Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1167 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1168 ez pedig a pedagógusok fizetésének rendezése. Ezt a dolgozók is régóta támogatják, a kormány is mindig elismerte a jogosságát, de gazdasági helyzetünk alakulásától kellett függővé tennie a megoldást. Reméljük, az 1966-os évben mód nyílik a fizetésrendezésre, s ezzel segítjük pedagógusainkat abban, hogy tevékenységüket még inkább az iskolai munkának szenteljék. A pedagógusokon kívül eredményeink elérésében sokat segítettek a megyei tanácsok művelődési apparátusai, a szülői munkaközösségek és az iskoláinkban működő ifjúsági szervezetek. Szeretném ezt is megköszönni és egyben kérni további támogatásukat. Valóban elmondhatjuk, hogy egész társadalmunk tudatának, gondolkodásának előterébe került a, magyar nép kultúrájának fejlesztése, az oktatás-nevelés feladatainak színvonalas megoldása. Ez közügy lett, s egész további fejlődésünknek egyik lendítő je, hogy a közvélemény kísérje élénk érdeklődéssel, mi történik az iskolák falain belül és kívül a

1 magyar ifjúsággal. A kormány a maga részéről anyagi lehetőségeink erejéig eddig is megkülönböztetett figyelmet fordított az oktatás feltételeinek javítására, fejlesztésére. A jövőben is ez az elhatározott szándéka, mert valamennyien jól tudjuk, hogy a dolgozók és a leendő dolgozók általános és szakmai műveltségének emelése meggyorsítja építőmunkánk ütemét, társadalmunk szocialista tudatának fejlődését, és ezzel egyaránt szolgáljuk a magyar nép érdekeit és hozzájárulunk a világ haladó erőinek gvarapításához. Tisztelt Országgyűlés! Kérem beszámolóm megvitatását és elfogadását. Kérem tisztelt képviselőtársaim tanácsát, segítségét. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 90 percre felfüggesztem. {Szünet 12.51—14.30. Elnök: POLYÁK JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Bejelentem, hogy Ilku Pál elvtárs beszámolójához eddig 28 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Dr. Fekszi István képviselőtársunkat illeti a szó: DR. FEKSZI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási rendszerről szóló törvény megjelenése óta társadalmunk fokozódó érdeklődéssel kíséri és nagy aktivitással segíti az oktató- és a nevelőmunkát. Jóformán a mi területünkön is az a jellemző, hogy nincs olyan értekezlet, olyan megbeszélés, olyan fórum, ahol az oktató- és a nevelőmunkáról, az iskolák munkájáról ne esne szó. Ez az érdeklődés tanúbizonysága annak, hogy társadalmunk az iskolareformot a szocialista építés fejlődésének megfelelően szükségesnek tartja. A törvény alapelveivel — miszerint szorosabbá kell tenni az iskolák kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, magasabbra kell emelni a korszerű természettudományos, általános és szakmai műveltség színvonalát, és hatékonyabbá kell tenni a szocialista nevelőmunkát — teljes mértékben egyetértünk. Ha az eltelt évek tapasztalatait vizsgáljuk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a reform célkitűzéseinek megfelelően a korszerű tananyagot szemléletesen feldolgozó, modern tankönyvek és más dokumentumok jó alapjai az oktatómunka eredményessége fokozásának, jól szolgálja â reform tartalmi végrehajtását, a szülők körében is nagy örömmel fogadott nevelési terv, a tanulók tervszerű nevelésének programja. Jelentős előrehaladás tapasztalható az elmúlt néhány év alatt abban, hogy egyre nő az általános iskolát végzettek száma, növekedett a középiskolai nevelők és tanulók száma. A mi megyénkben, Szabolcsban például 800-zal több nevelő tanít iskoláinkban, mint négy évvel ezelőtt. A tárgyi feltételek biztosításában is történt előrehaladás. Szabolcsban például négy új általános iskolai diákotthont létesítettünk a tanyai gyermekek szakrendszerű oktatásának biztosítására, csaknem 400 új tantermet építettünk, több mint 400 lakást adtunk át a nevelőknek, s ezekhez a társadalmunk, a községek 50 százalékos erővel járultak hozzá. Felbecsülhetetlen az az érték, amelyet megyénk társadalma anyagiakban és az oktató-nevelő munka tartalmi segítésében nyújt. Valóban népmozgalommá vált a tanulás. Szorosabb egységben jelentkezik az elmélet és a gyakorlat. Növekedett a természettudományok szerepe az oktatásban, a tanulók világnézetének formálásában. Tervszerűbbé és tudományosabbá vált a nevelőmunka, az iskolának, a családi háznak, az ifjúsági szervezeteknek, és valamennyi nevelési tényezőnek az együttműködése, bár itt még igen sok a tennivalónk. Meghittebb, termékenyebb a nevelő, a szülő és az ifjúság közötti kapcsolat, örömmel tapasztaljuk, hogy a szülők fokozottabb segítséget nyújtanak az oktatási, de különösen a nevelési feladatok megoldásában. A szülők jelentős része ma már nemcsak saját gyermekük magatartása, fejlődése iránt mutat érdeklődést, hanem az egész iskolaközösség előrehaladása iránt is. Igaz, ha egyre kevesebb számban is, de vannak olyan szülők, akiknek felelősségét gyermekük nevelése érdekében nagyon is fel kell vetni. Kialakulóban van egy új diáktípus. Ennek képviselői már látják, hogy műveltségre nem kimondottan a továbbtanuláshoz van szükség, hanem a korszerű termeléshez, a szakmai felkészültséghez is. Azt tapasztaljuk, hogy a tanulók érdeklődési köre bővül, a fizikai munka iránti szeretete erősödik. A termelőmunkától való idegenkedés megszűnőben van. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ifjúságunk a szabad időben rendszeresen dolgozik, a mezőgazdasági és ipari üzemekben. Az elmúlt hetekben például nálunk, mintegy 90.000 munkanapnak megfelelő munkát végeztek, de ami ennél több, az, hogy kedvvel és hathatósan segítették a termelést. Nagy várakozással tekintettünk valamenynyien az iskolareform megvalósítása elé, mert abban nemcsak a továbbtanulás, hanem a termelőmunkába való bekapcsolódás segítését, megoldását láttuk. A várakozást azonban nem tudtuk minden vonatkozásban kielégíteni. Nem vettük figyelembe, hogy a törvényben foglaltak megvalósítása nagyobb anyagi személyi és tárgyi feltételeket követel az eddigieknél. Jelenleg