Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1169 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1170 iskoláink egy része zsúfolt, pedagógusaink túlterhelése, és a sok fiatal pedagógusnál a megfelelő gyakorlat hiánya erősen hátráltatja a tartalmi munka javulását. Nekünk olyan tartós jellegű és típusú iskolarendszert kell kialakítanunk, amely képes lesz kielégíteni a szocialista társadalom növekvő igényeit. Ezért helyesnek tartjuk, hogy az országgyűlés ismételten megvitatja az oktatás továbbfejlesztésének, az előrehaladás biztosításának problémáit. Figyelemmel kísérve a miniszter elvtárs neszámolóját, örömmel hallottam, és helyesnek tartjuk azt a megállapítást, amely megerősíti, hogy szocialista iskolarendszerünk alapja az általános iskola. A beszámolóból a gimnázium szerepének megerősítését, egyben a szakközépiskolák tekintélyének növekedését érezzük. Egyértelmű a helyeslésünk a szakközépiskolák és a technikumok egységesítését illetően, mert eddig a két különböző jellegű iskolatípus sok vitára adott okot a szülők, a nevelők és a tanulók körében egyaránt. Az iskolareform új színfoltjaként jelentkezik a korszerűsített szakmunkásképzés, amelynek megvalósítását helyesnek tartjuk. Ügy látjuk, hogy ezek az elgondolások nagyobb mértékben biztosítják a társadalom igényeinek megfelelő iskolarendszer kialakítását. Egyetértünk azzal is, hogy a középiskolai hálózat kisebb mértékű bővítése mellett az általános iskolának, mint a szocialista iskolarendszerünk alapjának, fokottabb erősítését, fejlesztését kell biztosítani. Sok még az egy tanteremre jutó tanulók, a szükségtantermek száma. Annak az alapvető követelménynek a megvalósítását, hogy mindenki megfelelő körülmények között végezze el az általános iskolát és szerezzen alapfokú műveltséget, még sok helyen akadályozza a tanteremhiány. Ügy véljük, hogy a növekvő társadalmi erőfeszítéseket központi szerveinknek az elmaradottabb területeken a jövőben sokkal erőteljesebben kell támogatniuk. Általános iskolai felsőtagozatos tanulóinknak 30 százaléka ma már szakrendszerű oktatásban részesül. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy az általános iskolákban megtartott óraszámnak megyénkben csak valamivel több mint felét látja el szakos nevelő. Szülők és gyerekek sok áldozatot vállalnak e téren. Nem megnyugtató azonban, hogy a tanuló-szállítással összefüggő vasúti és autóbuszköltségek megtérítése ügyében még mindig nem született egyértelmű és hathatós intézkedés. Meggondolandónak tartjuk, hogy ezekkel a költségekkel sújtsuk-e azokat, akik az iskoláztatás tekintetében egyébként is hátrányos helyzetben vannak, mivel szétszórt, külterületi településeken élnek. Néhány szót a továbbképző iskolákról. Lehet, hogy egyes megyékben ez ugyan nem jelent problémát, de megyénkben, amely mezőgazdasági jellegű, igen. Az általános iskolát végzett tanulóinknak csak 29 százalékát tudjuk középiskolába és 10 százalékát tudjuk szakmunkásképző intézetbe beiskoláztatni. így egyre nő nálunk azoknak az általános iskolát végzett tanulóknak a száma, akik falun maradnak és továbbképző iskolába járnak. Ez az iskolatípus jelenlegi formájában nem vonzó, perspektívátlan. Ezért helyeseljük, miszerint a továbbképző iskolát szervesen be kell építeni a mezőgazdasági szakmunkásképzés rendszerébe. Ennek megvalósítása véleményünk szerint sürgős intézkedést kíván. Helyeseljük azt a megállapítást is, hogy a szakmunkás-utánpótlás bázisa a jövőben a korszerűsített szakmunkás-tanulóképzés lesz. Egyetértünk és nagyjelentőségűnek tartjuk a szakmunkástanuló-iskolák tananyagának és képzésének a korszerűsítését. Üdvözöljük azt, hogy lehetőség lesz szakmunkás-bizonyítvánnyal közvetlenül gimnáziumok és szakközépiskolák megfelelő osztályában folytatni a továbbtanulást. / Tisztelt Országgyűlés! Szabolcs megye a munkaerőtartalék szempontjából jelentős. Sok fiatal jár el más megyébe dolgozni, mint segédmunkás. Javaslatként vetem fel, hogy nem lenne-e célszerű a mezőgazdasági intézetek mellett bővíteni az ipari szakmunkástanuló-iskolahálózatot a megyénkben és így e fiatalok perspektívát kapnának, s nem kallódnának el, mint szakképzetlen munkaerők. A másik vitatott problémánk a középiskola hálózatának a fejlesztése. A középiskola az ifjú és a felnőtt tömegek iskolájává vált, s* a jövőben még inkább azzá lesz. Nagy fejlődést mutat a középiskolai hálózat bővülése is, de ha nem küzdjük le a túlzsúfoltságot, nem szüntetjük meg a nevelők túlterheltségét, úgy az a színvonalcsökkenést fokozza, az iskolai munka hatékonyságát akadályozza. Ezért úgy véljük, hogy a már meglevő iskolák megerősítésére, színvonalának emelésére nagyobb gondot kell fordítanunk. A középiskolát végzett tanulóink többsége nem kerül egyetemre és főiskolára, hanem a gyakorlati élet, a termelőmunka különböző területein helyezkedik el. Ez utóbbira éppen olyan felelősséggel kell felkészíteni a fiatalokat, mint a továbbtanulásra; Ezért messzemenően egyetértünk a szakközépiskolák arányának a növelésével. A szakközépiskolák létesítése nagy körültekintést, összehangoltságot, tervszerűséget igényel. Lehetővé kell tenni, hogy a többség a tanult szakmában nyerjen majd elhelyezést. A szakközépiskolák rendszere magával hozza a kollégiumi elhelyezést, mert a szakközépiskoláknak — szerintünk — területi beiskolázásúaknak kell majd lenniük. A megyei közigazgatási határok ne jelentsenek olyan akadályt a jövőben egyes speciális szakközépiskolákba való beiskolázásnál, amely szerint egyes megyékben, egyes szakmákban túltermelés, más helyeken ugyanakkor hiányok vannak. A megyék szükségletének megfelelően évente meghatározott, vagy rövidebb távlatokban meghatározott számot kell biztosítani. Nagy figyelemmel kísérjük iskoláink tartalmi munkájának javulását. Tapasztaljuk, hogy a megjelent új dokumentumok — tanterv, nevelési terv, útmutatók, kézikönyvek — jó segítséget nyújtanak az oktatói munka eredményének fokozásához. A végrehajtás során azonban van olyan tapasztalatunk is, hogy a meglevő rendelkezések ellenére egyes tanárok esetenkénti