Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

96*7. január 26-án, csütörtökön 1924 1923 Az Országgyűlés 28. ülése 1 mertté váltak azok a történelmi intézkedések, amelyek a termelőszövetkezetek felé irányulnak. A hitelrendezéssel egy nagy teher, nagy nyomás alól szabadul fel a termelőszövetkezeti parasztság. Nagy jelentőségűnek ítéljük a most készülő új termelőszövetkezeti törvényt, amely hoszszú távlatokban helyére teszi mezőgazdaságunk fejlődését. De mellette óriási jelentősége van annak, ami a termelőszövetkezeti tagok bérezési formájában és nyugdíj megvalósulásában jut kifejezésre. Az új nyugdíjtörvénnyel, amely 1967. január hó 1-vel lépett életbe, és a végleges formája 1970-re alakul ki, tsz-tagjainknak egy régi kívánsága, óhaja valósult -meg. Mi, akik az első vonalban kértük és javasoltuk a nyugdíjtörvény megvalósulását; még minket is meglepett a törvény gyors bevezetése. Ezzel kapcsolatban valóban elmondhatjuk, hogy minden beszédnél többet ér a tett. Nagy bizakodást vált ki termelőszövetkezetünk tagjai között, hogy megérkezett, eljött az ideje annak, hogy előrehaladásunk, továbbfejlődésünk problémáit magunk beszéljük meg egymás között termelőszövetkezetünk kongresszusán. Megjött a lehetősége annak, hogy termelőszövetkezeti szövetségek létesüljenek és ott együttes erővel dolgozzunk a nagyobb termésért, a nagyobb jövedelemért, a továbbképzésnek, szemléletünknek helyes irányba fejlesztéséért. Gazdasági téren az egyenlőség elve alapján érdekeink védelmének mi leszünk a kovácsai. Azt nem állítom, hogy nincs még probléma a mezőgazdaságban, lesz is még, de jóakaratú összefogással, megértéssel a problémák csökkenthetők, megszüntethetők. Ilyen probléma például Nógrád megyében a gyenge tsz-ek esete, az elöregedés és a fiataloknak a mezőgazdaságba való visszahozása, az Ipoly folyó rendezése és szabályozása, — de ezeket éppen hogy csak érintem. Parasztságunk a szövetségi politikának érzi, élvezi jó hatását. Állítom, hogy termelőszövetkezeti tagjaink hü szövetségesei a munkásosztálynak, minden magyar dolgozónak. Nem kérkedés, nem üres szólam a szövetségi politikának gyümölcsöző gyakorlata. Tény az, hogy a szövetségi politikának az őszinteségéről, a szilárd .elszántságáról a mindennapi életben, a gyakorlatban győződünk meg. Meg. vagyok győződve arról, hogy országunkban azért a sokoldalú támogatásért, amelyet becsületes munkánk végzéséért kapunk, a mezőgazdaság és a benne élő emberek nem lesznek hálátlanok. Nemrégen Káclár elvtárs járt a termelőszövetkezetünkben. Nagy megelégedéssel állapította meg, hogy valóban a termelőszövetkezetünkben is új gondolkodású, öntudatos, szocialista szemléletű emberek formálódtak ki, — amire még a pártkongresszus zárószavában is Kádár elvtárs visszaemlékezett. Én a magam részéről ezt a támogatást megköszönöm, és mivel a költségvetés is a mezőgazdaságot a lehető legnagyobb mértékben segíti, az 1967. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Petri Gábor képviselőtársunkat illeti a szó. DR. PETRI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés egészségügyi vonatkozásaihoz szeretnék hozzászólni. A benyújtott költségvetés az egészségügy tekintetében mérsékelt, de folyamatos fejlődést tükröz. Az' ellátás minden szintjén nőnek valamivel a mérőszámok és ezzel az ellátás egészét tekintve hozzájárulnak a minőség javításához is. Másfelől azonban a hálózat egészének bővülése nem jár együtt az egészségügy egyes ágazatainak minőségi fejlődésével, holott ennek időszerű volta egyre inkább nyilvánvaló. Elvileg a minőség javításának két módja van; egyik a munka racionálisabb szervezése, esetleg szerkezeti átalakítás,útján; ez lassú folyamat, amely előítélettől mentes, gondos elemző vizsgálódásra és mérlegelésre alapított intézkedéseket kíván. A másik mód, az úgynevezett minőségi létszámfejlesztés, amely gyors folyamat is lehet és a rendelkezésre álló munkaerő, valamint a biztosítható béralap nagyságától függ. Ezúttal főleg erről az utóbbiról szeretnék szólni. Tény, hogy az utóbbi években a költségvetés nem, vagy csak alig nyújtott lehetőséget a minőségi létszámfejlesztésre. A most lezáruló ciklus folyamán ismételten hangoztatott ez irányú igényeket eddig talán lehetett szubjektívnek tekinteni, de ezen a ponton az elmúlt hetekben túljutottunk. A kormány ugyanis elfogadta az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Tervhivatal által együttesen kidolgozott távlati fejlesztési tervet, amely tudományos alapossággal végzett nagyszabású összehasonlító vizsgálatok alapján rámutat a kétségtelen létszámhiányra és ezzel mintegy objektíve igazolja a többször hangoztatott létszámigények megalapozottságát. Az említett előterjesztésben javasolt fejlesztés nagy mérvű, de nem túlzott. Teljesülése igen nagy lépés lesz a magyar egészségügy fejlődésében és megközelíti azt, amit a szocialista egészségügyi ellátáshoz méltónak gondolunk. A távlati terv által objektivált hiány ténye többek között azt is jelenti, hogy a következő másfél évtized során — természetesen a pótlás ütemétől függően — szükség lesz az egészségügyi munkakörök több kategóriájában a létszám jelentős emelésére, más szóval — az ipartól eltérően — az egészségügy munkaerőszintje még jó ideig nem éri el azt a fokot, hogy a „termelékenységet" növelni lehetne pusztán vagy túlnyomóan a szerkezet, vagy a funkció módosításával. Ellenkezőleg: az egészségügyben a létszám jelentős emelése a javaslatban megjelölt mértékig elengedhetetlen kívánalom. Persze nyilvánvaló, hogy minden fejlesztésnek anyagi feltételei vannak és így a legjogosabb igényeknek is összhangban kell lenniük a népgazdaság mindenkori teljesítőképességével. Minden esetre az említett terv érinti a jövőbeni ötéves terveket, de voltaképpen már a mostanit is. Tekintettel a tervezett fejlesztés jelentős volumenére, kívánatos lenne megfelelő ütemezése, sőt az is, hogy megvalósításához erőnkhöz képest mielőbb hozzáfoghassunk. Hogy van-e valamelyes lehetőség már az idei költségvetés keretei között, azt nem tudhatom, de kétségtelenül hasznos lenne, mert a fejlődés gyors ütemében már pusztán a megállás is növeli a fenn-