-től csak a szükséges állóeszközökkel rendelkezzenek, a feleslegessé vált, a termelésben részt nem vevő állóeszközeiket selejtezzék ki, és így kellőképpen, a vállalatok eredményességének romlása nélkül szabaduljanak meg feleslegessé vált vagyontárgyaiktól. . / A rendelkezéssel helyesen élve kellőképpen előkészíthető jövő évi vállalati és népgazdasági tervünk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi költségvetés 12. oldala a következőkről emlékezik meg: ,,A főbb ipari ágazatok termelésének növekedése a korábbi évek tendenciájától eltérően az ipari átlag körül helyezkedik el. Az átlagosnál nagyobb mértékű a termelés emelkedése a villamosenergia iparban (8,5 százalék), amit a növekvő energiaszükséglet kielégítése indokol."
