Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1163 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1164 kek naponta egy-két-három órát utazással töltenek. A nagy létszámú családokban otthon is szükség van a segítségükre, gyakran nincs megfelelő nyugalmas helyük a tanulásukhoz. Mindezeket a hátrányokat, gátló körülményeket nagyobb szorgalommal, kitartással kell nap mint nap, évről évre legyűrniük, de még így is hátrányos helyzetben maradnak az Önképzés, az iskolán kívüli kulturálódás sok vonatkozásában. A felvételi rendszert pozitívumai ellenére is minden évben bírálják, leggyakrabban a nagy számban elutasítottak miatt. Többször felvetik, hogy egyes jelentkezők kevesebb pontszámmal jutnak be az egyetemre, mint mások. Mi itt a valóság? Egyetemeinkre és főiskoláinkra meghatározott tervszámok alapján vesszük fel a hallgatókat. Mivel e tervszámoknál jóval többen jelentkeznek, szükségszerűen válogatnunk kell közülük az ismert szempontok alapján. A jelentkezések azonban nagyon aránytalanok a különböző egyetemek és főiskolák között. Évek óta igen sokan kérik felvételüket például a bölcsészettudományi, állam- és jogtudományi karokra, a művészeti főiskolákra, az orvostudományi egyetemekre és egyes mérnöki karokra, viszont a szükségesnél kevesebben pályáznak a természettudományi karok tanári, a tanárképző főiskolák reálszakjaira, továbbá néhány műszaki egyetemi karra. Ebben az évben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán hússzoros volt a túljelentkezés. így fordulhat elő, hogy a nagy számú túljelentkezés miatt egyes karokon és szakokon a kitűnően megfelelt fiatalok egy részét is el kell utasítanunk, holott más karokra és szakokra ennél jóval alacsonyabb teljesítménnyel is be lehet kerülni. Az új felvételi rendszer — még egyszer mondom — alapjaiban bevált, szükséges azonban, hogy tovább finomítsuk. Mindenekelőtt olyan módszerek kellenek, amelyekkel a tanulmányi eredmények, a tudás mellett a pályára való alkalmasságot, a hivatástudatot is meg tudjuk vizsgálni, s jóval nagyobb szerepet kell kapnia a felvételek eldöntésében a magatartásnak. Jobban mérlegre kell tennünk a felvételizők erkölcsi jellemvonásait, amelyeknek alapvető eleme népünkhöz, hazánkhoz való hűség. Ennek elbírálása természetesen nehéz feladat, a szubjektivizmus veszélyeit rejti magában. Olyan megoldást kell találnunk, amivel elkerülhetjük ezeket a veszélyeket. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a középiskolák a négy év tapasztalatai alapján a jelentkezők világnézeti, erkölcsi vonásairól alapos elemzésben, felelősséggel tájékoztassák a felvételi bizottságokat. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a pályaválasztási tanácsadás direkt formáira; a tanulókkal való rendszeres beszélgetésekre a középiskola első osztályától kezdve, a pályára való alkalmasság megismerésére, a hivatástudat kialakítására, az egyéni hajlamok, érdeklődés, rátermettség, a legmegfelelőbb foglalkozás megkeresésére. Tervezzük, hogy már a középiskolák harmadik osztályában felmérjük, ki milyen pályára készül érettségi után. Ennek feldolgozása alapján tájékoztatjuk a negyedik osztályosok szülőit és a középiskolák tanulóit, tanárait a pályaválasztás aránytalanságairól és a reális lehetőségekről. Egyesek évről évre visszatérő megjegyzése a felvételi vizsgák idején, hogy — úgymond — „romlik a középiskolák tanulmányi színvonala". Mit mondanak a tények? A felvettek egyetemen kapott és a középiskolából hozott pontszáma között mindössze 0,9 az eltérés. A felvettek tanulmányi átlaga évről évre nő. Az azonban igaz, hogy középiskoláink színvonala nem egyforma. Vannak gyengébben dolgozó középiskoláink, feladatunk, hogy ezeket a jók mellé felsorakoztassuk. Megkülönböztetett gonddal kell foglalkozni minden középiskolában a tanulmányi feltételekben hátrányos helyzetben levő tanulókkal. Már eddig is sok minden történt érdekükben, de ez még nem elég. Számukra még több kollégiumi férőhelyet, tanulószobát, étkeztetési lehetőséget kell biztosítanunk. Még fokozottabban gondoskodnunk kell arról, hogy érdeklődésük, hajlamaik, tehetségük kibontakoztatására szakkörökben és a velük való egyéni foglalkozás változatos formáiban gazdag lehetőséget kapjanak. Ezt a gondos törődést a legjobb pedagógusok ma is szívügyüknek tartják. Még egy vonatkozásban érinteném az egyetemi felvételeket. A fiatalok túlnyomó többsége valóban komoly munkával készült a felvételre. A verseny eldőltével azonban egyrészük az egyetemen már nem a képességének és tudásának megfelelően dolgozik. Ugyanakkor az esti és levelező tagozatokra kerültek közül — sokkal nehezebb körülmények közt tanulva — vannak, akik kiváló eredményeket érnek el. Helyesnek és igazságosnak tartanánk, a fluktuáció tervszerű megszervezését a nappali, valamint az esti és levelező tagozatok között oly módon, hogy azokat a fiatalokat, akik a nappali tagozaton mások helyét elfoglalják, de magatartásukkal rossz példát mutatnak, tanulmányaikat elhanyagolják és vizsgáikon megbuknak, az esti tagozatokra irányítjuk, az esti tagozatokról pedig a legjobbakat — ha ezt maguk is kívánják — a nappali tagozatokra visszük. Hazánkban a művelődés iránti igény fokozódása egyre növeli a dolgozók iskoláinak jelentőségét. Egészséges jelenségnek tartjuk, hogy a szakmát adó középiskolai típusok esti és levelező tagozatán tanulók száma lényegesen meghaladja a nappali tagozaton tanulókét. A jövőben is gondot kell fordítanunk az esti és levelező tagozatok szervezésére, amelyek a munka megszakítása nélkül nyújtanak lehetőséget a középfokú műveltség megszerzésére. Véleményünk szerint a középiskolák iránti érdeklődés csak fokozódni fog, ha az ipari, mezőgazdasági tanulóiskolát végzettek számára megszervezzük a kétéves esti, vagy levelező szakközépiskolát. Ez az újabb esti, levelező tagozat a fiatal szakmunkásoknak egyre nagyobb körét vonhatja be a tanulásba. Ügy kívánunk gazdálkodni anyagi lehetőségeinkkel, hogy tovább fejleszthessük a dolgozók esti és levelező oktatását minden iskolatípusban. 'Tisztelt Országgyűlés! A magyar oktatásügy fejlesztésében, az ifjúság nevelésében és oktatásában alapvető szerepük van a pedagógusoknak,