Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1917 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1918 összpontosítsuk. Minden siker a termelésfront szakaszán, minden lépésnyi előrehaladás a forgalom, a kereskedelem, a szolgáltatás területén hozzájárulás a nemzeti jövedelem növeléséhez, új lehetőség az életszínvonal emeléséhez, s egyben megalapozó tégla a reform előkészítésében. A következő hetek - és hónapok tehát kemény és áldozatos munkát követelnek mindnyájunktól. Idei célkitűzéseink megvalósítása elsősorban attól függ, hogy a bányákban, a gyárakban, a közlekedésben, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a hivatalokban mindenki híven teljesítse kötelességét, becsületesen elvégezze, munkáját. Tisztelt Képviselőtársak! Az országgyűlés napirendjén levő idei költségvetés gazdasági céljainkat megfelelően szolgálja, pénzügyileg biztosítja azok megvalósítását. Éppen ezért a költségvetést a kormány nevében elfogadásra ajánlom. Egyúttal kérem Képviselőtársaimat, hogy munkaterületükön tegyenek meg mindent elgondolásaink, céljaink minél jobb megvalósításáért. (Taps) ELNÖK : Szólásra következik dr. Fekszi István képviselőtársunk. DR. FEKSZI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi állami költségvetésről szóló indokolásból jó érzéssel vettem tudomásul, hogy az 1966. évi költségvetésünkben meghatározott feladatokat mind az ipar, mind a mezőgazdaság vonatkozásában teljesítettük. Ipari termelésünk a tervezettet meghaladó ütemben, mintegy 6,5 százalékkal növekedett, mezőgazdaságunk pedig a kenyér-, a takarmánygabona, a burgonya és a zöldségfélék termelésénél az átlagosnál jobb terméshozamot ért el, ami lehetővé tette, hogy az 1965. évi termelési szintet 5—6 százalékkal túlteljesítsük. Az 1967. évi költségvetési törvényjavaslatot a pénzügyminiszter elvtárs előterjesztése, valamint a tervés költségvetési bizottság javaslata alapján megvitatásra alkalmasnak, fő célkitűzéseiben és arányaiban reálisnak és megalapozottnak tartom. Véleményem szerint a költségvetés igen sok gonddal és körültekintéssel készült. A költségvetés jelentőségét növeli az a tény, hogy harmadik ötéves- tervünk második évének feladatait határozza meg, amiben már egyes vonásaiban kifejezésre jutnak az új gazdaságirányítási rendszerünk elvei, továbbá kedvező feltételeket biztosítanak a mezőgazdasági termeléshez az elmúlt évben és ez év elején már bevezetésre került és kerülő agrárpolitikai intézkedések. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi népgazdasági terv és a tervvel összhangban kidolgozott költségvetés a foglalkoztatottak létszám-emelkedését megállapítja. Ezen belül az állami iparban 16 000, az építőiparban 4000 főben irányozza elő. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évhez hasonló takarékos létszámgazdálkodást kell megvalósítanunk. Az elmúlt év tapasztalata azt mutatja, hogy a jelentkező létszámszükséglet úgy mennyiségileg, mint területileg eltér a rendelkezésre álló munkaerőtől, ami esetenként kiélezi a foglalkoztatottsági problémákat. A munkaerő-igény kielégítése különösen a fővárosban és az iparilag fejlett területeken ez évben is nehézséget fog okozni. Ugyanakkor az iparilag elmaradott körzetekben továbbra is foglalkoztatási problémákkal kell majd számolnunk. Népgazdaságunk eddigi gyors fejlődésének fő forrása a foglalkoztatottak számának jelentős növelése volt. A fejlesztés területi arányai azonban nagymértékben eltértek a munkaerőtartalékok elhelyezkedésétől, ezért e folyamat a népesség nagyarányú mozgásával járt együtt. A munkaerőhelyzet ilyen alakulása egyreinkább felveti a foglalkoztatási nehézségek helybeni megoldását. Szabolcs-Szatmár megyére végzett foglalkoztatási számítások szerint 1966ban a munkaképes korú lakosság, amely nem vesz részt folyamatosan a társadalmi termelésben, több mint 100 000-re tehető. További problémaként jelentkezik, hogy megyénk iparának jelentős r^észe csak idényjellegű foglalkoztatottságot tud biztosítani. Ezen belül is a munkaképes korú nők foglalkoztatása jelent nagyobb gondot, bár a férfiak viszonylagos kielégítő foglalkoztatottsága csak a nagyarányú ingázással van biztosítva, ami állandóan 30 000—35 000 főt tesz ki. A nők foglalkoztatottsági problémáját élesen mutatja a következő adat: anííg országosan a munkaképes korú nők 16,7 százaléka, addig megyénkben 26,8 százaléka nem dolgozik. A megyei munkaerő-mérleg szerint a munkaképes népesség foglalkoztatottsági színvonala ma még jelentős mértékben elmarad az országos átlagtól, valamennyi területnél kedvezőtlenebb. Ezért jelentős része megyén kívüli munkahelyeken vállal munkát és elvándorol. Az elmúlt hat év alatt csaknem '30 000 fővel lett kevesebb a megye népessége, mint 1960 végén volt. Hozzáteszem, hogy e jelentős számú csökkenés annak ellenére következett be, hogy a természetes szaporodás, bár csökkenő irányú nálunk is, jóval meghaladja az ország más területein tapasztalt mértéket. Nálunk az országos 2,4-gyel szemben 8,6 volt a természetes szaporulat. Ha a vándorlási veszteséget veszem alapul, az elmúlt hat évben, ez meghaladta a 60 ezret. Az elvándorlás természetesen a fiatalabb korosztályokat érinti. Ez kifejezésre jut abban, hogy 1965-ben a vándorlási veszteség 72.5 százaléka a 15—39 éves korosztályokból került ki, tehát a megye lakosságának úgy a természetes szaporodás, mint a termelés szempontjából legproduktívabb rétege csökkent. Ha az utóbbi évek gyakorlata fennmarad, érdemes megfigyelni, hogy már a közeljövőben is, de különösen távlatokban, komolv problémát okozhat ez a természetes szaporodás arányaiban/ és a munkaerő-ellátásban is. Ilyen állapot mellett, ami most van, az élve-születések aránva 1970ben már csak az 1965. évinek 65 százaléka lenne, 1980-ban pedig az 1960. évi népességnek már csak 75 százaléka élne a megye területén, s a munkaképes korúak aránva nem érné el a megye népességének 50 százalékát. Az elvándorlás megváltoztatta a nénesség nemek szerinti összetételét is. Mivel a férfiak