Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1165 Az Országgyűlés 18. ülése 1965 Nyugodt lelkiismerettel és örömmel jelenthetem tisztelt Képviselőtársaimnak, hogy a pedagógusok — tanítóinktól egyetemi tanárainkig — átérzik fontos hivatásukat és nagy többségük céljaink megvalósításáért szívvel-lélekkel dolgozik. Pártunk VIII. kongresszusa méltán nevezte a pedagógusokat az új ember formálásában a párt legjobb segítőinek. Az iskolareform nemcsak az ifjúság oktatását és nevelését gyorsította meg, hanem ezenkívül a pedagógusok fejlődését is nagyban elősegítette. Már utaltam arra, hogy az új tantervek, egyetemi és főiskolai programok, valamint a tankönyvek kidolgozásában pedagógusok tízezrei dolgoztak és dolgoznak, s a reformot saját alkotásuknak is érzik. Az utóbbi négy-öt esztendő óta nagyszerű pezsgés tapasztalható az oktatás új útjainak, módszereinek keresésében. Az iskola és az élet, a gyakorlat összekapcsolásáért tanáraink és egyetemi oktatóink jelentős része a kezdeményezők soraiban vesz részt. A modern nyelvoktatási eszközök, a gyakorlatias idegennyelvi oktatás módszerei biztatóan terjednek. Az általános iskolák nevelői az iskolatelevíziót nemcsak nagy örömmel fogadták, hanem annak lelkes segítőivé is váltak. Eldugott kis falvak nevelői, akiknek nem állnak rendelezésükre a televízióról szóló irodalom vaskos kötetei, meglepően értékes, saját maguk által kipróbált módszerekkel keresik fel az iskolatelevízió szerkesztőségét. Nagyon biztató a fejlődés pedagógusaink körében. Hiba lenne azonban efeletti örömünkben elfeledkezni arról, hogy helyenként még sok korszerűtlen nézet és elavult módszer gátolja az eredményes oktató-nevelő munkát és ez is egyik forrása a tanulók túlterhelésének. Tisztelt Országgyűlés! Nem hallgathatom el, hogy nevelőink pedagógiai tevékenységében egy nagyon fontos területen a fejlődés még lassúbb, mint ahogy azt céljaink megkívánják: ez a terület a nevelés. Meg kell állapítanunk, hogy helyenként túl óvatos, gyakran csak az értelemhez szól, az érzelmekre nem épít, nem eléggé meggyőző a nevelői munka. Egyes pedagógusok mintha arra várnának, hogy társadalmi és gazdasági fejlődésünk valamiféle mechanisztikus módon teremtsen szocialista szellemű tanulókat és egyetemi hallgatókat. Egyes nevelők szinte úgy vélik, hogy a tudat befolyásolására nincs is szükség, mintha az oktatás a nevelést is pótolná. Pedig a szocialista szellemű és jellemű emberek alapvonásait az iskolában, az egyetemeken kell kialakítani —, és ehhez az oktatás, a tudományos tények közlése, megtanítása önmagában véve nem elegendő! Az éles, a ki pallérozott agyvelőt a hazáért, a népért lelkesedni tudó forró szívnek kell melegítenie. És ki tehetné ezért a legtöbbet, mint az imponáló tudású, világnézetében szilárd pedagógus, akiben megvan a szó és a tett egysége. Ügy vélem, tisztelt Képviselőtársaim, mindannyiunkban tovább él és hat sok kiváló forradalmár jellemű tanítónk és tanárunk emléke, akik ösztönzést adtak a több tudásra, a becsületesen végzett munkára, akik példaképet tudtak állítani és elfogadtatni, alapvető ösztönzést adtak életcéljaink kialakítására és személyes példájukkal is formálták egyéniségünket. E helyről november 11-én, csütörtökön 1166 is újra kérjük pedagógusainkat: neveljenek szocialista hazánknak gazdag tudású, tettre kész, haza- és emberszerető, dolgos, szocialista szellemű fiatalokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell mondanom, hogy pedagógusaink nagy többsége munkával nagyon is túlterhelve dolgozik. Több ezer azoknak az úgynevezett képesítésnélküli pedagógusoknak a száma, akik az oktató-nevelő munkával küszködve most szerzik meg pedagógiai képesítésüket. A pedagógus ellátottságban helyzetünk ugyan javult; ebben a tanévben képesítés nélküli nevelőket már nem kellett alkalmaznunk. De a több mint 90 000 pedagógus jelentős része — főleg a természettudományi és a nyelvszakos tanárok — ma is jóval többet dolgoznak, mint amennyire óraszámuk alapján kötelezve lennének. Nem ritka az olyan tanár, aki hetente 30—35, vagy több órában tanít. Sok erőfeszítést tettünk, hogy a pedagógusokat megszabadítsuk a túlterhelésüket még fokozó adminisztrációtól, s hogy az amúgy is kevés idejüket ne vegyük feleslegesen igénybe olyan feladatokra, amelyeket mások is elvégezhetnének. Még nem jutottunk a végére ez irányú tennivalóinknak. Szüntelenül erősítenünk kell azt a szemléletet, hogy a pedagógus akkor tesz legtöbbet társadalmunkért, ha a legjobb eredményeket éri el az ifjúság körében végzett munkájában. Ez az ő fő hivatása! Személyének, munkájának értékelésében ez legyen a mérce! Oktatásügyünk és a pedagógusok helyzetének javításában mindenekelőtt pedagóguslakásokra van szükségünk. Adataink szerint igen sok pedagógusnak nem kielégítőek a lakáskörülményei. Kétségtelen, hogy ez is egyik igen fontos oka a túlzott cserélődésnek, sőt a pedagógus pályáról való elvándorlásnak is. Évente több száz, a pedagógus pályára alkalmas nevelő keres más területen munkát. Nem számítom ezek közé azokat a nevelőket, akik a tanácsi apparátusokba kerültek, sőt őszintén örülhetünk annak, hagy a pedagógusok közül egyre nagyobb számban kerülnek ki a tanácsi vezetők. Sajnos a pályáról eltávozók nagy többsége olyan munkakörbe megy, ahol nem pedagógusokra lenne szükség. Különösen érzékenyen érinti az oktatást a matematika, fizika, kémia és biológia szakos tanárok egy részének más területeken való elhelyezkedése. Biztos, hogy többségük hasznos munkát végez a termelésben, de az iskolában nagyon hiányoznak s csak igen jelentős túlóráztatással tudjuk pótolni őket. Szakrendszerű oktatásunk fejlesztésének is egyik legbiztosabb eszköze és módszere a pedagógusok letelepítése a községekbe és kisvárosokba. Ezt átérezve a tanácsok az elmúlt öt esztendőben nagy erőfeszítéseket tettek a pedagógusok lakáshelyzetének javítására. A különféle erők Összefogásából 3135 nevelői lakás készült el. A kormány gazdasági bizottsága az elmúlt napokban tárgyalta a pedagógus lakásépítések és vásárlások ügyét, s olyan határozatot hozott, amelynek megvalósításával jelentősen javítani tudunk a helyzeten. Pedagógusaink életkörülményei megjavításának van végül még egy kérdése, s e kérdés megoldására méltán rászolgálnának nevelőink —