Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1919 Az Országgyűlés 28. ülése 19i száma nagyobb mértékben csökkent, jelenleg az 1000 férfira jutó nők száma 1090-ről 1123-ra emelkedett. A szabolcsiak elvándorlása azonban nemcsak a megye demográfiai helyzetében jelent problémát, hanem az egész országéban is. Tisztelt Országgyűlés! Problémáink megoldását a megye gazdasági fejlesztésében látjuk. , Erre már eddig is számos erőfeszítés történt. A második ötéves tervben 6,2 milliárd forintot fordítottak a megye szocialista szektorának fejlesztésére. A fejlesztések eredményeként a nem mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatottak száma csaknem 12 000 fővel emelkedett. Nagymérvű előrehaladás történt egészségügyi, szociális és kulturális téren is. A megye mezőgazdasága a belterjesség irányában fejlődik. Mindezek azonban — a korábbi elmaradt állapotok miatt — nem biztosították a problémáink megoldását. Annak hangsúlyozása mel-' lett, hogy továbbra is a mezőgazdaságot tartjuk a megye legdöntőbb szektorának és a mezőgazdaságban látjuk a foglalkoztatottsági nehézségek megoldásának egyik lehetőségét, nehézségeinket azonban csak az ipari, építőipari ágaza- j tok erőteljesebb fejlesztésével tartjuk megoldhatónak. Ennek szükségességét ma már úgyszólván minden fórumon elismerik, de a gyakorlati megvalósítás nagyon vontatottan halad. Problémáink megoldása — véleményünk szerint — határozottabb lépéseket igényel a jövőben min- • den illetékestől. A megye ipari elmaradottsága közismert mindenki előtt. A megye lakossága az ország lakosságának több mint 5,4 százaléka, ugyanakkor az iparban foglalkoztatottaknak csak 1,1 százaléka dolgozik megyénkben. A 10 000 főre jutó, szocialista iparban foglalkoztatottak száma országosan 1476 fő, ezzel szemben nálunk csak 358 fő. Amikor a megye gyorsabb ütemű fejlesztéséről van szó, gyakran felvetik, hogy oda az ipartelepítés gazdaságtalan, nem kifizetődő, s nincsenek meg- az iparfejlesztésnek az előfeltételei. Véleményünk szerint: ha a gazdaságosságot nem ilyen szinten vizsgáljuk, mint ahogyan ma vizsgáljuk, hanem figyelembe vesszük a járulékos költségeket, a munkaerő-biztosítást, az üzemeltetés kihatásait, akkor bizony a mérleg sok tekintetben megyénk javára billen. Erre vo- j natkozó számítások szerint, valamennyi költ- j ségkihatást figyelembe véve, 8—9 , százalékkal olcsóbb a szabolcsi ipartelepítés, mint az országos átlagé. A számítások azt bizonyítják, hogy egy szabolcsi munkaerőnek a foglalkoztatottsága az ország más területén évente csaknem 20 000 forint többletkiadást jelent, ugyanakkor az éves ipari átlagkereset megyénkben csak éppen hogy meghaladja a 20 000 forintot. Tehát ez a körülmény is már önmagában a népgazdaságnak csaknem 100 százalékos többletkiadást jelent. Nem mindenben helytállók azok a nézetek sem, amelyek az iparfejlesztés feltételeit indokolják. Nem reális a megye nyersanyag-szegénységére való hivatkozás, hiszen jelenleg is a megye iparának 85 százaléka a helyi anyagokon alapul. De azt sem mondhatjuk, hogy megnyugtató módon használnák ki a jelenleg rendelkeÏ7. január 26-án, csütörtökön 1920 zésre álló helyi anyagokat is, hogy megoldották volna a helyi erőforrásoknak a megyében történő hasznosítását. Hogy csak néhány példát említsek arra, hogy ez mennyire így van, a* megyében termelik az ország cukorrépa-termésének 5 százalékát, de cukorrépa-feldolgozás nálunk nincs. Mi termeljük a napraforgó 15 százalékát, a dohány 53 százalékát, a fermentált dohány 41 százalékát. Ugyanakkor a napraforgó feldolgozásában 6 százalékkal részesedik a megye, a dohánynál pedig egyáltalán nincs további feldolgozás. "A megyéből származik a felvásárolt tej 6,3 százaléka, ugyanakkor a feldolgozott tejtermékeknek csak 3,6 százalékát gyártják nálunk. Ezzel a nem teljes felsorolással — hiszen sok mindent sorolhatnék még fel — távolról sem azt szeretném bizonyítani, hogy a megyében kell minden nyersanyagot feldolgozni, de kétségtelen, hogy néhánynak a megyében történő feldolgozását lehetségesnek és indokoltnak tartjuk. A saját helyi anyagforrásokon kívül egyik legdöntőbb ipartelepítési tényezőnek tartjuk a Szovjetunióból lebonyolított nyersanyagimportot. Egyáltalán nem gondolunk itt arra, hogy a népgazdaság már meglevő ipari üzemeit emiatt a megyébe telepítsük át, de azoknak a fejlesztéseknek egy részét, amelyek ezeknek az alapanyagoknak a feldolgozására épülnek, indokoltnak tartjuk megvizsgálni abból a szempontból, hogy nem gazdaságosabb-e ezeket az üzemeket megyénkben hozni létre. A foglalkoztatáshoz szükséges munkaerőbázist szintén az egyik legfontosabb ipartelepítési tényezőnek tartjuk, és a jövőben is egyre inkább az lesz. A munkaképes korú nem keresők, valamint az ingázók jelentős száma erre megfelelő lehetőséget nyújt. A szabolcsi ipartelepítés ellenérveként felvetett szakmunkaerőhiány sem mindenben helytálló. Erre rácáfol a közelmúltban megyénkben megvalósított néhány ipari beruházás, úgy mint a konzervgyár, a gumigyár, a cipőgyár, de még mást is mondhatnék annak bizonyítására, hogy a szakmunkaerőbázist a beruházásokkal párhuzamosan is biztosítani lehet. Különben is a megyének a foglalkoztatáshoz szükséges munkaerőbázisa szerintünk bír azzal az alapképzettséggél, ami a szakképzéshez szükséges. Ugyancsak lehetőséget biztosít erre az eljáró szakmunkások száma is, mivel felmérésünk szerint az eljáróknak több mint 26 százaléka szakképzett munkaerő. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem várhatunk mindent központi forrásból, hanem saját erőforrásainkat is maximálisan kell feltárnunk és mozgósítanunk. Ilyen lépésekre eddig rá is voltunk kényszerülve, tettünk is ilyeneket és a jövőben még többet teszünk. \ összességében tehát úgy hisszük, megyénkben az ipartelepítésnek nemcsak a szükségessége, hanem a lehetősége, is megvan. Alapvetően a munkaigényes iparágak fejlesztését tartjuk szükségesnek. Konkrét lehetőséget latunkba faipar, az élelmiszeripar, a vegyipar, a mezőgazdasági gépipar, a konfekcióipar fejlesztésére. Általában a szabolcsi ipartelepítés nagyobb ütemét várjuk, ugyanakkor bár gazdasági fejlődésünk egyik elengedhetetlen kritériuma a nép-