Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1153 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1154 lentős részét, amelyeket a felszabadulás előtt a polgári iskola, vagy a középiskola alsó négy osztálya adott, s bizonyos tekintetben még többet is. Az 5—8 osztályba járó tanulók 90,7 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 100 tanórából ma még csak mintegy 60-at tartanak meg kifejezetten arra a szakra képesített tanárok. Szakrendszerű oktatásunk továbbfejlesztésének egyik legbiztosabb eszköze és módszere a pedagógusok letelepítése a községekbe és kisvárosokba. További feltétele a körzeti iskolai hálózat bővítése. Ezen a területen már csak lassan haladhatunk előre. A társadalom ugyan felismerte a körzeti iskolák jelentőségét, és ma már 1046 ilyen iskolánk működik. Ezeknek azonban tantermi ellátottsága és felszerelése még gyenge: A körzeti iskolahálózat további fejlesztése változatlanul fontos tervünk, de — úgy látszik —, ennek most már elengedhetetlen feltétele az autóbusszal, vonattal való bejárás megoldása, és helyi erőforrások felhasználásával is diákotthoni elhelyezés biztosítása. Az általános iskoláról két dolgot szeretnék megemlíteni még. Az egyik a tanulók túlterhelésének csökkentésére és ugyanakkor az oktatás színvonalának emelésére tett intézkedések, a másik: a politechnikai oktatás. A korábbi tantervek és a hozzájuk készült tankönyvek — túlságosan és gyakran — feleslegesen is megterhelték a tanulókat. Az új tantervekben csökkentettük a heti óraszámokat is, de a legjelentősebb eredményt a tantervi és tankönyvi munkálatokkal értük el. A szülők és a tanulóink között is sikert arattak a szép, új tankönyvek. Elveink, célkitűzéseink valóraváltásának ezek a legfontosabb eszközei. Ezt annál inkább hangsúlyoznom kell, mert nem tartoznak a látványos eredmények közé. Engedjék meg, hogy erről a helyről is megköszönjem azoknak a pedagógusoknak és szakembereknek a segítségét, akik százával vettek részt az új tantervek és tankönyvek megalkotásában, s gazdag tapasztalataikkal, az új követelmények megértésével igen sokat tettek a szocialista szellemű iskola kialakításáért, fejlesztéséért. Az értelmetlen túlterhelés teljes felszámolására még vannak komoly feladataink, de azt is le kell szögezni, hogy ez semmiképpen sem jelentheti a gyermekek folyamatos és intenzív tanulmányi munkájának fellazítását, mivel egészséges megterhelésük nélkül sem értelmi erőik, sem munkaerkölcsük nem alakulhatna ki. Az általános iskolában folyó gyakorlati foglalkozásokról, amit ma többnyire politechnikának neveznek, azt tudom mondani, hogy a szülők túlnyomó többsége örömmel üdvözli. A politechnikai oktatás gyorsan elterjedt, a közel 2700 nagy létszámmal dolgozó általános iskolából, mintegy 2600-ban megvalósult. A többiben is hamarosan meg kell teremtenünk a feltételeit. Az előbbiekben szóltam már a tantermi ellátottságról, s utaltam a szükségletekre. Felmerülhet, miért van szükség további nagy számú tanterem-építésére, amikor a demográfiai adatok szerint a következő években észrevehetően csökken az általános iskolai tanulók száma. A tanulólétszám csökkenése azonban, nem jelenti tanterem-gondjaink megszűnését. A tanulók abszolút számban való csökkenése ugyanis megoszlik, az ország falvai között, s egy-egy osztályban csak néhány gyermeket jelent. így tehát egész tantermek, legfeljebb nagyobb városokban szabadíthatók fel. Tervszerűen tovább kell tehát építenünk az általános iskolai tantermeket, hogy csökkenthessük a kétműszakos oktatást. Jelentősen fejlődött az elmúlt öt esztendőben napközi otthonos hálózatunk is. Amíg az 1960— 61-es tanévben kereken 110 000 gyermek volt napközis, addig ebben a tanévben már több mint 175 000 gyermek számára biztosítottunk helyet. Mégis — különösen falvakban — jelentősebben kell fejlesztenünk az idényjellegű napközik számát, hogy a mezőgazdasági munkaidőben az anyák jobban bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. A pályaválasztás gondjával a 14 éves korosztály kerül először szembe. A szakmunkástanuló iskolák első évfolyamos tanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. Amíg 1961-ben 52 000en, addig 1965-ben már 64 000-en jelentkeztek szakmunkás tanulónak. Ezen a területen is találkozunk azonban érthető, de nem elfogadható törekvésekkel. Tisztelt Képviselőtársaim jól tudják, hogy vannak úgynevezett divatos, nagyobb keresetet nyújtó szakmák, (például TV-szerelő, műszerész, kozmetikus), ahová a szükséglet többszöröse jelentkezik, ugyanakkor más (— például esztergályos, kohász, öntő —) szakmák iránt az érdeklődés lényegesen kisebb a szükségletnél. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, többek között az iskolai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. Ha a különböző középiskolai típusok iránt megnyilvánuló érdeklődést vizsgáljuk a pályaválasztás szemszögéből, itt is azt kell megállapítani, hogy ifjúságunk törekvése egészségesebb, mint a középiskolai arányok. Ma már ugyan a középiskolák első osztályos tanulóinak egyre nagyobb száma jár olyan középiskolába, amely szakmai műveltséget is ad. Amíg 1960-ban csak 14 000 ilyen középiskolásunk volt az első osztályban, ebben az évben már 27 000 van. Mindezek azonban csupán egy egészséges tendenciára mutatnak, a részletekben figyelmet érdemlő ellentmondások vannak. Ezekből egy néhányat kiemelnék. Mindenekelőtt azt, hogy a gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolai típusok között az arány hagyományosan rossz. A felszabadulás után a középfokú technikumok megszervezésével jelentős erőfeszítéseket tettünk a gimnáziumok egészségtelen túlsúlyának csökkentésére, ezzel azonban távolról sem oldottuk meg a kérdést, öt évvel ezelőtt a középiskolai tanulóknak majdnem 70 százaléka gimnáziumba járt, és még ma is 60 százaléka. Ez az arány még mindig egészségtelen, nemcsak a népgazdaság szemszögéből, hanem a társadalmi igényekhez képest is. A gimnáziumok első osztályába felvett 40 000— 45 000 tanulóval szemben ugyanis évek óta csak mintegy 30 000-en jelentkeznek, s körülbelül ez a szám volna is a reális a közép- és felsőfokú szakmunkaerő-utánpótlás szempontjából. A tíztizenötezer főnyi többlet a technikumokból és szakközépiskolákból férőhely hiánya miatt elutasítottakból tevődik ki. Egyik legfontosabb I teendőnk tehát, hogy egyre emeljük a szakmai