Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1161 Az Országgyűlés 18. ül,ése 1965. november 11-én, csütörtökön 1162 * elméleti órák és a gyakorlatok aránya ma nagy általánosságban 50—50 százalék. Például a műszaki egyetemi hallgatók ötödik évfolyamán 25— 30 hetet töltenek gyakorlati munkában, diplomamunkájuk témái között egyre nagyobb számban szerepelnek konkrét népgazdasági, termelési feladatok. Szoros kapcsolat jött létre a műszaki egyetemek és az ipari üzemek között. A másik terület, melyen lényeges előrehaladást kívánunk elérni: felsőoktatási intézményeink nevelő munkája. Nyilvánvaló, hogy a hallgatók személyiségére már a szakmai képzés során úgy kell hatni, hogy kommunista szakemberekké váljanak. Ne csak ismerjék, hanem el is fogadják a marxizmus—leninizmus tudományos világnézetét és így a szocialista ember politikai magatartásával és életfelfogásával kezdjék meg gyakorlati társadalmi tevékenységüket. Nyíltan meg kell mondanunk: e célok eléréséért még sokat kell tennünk, a világnézeti nevelőmunka egyetemeinken és főiskoláinkon még nem kielégítő. Mindenekelőtt a marxizmus oktatását kell megjavítanunk, mégpedig úgy, hogy a marxizmus ne csak tananyagszerű ismeretévé váljék hallgatóinknak, hanem meggyőző erejével irányítsa egész emberi magatartásukat. Mivel azonban a világnézeti politikai nevelés nemcsak a marxizmus—leninizmus oktatók feladata, hanem az egyetem és főiskola vezetőinek ügye, minden tanszék és minden oktató személyes felelősségével végzendő munkája, érvényt kell szerezni annak a f elismerésnek, hogy a politikai világnézeti nevelő munkát nem szabad elszakítani a szaktárgyi oktatástól. Elengedhetetlen, hogy a hallgatókat szocialista világnézetre valamennyi tantárgy oktatásában neveljük. Különösen fontos ez most, amikor a hallgatók közéietünk demokratikus állapotának megfelelően egyetemeinken, főiskoláinkon is nyíltan, őszintén teszik fel kérdéseiket. A hallgatók vitatkoznak és ez jó, de nemegyszer hangot adnak a különböző forrásokból származó polgári és kispolgári nézeteknek, s ezek nem maradhatnak válasz nélkül! A hallgatók kérdéseire, problémáira sokoldalú, tartalmában helyes, tudományos feleletet kell adnunk a szocialista pedagógia módszereinek türelmes alkalmazásával ugyan, de úgy, hogy a burzsoá és a marxista ideológia összeütközéséből feltétlenül a marxista álláspont kerüljön ki győztesen. A marxizmus—leninizmus tanszékek előtt álló legközvetlenebb feladat, hogy biztosítsák a tudományos, az oktató és a nevelő munka közötti egységet, az eddigieknél még következetesebben valósítsák meg az oktatás életközelségét, hiszen világnézetünk fejlődésének kiapadhatatlan forrása maga az élet. Ebből a forrásból kell táplálkoznia a marxizmus—leninizmus oktatásnak. Tisztelt Országgyűlés! Az 196l-es III-as törvény létesítette új intézmények a felsőfokú technikumok is. Az a feladatuk, hogy érettségi és megfelelő üzemi gyakorlat után két-három év alatt az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egészségügy egyes szakterületei számára kellő elméleti és gyakorlati felkészültségű szaktechnikusokat képezzenek. Ma a középfokú technikumi képzés fogyatékosságai, gyengéi következtében az egyetemet végzett mérnökök jelentős része olyan másodszintű munkakörben dolgozik, amelynek jó ellátása nem igényel ötéves és ennek megfelelően drága eqvetemi képzést. Az üzemek azonban arra kényszerülnek, hogy mérnökeik egy részét olyan munkakörökbe állítsák, amelyeket gyakorlati tapasztalatokban gazdag és elméletileg is jól felkészült szaktechnikusok is elláthatnának. Ennek az állapotnak a megszüntetésére szerveztük a felsőfokú technikumokat. A törvény meghozatala óta 48 ilyen felsőfokú technikumunk alakult és ezekben 55 szakon folyik képzés. Az elmúlt tanévben az intézmények nappali, esti és levelező tagozatán több mint 17 000 hallgató tanult. Szaktechnikusi-képzés folyik a néphadsereg tiszti-iskoláin is. Ez a szervezeti „gazdagság" azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Azt is meg kell mondanunk, hogy az átszervezésben nem jártunk el elég körültekintően. Jónéhány felsőfokú technikumunkban nem kielégítő az oktatás színvonala; nincsenek elegendő számban magasan képzett oktatók, a felvételi munka fogyatékosságai miatt nagyszámú gyenge hallgatóval kénytelenek dolgozni, akik nagy részének nincs szakmába vágó, illetve semmilyen termelési tapasztalata. Nyugtalanító a felsőfokú technikumok nagy száma és szétaprózottsága is. Sürgős teendőnk tehát, hogy mindenekelőtt tisztázzuk, melyek azok a munkakörök, amelyek ellátása szaktechnikust igényel. E területekre kell koncentrálnunk erőinket mind szervezeti téren, mind pedik az oktatás színvonalában. A koncentrált képzés, néhány nagy létszámmal dolgozó intézmény kialakítása olcsóbb is és jobb eredménynyel is biztat. Az intézmények összevonása szoros együttműködést kíván egyrészt a szaktárcák közt, másrészt a szaktárcák és a megyei, (fővárosi) tanácsok közt, mind a szakember-szükséglett tervek kialakításában, mind a végzettek elosztásában. 1963-ban került sor az új egyetemi és főiskolai felvételi rendszer bevezetésére. Mi érinek a lényege? Társadalmi fejlődésünk nemcsak lehetővé tette, hanem meg is követelte, hogy megszüntessük a származás szerinti megkülönböztetést. Ügy rendelkeztünk, hogy a pályázók a felvételin elérhető pontszámok felét középiskolai tanulmányuk alapján kaphatják; ezzel egyrészt elismerjük a középiskolában négy év alatt tanúsított szorgalmat és megszerzett tudást, másrészt ösztönözzük a középiskolás tanulókat, hogy még szorgalmasabban, még elmélyültebben dolgozzanak. A felvétel további fontos feltételeként a jelentkezők közösségi magatartását szabtuk meg. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a felvételi rendszer kiállta a próbát, találkozott az emberek igazságérzetével és bebizonyosodott, hogy a teljesen nyílt versenyben is megállják helyüket a fizikai dolgozók gyermekei. Ennek egyik bizonysága, hogy számuk az egyetemeken és főiskolákon tovább emelkedett. Pedig meg kell mondanunk, hogy a fizikai dolgozók gyermekei tanulmányi feltételek szempontjából általában hátrányosabb helyzetben vannak. E fiatalok egy része a családban kevesebb segítséget kaphat a tanulásához. A vidéki, különösen a parasztgyere-