Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1889 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1890 a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásá­ra, emellett tudományos szerveink nem élnek eléggé a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségekkel. A népművelés területén egyes tanácsok, vállalatok, tömegszervezetek és szövetkezetek által létesített művelődési otthonok, könyvtárak egységes irányítása, az anyagi erők összefogása nem halad előre megfelelően, holott annak jog­szabályi alapját létrehoztuk. Az oktatási törvény végrehajtása során a középfokú oktatás jelentősen fejlődött és az iskolahálózat az új rendszerű oktatás követel­ményeinek megfelelően változott. Ezen a terü­leten is történtek azonban túlzások. A közép­iskolai hálózat fejlesztése, az új szakközépisko­lák létesítése nem mindig eléggé átgondolt, k nincs megfelelően összehangolva a szükséglet­tel. Mindez arra figyelmeztet, hogy a jövőben az iskolahálózat fejlesztésénél e szempontokat jobban figyelembe kell venni. Nagyobb gondot kell fordítani a körülte­kintő gazdálkodás követelményeire az egészség­ügy területén is. Fel kell tárni azokat a tar­talékokat, amelyek a munka racionálisabb meg­szervezésével és az eszközök ésszerűbb csopor­tosításával felszabadíthatók. A népgazdaság anyagi lehetőségeinek megfelelően biztosított fejlesztési eszközök mellett az ilyen módon mobilizálható tartalékok is forrását képezhetik az ellátás javításának. A létszám-ellátottság jelenlegi színvonala mellett úgyszólván minden területen változatla­nul található indokolatlan létszám, felesleges foglalkoztatás. Reméljük, hogy a gazdaságirá­nyítási reform e tekintetben lényeges előrehala­dást fog jelenteni. A takarékos gazdálkodás előmozdítása cél­jából a költségvetési szerveknél rátértünk a kétéves előirányzatok készítésére, ami előrelá­tóbb gazdálkodást tesz lehetővé. Ezzel függ össze az a javaslat is, hogy 1967-től az év végi pénzmaradványokat a költségvetési szerveknél ne zároljuk. Azt várjuk ettől az intézkedéstől, hogy a szokásos év végi költekezés helyett a szervek ezeket az összegeket félreteszik és a kö­vetkező évben vagy években használják fel hasznos beszerzésekre, < vagy felújításokra, E rendszer a tanácsoknál már bizonyos mérték­ben működött, ez most kiszélesül és a központi szervek körében is bevezetésre'kerül. Az 1967. évi állami költségvetés volumené­nek kereken egyötödével, 21 milliárd forint­tal a tanácsok gazdálkodnak. Ennek zöme a la­kosság-egészségügyi, kulturális, és kommunális igényeinek kielégítését szolgálja. A múlt évi­vel szemben a többleteket elsősorban a kórházi és járóbeteg-ellátás javítására fordítják. Lehe­tővé teszi a költségvetés, hogy a tavalyinál na­gyobb Összeget fordítsanak a helyi utak fenn­tartására. A tanácsok költségvetését 1,7 milliárd fo­rinttal egészíti ki a községfejlesztési alap. Ez az előző évinél mintegy 200 millióval több. Az alap eszközeinek közel 50 százalékát kommu­nális feladatokra használják. A tanácsi költségvetések összeállítása és fe­lülvizsgálata már bizonyos fokig új elvek fi­gyelembevételével történt. A tanácsok a nép­gazdasági terven alapuló előirányzatokon be­lül önállóbban dönthettek a részükre biztosí­tott bevételi forrásoknak a különböző felada­tokra való elosztásáról. Ezt a lépést azonban csak kezdetnek tekintjük, mert még nagyon sok a tanácsi tervezési és gazdálkodási rendszerben áz olyan megkötöttség, amely akadályozza an­nak az .elvnek következetes megvalósulását, hogy a döntések az ahhoz legkedvezőbb feltéte­lekkel rendelkező szinten szülessenek. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967-es év az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését meg­előző év. A reform jelentősége — amint ezt a pártkongresszus is megállapította — igen nagy. A tervszerűség és a piac jobb összekapcsolásá­tól, a döntési hatáskörök decentralizációjától joggal várjuk a vállalatoknál levő alkotó­erők fokozott kibontakozását, s egyidejűleg a bürokrácia csökkentését. Minden remény meg­van arra, hogy a reform pezsdítőleg fog hatni gazdasági életünkre, a fejlődés ütemére, az életszínvonal alakulására. A kormány munkatervben határozta meg a reformmal kapcsolatos teendőket, s ennek alap­ján az érdekelt minisztériumokban széles körű munka folyik a gazdaságirányítás új rendsze­rének konkrét kidolgozása érdekében. Egyes intézkedések már 1966-ban, illetve 1967-ben életbe léptek. így az elmúlt évben bevezetésre került az új szállítási szerződési rendszer, 1967-ben egy­szerűsödött a tervjóváhagyás és a termékgaz­dálkodás rendje, a beruházások szabályozása. Jelentős lépés mezőgazdasági vonatkozásban a termelőszövetkezetek hitelrendezése, a teljes körű amortizáció megvalósítása és más intéz­kedések. A reform komplex bevezetésére 1968-ban kerül sor. Az alapvető elemek alkalmazása együttesen történik. Ilyen az árreform, a jöve­delemelvonás és anyagi érdekeltség rendszere, a tervlebontások megszüntetése, a beruházási rendszer, a devizagazdálkodás új rendje', ame­lyek szorosan összefüggnek egymással. Az átállás idején éberen kell ügyelni mind az állami, mind a pártszerveknek, hogy időben felfigyeljenek a felmerülő problémákra, mert ilyenekre előrelátóan számítani kell, hogy kellő .időben és helyesen lépjenek közbe a reform szellemének megfelelően. A reform munkálatai döntő szakaszba ér­tek. A Gazdasági Bizottság már határozatokat hozott az árreform legfontosabb kérdéseiben. Kidolgozás alatt áll a tervezés új rendszere, a különböző időtartamú népgazdasági tervek jellege és tartalma. Az illetékes szervek napi­rendjén szerepelnek a távlati koncepciók ki­dolgozásával kapcsolatos feladatok. Számos olyan kérdés van, amelyeket hosszú távra kell az ország legjobb szakértőinek kidolgozniuk ahhoz, hogy a középtávú tervekben megfelelően vehessük őket figyelembe. Ilyen kérdés például a mezőgazdaság és az ipar hosszabb lejáratú fejlesztésére, beruházásainak arányaira vonat­kozó elképzelés, ilyen az energetikai bázis ki­alakítására vonatkozó különböző nézetek egyez­tetése, ilyen a beruházások optimalizálása a fi-

Next

/
Thumbnails
Contents