Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1925 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1926 álló hátrányt és a jelenlegi megfeszített munkaerőhelyzet kifáradására, a fajlagos teljesítmény csökkenésére, szóval a minőség romlására vezethet. A távlati feladatok nem csekélyek, hiszen a béralapon kívül nagy számú munkaerő szakképzéséről és egyéb szükségleteiről is kell majd gondoskodni. Másfelől azonban bizonyos mérvű gyors, vagy akár azonnali segítség nem okoz különösebb nehézséget, inert elsősorban érettségizett fiatal női munkavállalókról van. szó, és ezeknek a munka melletti kiképzését az érdekelt intézmények saját érdekükben is bizonyára szívesen elvállalnák. Az elmondottak szerint á kívánatos gyors segítség elsősorban béralap kérdés. Én csak az ügy fontosságára és sürgősségére tudom felhívni a figyelmet és biztos vagyok benne, hogy a kormány mindent, megtesz, amit a helyzet megenged. Ezeken az általánosságokon túlmenően szeretnék egy konkrét javaslatot tenni az előadandó indokok alapján. A tudomány és ezen belül a gyógyászat közismerten gyors fejlődése gyakran azzal jár, hogy egyes ágak sarjadzásszerűen növekednek, új ágakat hajtanak, mielőtt még új szervezeti kereteik kialakultak volna. Az ebből eredő szükségletek is rendszerint először béralap képében jelentkeznek. Teljesen érthető, hogy az Egészségügyi Minisztérium ragaszkodik az ilyen változások idején való bejelentéséhez és új részlegek felállítását előzetes engedélyhez köti, nehogy vácatlan és fedezetlen' igények mutatkozzanak. A gyakorlati élet követelményei azonban nem ritkán azzal járnak, hogy formailag ,,illegitim" módon ilyen új munkaterületek mégis csak kialakulnak anélkül, hogy a költségvetési feltételek eleve adva lennének. Az ilyen mintegy „menet közben" jelentkező objektív szükségletek kielégítésére javasolnám diszponibilis béralaptartalék biztosítását az évi költségvetésben, vagy esetleg az év második felében mutatkozó megtakarítások felhasználását ilyen célokra. Ebben a dologban nem valamiféle szolgálati fegyelemsértés szentesítését kellene látni, hanem a természetes, egészséges, az élet diktálta tendencia jelentkezését. Nem szerencsés, nem egészséges, de talán nem is elkerülhetetlen dolog, hogy fontos, közérdekű új kezdeményezések olykor, fennakadjanak vagy botladozzanak például egy-egy ügyeleti díj vagy veszélyességi pótdíj pénzügyi fedezetének leküzdhetetlen hiánya miatt. Azt sem szeretném elhallgatni, hogy a létszámszűke következtében a betegellátó intézmények fenyegető nehézségek közé kerülhetnek, ha például az ápolónő-létszám betegség, szabadság vagy más közönséges és gyakori ok folytán hirtelen 15—20 százalékkal csökken, márpedig ez könnyen és nem ritkán megesik. A teljes létszám is szűken elegendő! Azt sem szeretném elhallgatni, hogy nő vér hiány miatt késik olyan közhasznú szolgálat kialakítása, mint a különlegesen súlyos kórházi betegek elkülönített, ápolása. A kiképzési feltételek és szabályok készen állnak, de a státuszhiány évek óta fékezi az anynyira fontos anaesthesiológiai szolgálat országos bővítését. A példaként felsoroltak nem egyszerűen a tudományos fejlődést késleltetik, hanem a közvetlen betegellátásnak vannak súlyos kárára. E példákra való hivatkozással javasolom a béralap lehetőség szerinti növelését a legsürgősebb alkalmi szükségletek mielőbbi kielégítésére. Végezetül visszatérnék a minőjségi fejlesztésnek strukturális változtatásokra épülő, jellegénél fogva lassúbb módjára. Az Egészségügyi Minisztérium és a Tervhivatal már említett tanulmánya, amelyet a kormány elfogadott, szép példája az olyan tudományos módszerekkel folytatott, a dolgok mélyére hatoló, nagy távlatú felmérésnek és tervezésnek, amely megfelel az új irányítási rendszer szellemének és kívánatos .gyakorlatának. Az egészségügy területén talán ez volt az első ilyen jellegű nagy lépés. A következő lehetne a gazdaságosság vizsgálata. Az utóbbi időben többször felvetődött, hogy az egészségügy ,,nem termelő" ágként való kategorizálásából kifolyólag nem részesedik fontosságához mérten bizonyos ráfordításokból. Bármi legyen is az igazság, számszerű adatok hiányában az ilyen megállapításnak szubjektív íze van. A kérdés eldöntése azonban közérdekű és ezért hasznos lenne, ha az előbb említett mintaszerű vizsgálat folytatásaként az Egészségügyi Minisztérium és a Tervhivatal elvégezné az egészségügyi struktúra néhány lehetséges változatának egzakt összehasonlító vizsgálatát m.ind a gazdaságosság, mind a minőség szempontjából. Ennek a felmérésnek például az lenne a módja, hogy a minisztérium kijelölne néhány közigazgatásilag és az egészségügyi ellátás szempontjából önálló és lélekszám tekintetében is hasonló területet és egy jól szerkesztett tudományos kísérlet mintájára átmenetileg bevezetné ezeken a helyeken az összehasonlítandó szervezeti formák egy-egy változatát. Az ilyen jellegű vizsgálatokból sok fontos kérdésre kaphatnánk biztos választ. Nem nehéz belátni, hogy ha feladatuk szerint nem is, de működtetésük szempontjából az egészségügyi intézmények is üzemek a szó szoros értelmében, és így a korszerű üzemszervezés elveit és technikai módszereit ugyanúgy lehet érvényesíteni velük kapcsolatban is. A módszerek adaptálása egészségügyi szervezési tanszékeink számára igen szép és fontos feladat lehetne. Az ilyen jellegű vizsgálatok számszerűleg is tisztázhatnád az egészségügy hozzájárulását a termeléshez annak a felmérésével, hogy forintokban mit jelent a termelés számára a munkaerő megóvása, illetve regenerálása. Ennek alapján lehetne a legkönnyebben kijelölni az egészségügynek objektíve kijáró helyet a népgazdaság rendszerében. Az ilyen vizsgálódás semmi esetre sincs ellentétben a szocialista állam humanitárius elkötelezettségével. Ma is sokat ad a társadalom és az állam az egészségügynek, de lehet, hogy ilyen vizsgálatok nyomán célszerűbben és talán könnyebben adhatna, mert a gazdaságosság és a minőség összefüggései világosabbá válnának. Ez felelne meg egészségügyi vonatkozásban az új gazdaságirányítás szellemének. Nem csodát várunk ettől, de korántsem lehetetlen, hogy belátható időn belül az új irányítási rendszer hatása az életviszonyok alakulására, a közgondolkodásra és az általános