Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

\ 1921 Az Országgyűlés 28. ülése 25 gazdasági erőforrások hatékonyabb felhasználása, úgy véljük, hogy az elmaradott területekről való gondoskodás ezzel nincs ellentétben, sőt ennek egyenes következménye. Tisztelt Országgyűlés ! Szabolcs-Szatmár megye dolgozói az 1966. évi költségvetés rájuk eső részének végrehajtásáért sikeresen dolgoztak. Meggyőződésem, hogy az 1967. évi költség- • vetést ugyancsak maradéktalanul magukévá teszik és végrehajtásáért becsülettel fognak dolgozni. Az 1967. évi állami költségvetést a magam részéről elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Sümegi János képviselőtársunk. SÜMEGI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Eddig az országgyűlésben több felszólalásomban a termelőszövetkezetek problémáiról és a termelőszövetkezeti tagok igényeiről beszéltem. Most mezőgazdaságunk általános fejlődéséről és a termelőszövetkezeti tagok szemléletéről, Öntudatáról kívánok szólni. Az utóbbi időben sok testületi ülésen, értekezleten, a sajtóban elhangzott már, hogy termelőszövetkezeteink a második ötéves tervben, illetőleg napjainkig mennyit fejlődtek. Mint a mezőgazdaságban élő, illetékesnek érzem magam, hogy erről én is szóljak. Fejlődésünket sok formában lehet mérni, kezdve a gépesítéssel, amely lényegében a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapja és szépen fejlődött. Ismeretesek erő- és munkagépeink statisztikái, hogy melyikből mennyi van, ezt nem sorolom fel. Inkább azt húznám alá, hogy most már termelőszövetkezeti tagjaink megszerették a gépeket és megtanultak velük dolgozni. Sok különleges feladatot már géppel végzünk el, és számos újítás is született termelőszövetkezeteinkben. Fejlődésünk nagyon fontos tényezője, hogy tsz-majorjaink a célnak megfelelően már kiépültek. Az állattenyésztésben egyre korszerűbb épületek valósulnak meg. A kezdeti nagyüzemeinkben kialakított és még meglevő szerfás istállók pedig ezerféle formában nyernek felújítást, és az adott célnak megfelelően hasznosítják őket. Állattenyésztésünk nemcsak számszerűleg, hanem minőségileg is szépen fejlődött. Ezt mutatják az állattenyésztés termelési eredményei, mégpedig az egyre növekvő hízómarhaexport kiszélesítése, az, hogy a sertéshizlalásban ma már a héthónapos hízóelőállítás szinte országosan általános, a juhok szaporulata, gyapjú- és tejhozama a kívánt szinten van és hogy a baromfitenyésztésben egészen kiváló eredményeket értek el termelőszövetkezeteink. Mezőgazdaságunk fejlődéséről a növénytermesztésben hallottunk legtöbbet: a búza országos átlaga több mint 12 mázsa, de nem ritka a húsz mázsán felüli katasztrális holdankénti átlagtermés. Még Nógrád megyében is, ahol kedvezőtlenek a termelési adottságok, elérték az országos átlagot. Községünkben a nagyüzemi gazdálkodás előtt még a tízmázsás átlagtermést sem értük soha el kenyérgabonában, 1966-ban pedig több mint ezer hold búza vetés átlagában 18 má»7. január 26-án, csütörtökön 1922 zsát termeltünk. Cukorrépából a 250—300 mázsás rekordtermések általános termésmennyiségnek számítanak. Sorolhatnám a burgonya, a zöldségek, a gyümölcs és egyéb szántóföldi növények terméseredményeit, amelyek mind a termelőszövetkezetek egészséges fejlődését mutatják. Termelési eredményeink a termelőszövetkezetek tagjainak biztos, boldog megélhetést nyújtanak. Természetesen ezeknek az eredményednek hatására megváltozott parasztságunk szemlélete, gondolkodásmódja. Mindnyájan tudjuk, hogy ezek az eredmények a vezetés becsületességén, a tagok szorgalmán kívül államunk, szocialista rendszerünk segítségével valósulhattak meg. Hosszú volna felsorolni azt a sokoldalú állami segítséget, amelyet a termelőszövetkezetek kapnak — csak egy párat említek: beruházási és üzemviteli hitelek biztosítása a termelésben, az állami támogatás különféle formái, műtrágya, növény védőszer, nemesített vetőmag, tenyészállat, és így tovább; mind-mind a termelőszövetkezeteket erősíti, a termelést segíti. Külön ki szeretném emelni a termelőszövetkezetek szakemberrel való fokozott ellátását, valamint a gyenge termelőszövetkezetek megkülönböztetett állami támogatását. Ezt mind tudják termelőszövetkezeti tagjaink, tsz-parasztságunk. Ennek hatására csak ismételni tudom, hogy termelőszövetkezeteinkben egy új, szocialista szemléletű, öntudatos embertípus alakul ki. Más ma már a termelőszövetkezeti tag élete: könnyebb a munkája, biztos a megélhetése; a gyermekei a tanuláson keresztül becsületes munkával megbecsült tagjai lehetnek társadalmunknak, ami régebben parasztságunknak nem volt meg. Nem ritka eset, sőt szinte mind jobban általánossá válik az olyan őszinte megnyilatkozás, hogy parasztságunk egyénileg már nem volna hajlandó dolgozni, gazdálkodni. Magáénak tartja a termelőszövetkezetet szocialista erkölcsből, közösségi érzésből, megelégedéssel végzi termelőmunkáját, mert tudja, hogy a termelőszövetkezetben megtalálja a számítását. Az idei év zárszámadásának tanúsága szerint is a termelőszövetkezeti tagoknak a jövedelme kielégítő. Ma már azon versenyeznek a termelőszövetkezetek egymás között, hogy ki tesz többet a nép asztalára kenyérben, húsban, gyümölcsben — ezt a felvásárlási eredmények is bizonyítják. Ilyen öntudatból született a szocialista brigádmozgalom, amelynek szép vonásai, eredményei ma már a községek vezetői és a termelőszövetkezeti vezetők előtt is egyaránt elismerést és megbecsülést váltanak ki; különösen a személyes példamutatás, az önképzés szakmai és politikai téren, és a nemes verseny a szebb és jobb eredményekért. Nem nagy optimizmus kell ahhoz, ha figyelembe vesszük a mindennapi életünket, hogy a jövő termelőszövetkezete még nagyobb eredményekre jogosít. A IX. pártkongresszus határozatai és a most tárgyalt 1967. évi költségvetés is arról tanúskodik, hogy a termelőszövetkezetek fejlődését, a magyar mezőgazdaságot súlypontként, társadalmi feladatként kezeli államunk. A kongresszus határozata alapján is-