Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-28
1915 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1916 A helyi ipari tevékenységet számos gazdálkodó szervezet végez. így bizonyos mértékben a minisztériumi ipar, a tanácsi ipar, főleg a kisipari szövetkezetek, kismértékben a földművesszövetkezetek, eddig csak szórványosan a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, továbbá ma is jelentős és hasznos munkát végez a magánkisipar. A helyi iparon belül társadalmilag igen fontos a javító-szolgáltatási tevékenység. E téren számottevő javulás tapasztalható az utóbbi években, különösen amióta a tanácsok feladatul kapták a javító-szolgáltatási tevékenységgel való szervezett foglalkozást és az ezzel összefüggő feladatokra helyi iparpolitikai terveket készítettek. A javulás ellenére a lakosság ilynemű ellátásában jelenleg is komoly fogyatékosságok vannak. A mai modern életforma, ezzel összefüggésben a televízió, rádió, háztartási gépek stb. elterjedése egyre nagyobb igényeket támaszt a lakosság részére végzendő javító-szolgáltatással szemben városon és falun egyaránt. De jogos kívánnivalók és panaszok vannak az egyszerűbb, így a ruházati, lábbeli, asztalos, építőipari javításokkal kapcsolatban is, mert vagy rosszul, vagy egyáltalában nem végzi el senki sok helyütt ezeket a munkákat. Emiatt ezeken a helyeken, különösen az ellátatlan községekben a javító-szolgáltatási tevékenység elmaradottsága társadalmi kérdéssé vált. Ennek politikai hatása a lakosság körében kedvezőtlen, mert ellentmondást lát a népgazdaság általános fejlődése és a helyi iparpolitikai tevékenység, főleg a javító-szolgáltatás elmaradottsága között, aminek megszüntetése pedig nem megoldhatatlan feladat. Éppen ezért a kormány úgy véli, hogy a megnevezett szervezetek országos és helyi vezetőinek, de összes dolgozóinak a továbbiakban az eddiginél feltétlenül nagyobb figyelmet kell szentelniük a lakosság száz- és százezreit naponta érintő helyi ipari szolgáltatási tennivalók lelkiismeretes elvégzésére. À kormány a múlt évben felhívta e termelői szervezetek vezetőit beruházási eszközeik lehetőség szerinti átcsoportosítására. Többek között felhívta az OKISZ-t arra, hogy az érintett kisipari szövetkezetek, saját vagyonuk felhasználásával, kétszázmillió forintot fordítsanak a javító-szolgáltatási tevékenység továbbfejlesztéséhez szükséges beruházásokra. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a múlt év eleje óta több olyan nagyfontosságú agrárpolitikai intézkedést hozott, amely — összhangban a gazdaságirányítás reformjával — nagymértékben elősegíti a termelőszövetkezetek gazdálkodásának továbberősödését, gazdasági és pénzügyi önállóságának növelését, a termelőszövetkezeti tagok szociális ellátásának javítását, s mindezek segítségével a harmadik ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseinek megvalósítását. A múlt év január 1-ével megvalósított mintegy 9 százalékos felvásárlási árszínvonal-növelés, ennek alapján a részleges amortizáció, a gépi amortizáció bevezetése után a kormány novemberben újabb nagyhorderejű intézkedést hozott a hitelrendezés elrendelésével. A hitelrendezést a termelőszövetkezetekben december végén és ez év első napjaiban végrehajtották. A gyors, zavartalan és lelkiismeretes lebonyolítás a Magyar Nemzeti Bank hálózatának jó munkáját dicséri. A hitelrendezés indokait Timár elvtárs expozéjában részletesen ismertette. A magam részéről csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy a hitelrendezés nagy jelentőségű újabb lépés a termelőszövetkezetek önálló gazdálkodásának pénzügyi megalapozásában. A hitelrendezéssel lehetővé vált, hogy a termelőszövetkezeteknél teljes körűvé tegyük az amortizációt. Tavaly, mint említettem, még csak a gépek után számolták el az amortizációt, ez év elejétől már az épületek s a szőlő-gyümölcsültetvények után is. Amortizációs alapjukból szövetkezeteink olyan ütemben és összetételben növelhetik termelőeszköz-állományukat, ahogyan ez termelési célkitűzéseiket a legjobban elősegíti. Termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége megelégedéssel fogadta a hitelrendezésre vonatkozó kormányintézkedést, megértette annak célját, örömmel fogadta az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer ez év január 1-i bevezetéséről szóló kormányhatározatot is. Múlt év nyarán a termelőszövetkezeti tagok betegellátásával, az anyasági segéllyel, a fogpótlással kapcsolatban hozott szociális intézkedések, valamint az idén az új termelőszövetkezeti nyugdíj, úgyszintén a gyermekgondozási segély bevezetése, mindez együttvéve igen nagy előrehaladást jelent annak a kongresszusi határozatnak a megvalósítása útján, hogy a parasztság életszínvonala, szociális ellátottsága tovább közeledjék szövetséges társáéhoz, a munkásosztályéhoz. A múlt év elején hozott, valamint, a IX. pártkongresszuson elhatározott gazdaságpolitikai és társadalompolitikai, azóta jelentős mértékben megvalósított intézkedések lényegében új helyzetet teremtettek a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági termelés további fellendítésének vetik meg a biztonságos alapját. Ha a paraszti munkának e nagy horderejű intézkedésekben megnyilvánult növekvő társadalmi megbecsülése, továbbá a mezőgazdaság korszerűsítésére hozott erőfeszítések párosulnak a szorgalom és a termelékenység együttes növekedésével, az eredmény nem marad el. Tisztelt Országgyűlés! Az idei év az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző év, az előkészítés esztendeje. Timár elvtárs részletesen ismertette a kormány által az előkészítéssel kapcsolatban eddig hozott és folyamatban levő intézkedéseket. Fejtegetéseivel a magam részéről teljesen egyetértek. Éppen ezért az előkészítést illetően csupán egyetlen gyakorlati megállapításra szorítkozom. A körültekintő, alapos jogi kodifikálás, a szükséges rendeletek, intézkedések idejében való megtétele mellett döntő fontossága van a megfelelő átmenetnek. Az 1967-es év az átmenet esztendeje. Ahhoz, hogy 1968. január 1-én az új irányítási rendszer bevezetésében megfelelően startolhassunk, arra van szükség, hogy az idei esztendő is jól sikerüljön, arra, hogy erőinket mindnyájan az idei terv jó végrehajtására
