Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1155 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1156 • oktatást is nyújtó középiskolai osztályok szá­mát, s a gimnáziumokét pedig csökkentsük. Ez nem kevés nehézséggel jár. A Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanácsok az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy a gimnáziumok egy részéből szakközépiskolákat alakítsanak. Ennek azonban anyagi korlátai van­nak. A megoldás mégis csak az, hogy erőtelje­sebben fejlesszük a szakközépiskolai hálózatot a gimnáziumok rovására, és főleg, hogy a megyei tanácsok megkapják a jogot, hogy függetlenül a megye területén működő középiskolák hova­tartozásától, maguk gazdálkodjanak az összes tantermekkel, tanműhelyekkel, szaktanárokkal. Erre a lépésre nagy szükség van, hogy gyorsab­ban teremtődjön meg az összhang a társadalom helyes törekvései, a népgazdasági érdek és az ok­tatás területén rendelkezésünkre álló tárgyi és személyi feltételek célszerű, koncentráltabb fel­használása közt. A tanácsok jogkörének kiterjesztésétől azt is várjuk, hogy számottevően fejleszteni tudják az ipari és mezőgazdasági tanulóképzést. Felhívnám az Országgyűlés figyelmét a leá­nyok helyzetére. Ma a középiskolák első osztá­lyosai között a leánytanulók aránya 58,2 száza­lék. Ezen belül a gimnáziumok első osztályaiba minden száz tanulóból 68 leány, az ipari techni­kumokban azonban csak 17, a mezőgazdasági technikumokban is csak 27. Ez az arány nemcsak egészségtelen, de sem munkaerő-gazdálkodásunk, sem a helyes pályaválasztásnak, sem demokrati­kus elveinknek nem felel meg. Teljesen indoko­latlannak tartjuk — és előítéletek nyomait vél­jük felfedezni abban, hogy bizonyos szakmákban a nőket csak segédmunkásként alkalmazzák. Tisztelt Országgyűlés! Már öt-hat évvel ez­előtt, az iskolareform munkálatainak kezdetén megmutatkozott, hogy egész iskolarendsze­rünk legproblematikusabb területe a közép­iskola. Ez egyébként az egész világon így van. . A középiskolának ugyanis többfele követelményt kell egyszerre kielégítenie. Egyrészt összekötő kapocsnak kell lennie az általános iskola és az egyetem között, tehát előkészítő a továbbtanu­lásra. Másrészt — mivel az ifjúságnak csak egy része tanulhat tovább, a középiskolának olyan képzést is kell nyújtania, amely megkönnyíti a tovább nem tanulók elhelyezkedését a különféle, társadalmilag hasznos munkakörökben. Nehezíti a megoldás folyamatát, hogy a kö­zépiskolát számos megcsontosodott hagyomány és elavult vélekedés köti a múlthoz, ugyanakkor már a jelen, és még inkább a jövő egészen más igényeket támaszt. Ezeket kielégíteni csak úgy lehet, ha kritikai álláspontról bátran hozzálá­tunk a megoldásokhoz. A megoldások lehetsé­ges útjai természetesen sokfélék és mindegyik kockázattal, bizonyos veszélyekkel járhat. Mégis új megoldásokat kell keresni, mert a régi úton, az elavult módszerekkel már nem jutunk előbbre. Ami például a gimnáziumot illeti, az iskola­reformban egységes műveltséget nyújtó iskolává alakítottuk át. Ez az egységesség azonban ko­rántsem jelent valamiféle szellemi uniformist. Ellenkezőleg! Oktatási törvényünk megjelenése óta, igen megfontoltan, de jelentős számban ala­kulnak úgynevezett tagozatos osztályok. Ezek­ben a tagozatos-osztályokban a gimnáziumi ta­nulók — érdeklődésüknek és tehetségüknek meg­felelően — egy vagy két tantárgyat több órában, alaposabban, elmélyültebben tanulnak. Tagoza­tos osztályaink száma már több mint 850. A leg­nagyobb számban nyelvi osztályokat találunk. A legtöbb nyelvi tagozatos osztályban az orosz, az angol, vagy a francia nyelvet tanulják, heti 6 órában, szemben a többi osztály heti 3 órájá­val. Az eredmények biztatók. Az idei egyetemi felvételi vizsgákon a tagozatos osztályok tanulói igen jó eredménnyel szerepeltek. Osztatlan érdeklődés kíséri a matematikai speciális osztályokat. Ezekben a tanulók magas­színvonalú matematikai tudás mellett még a gépi programozás elméleti és gyakorlati elemei­ből is szereznek ismereteket, örömmel említem meg, hogy a nyáron lezajlott matematikai olim­piászon diákjaink tíz állam fiataljainak verse­nyében a Szovjetunió mögött a második helyet szerezték meg. Nem kevésbé értékesek gimnáziumi termé­szettudományi osztályaink. Ezekben a fizikát és a kémiát, vagy a matematikát és a fizikát, ille­tőleg a kémiát és a biológiát tanítják nagyobb óraszámban, nagyobb terjedelemben. Ezeknek az osztályoknak a felszerelése ter­mészetesen valamivel költségesebb, mint az ál­talános jellegű gimnáziumi osztályoké, mivel itt több szemléltető eszközre van szükség. Sok haszonnal járt a gimnázium korszerű­sítésében az öt plusz egyes oktatási forma is, to­vábbá az újabban egyre inkább terjedő heti két órás gyakorlati oktatás. Ezeken a gyakorlatokon a tanulók a műszaki, technikai élet különböző területeivel ismerkednek meg. A gimnázium továbbfejlesztésének igen je­lentős eredménye, hogy elkészültek, még pedig a pedagógusok nagyon széles körének bevonásá­val, az új gimnáziumi tantervek. Ebben a tanév­ben meg is kezdődött fokozatos bevezetésük. A gimnáziumok első osztályaiban a legtöbb tan­tárgyból már új tantervek alapján tanulnak. Ké­szülnek és körülbelül 1970-ig fokozatosan meg­jelennek a további osztályok új tankönyvei is. Ügy tudjuk, hogy az eddig kiadottak a szülők, a pedagógusok és a tanulók körében általában elismerést váltottak ki. Reméljük, hogy a to­vábbi tankönyvekben még inkább sikerül egye­sítenünk a gyakorlatiasságot a tudományosság­gal. Ezzel nemcsak a káros túlterhelés ellen te­szünk jelentős lépéseket, hanem egyben a gon­dolkodás fejlesztése, az összefüggések jobb meg­ismerése, a gyakorlatiasságra való hajlam és készség erősítése érdekében is. A reform már eddig is sok problémát megol­dott a gimnáziumi oktatás területén. Néhány el­gondolásunkról azonban kiderült, hogy nem mindenben voltak helyesek, egyik-másik ter­vünk pedig a gyakorlatban eltorzult vagy nem lehetett megteremteni a szükséges feltételeket. Itt van például a középiskolai tanulók szá­mának gyors növekedése. Azt a fontos és helyes elvi célkitűzésünket, hogy a középiskola a kö­vetkező évtizedben váljon általánossá, nem min­denben értelmeztük helyesen. Megvalósítását fő­ként a középiskolák nappali tagozatainak fej­lesztésével véltük elérhetőnek. Nem számoltunk

Next

/
Thumbnails
Contents