Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1151 Az Országgyűlés 18. ülése^l965. november 11-én, csütörtökön , 1152 kézzelfoghatóan megmutatták és el is fogadtatták a nevelés tervezhetőségét, s kezdik összefogni az iskolai, és iskolánkívüli tényezők, (pedagógusok, üzemek, szülők, ifjúsági szervezetek) nevelő munkáját. E három pontban oktatási reformunk három alapelvének érvényesülésére próbáltam rámutatni. Hallhatók ma olyan nézetek is, hogy baj van a reformmal, válságba került a reform, vagy éppen hogy napirenden lenne „a reform reformja". Mi ebben az igazság? Bár vannak bizonyos végrehajtási problémák — ezekről is szó esik majd —, de a reform alapelvei változatlanul helyesek, és ezek valóra váltásában jelentős eredményeket értünk el. Az élet a reform megvalósításában szerzett tapasztalatokban igazolta minden fontos elvünket és lényeges célkitűzésünket. Újdonsága miatt határozottan kiemeltük az 1961. évi III. törvény tárgyalásakor is a munkára nevelést. Az általános iskolai gyakorlati foglalkozás, a gimnáziumi 5+1, a szakközépiskola, az egyetemi, főiskolai gyakorlatok futótűz gyorsaságával szélesedtek és terjedtek. Igaz, hogy magunk is szorgalmaztuk, s volt bizonyos erkölcsi nyomás is, de volt — és ezt se feledjük el —, hatalmas társadalmi érdeklődés, sőt sürgető igény is. Ugyanakkor a végrehajtás feltételei nem mindenhol teremtődtek meg. Tudnunk kell azt is, hogy a reform hatására nagyot fordult — felénk — a tanári közvélemény, a pedagógiai közgondolkodás. Ilyen törekvések, mint a gyakorlatiasság, az életszerűség, a cselekvőképes tudás, társadalmi aktivitás, ekkor kerültek a figyelem középpontjába és azóta is ott vannak. A fejlődés igen gyors volt. A feltételeket nem kértük elég szigorúan számon, nézeteinkben voltak merevségek, a minden új dologban szükségszerűen előforduló hibaszázalékon felül ezek még külön is igényeltek korrekciókat, ez mind igaz, de a reform sikerét egyes kiragadott, nem is a lényeget jelentő tartalmi kérdésében, hanem szervezeti formákon, például az 5+2-en mérni mégis elfogadhatatlan szűkítés, egy nagy ügy megengedhetetlen leegyszerűsítése. A munkára nevelés — a formák és a tartalom szükséges korrekciójáról most egyelőre nem beszélve —, mint élv helyes és továbbra is megmarad, örülünk a szerszámokat forgató, alapvető munkafogásokkal ismerkedő általános iskolásoknak, a gépeket javító, szerelő, a földeken, kertekben dolgozó középiskolásoknak, büszkék vagyunk az építő táborok, az őszi betakarító munkálatok eredményeire, tovább kívánjuk szervezni az országjárásokat, táborozásokat, üzemi, múzeumi, színházlátogatásokat, várjuk a szakmunkásokat, üzemi szakembereket, tudósokat az iskolákba. Köszönjük azt a sok munkát üzemieknek, pedagógusoknak, amit a munkára nevelés érdekében, a tervek kidolgozásában és a gyakorlatban nyújtottak, mindazoknak, akik vállalták a harcot, a nehézségeket, akik nem kímélték erejüket, idejüket, ha kell, szabadidejüket sem. Szólni kívánok még a bevált alapelvekeh kívül bizonyos számszerű eredményekről is. A nemzetközi oktatásügyi tájékoztatásokban is kiemelik, hány év a tankötelezettség, a tanköteles korúak hány százaléka iratkozik be az iskolába és hány százaléka végzi el sikerrel a tanulmányait. Egyik területen sincs okunk a szégyenkezésre. A hat éves korú gyermekek 98,6 százaléka beiratkozik az általános iskola első osztályába, s 16 éves korára, a tíz éves tankötelezettség végére 90 százalékuk el is végzi a nyolcadik osztályt. E vonatkozásokban is világviszonylatban az elsők között állunk. Ezt bizonyítják az UNESCO összehasonlító statisztikái is. A tankötelezettség idejének meghosszabbítása azt eredményezte, hogy 1959-hez képest a tanulóknak 13 százalékkal nagyobb része fejezi be sikerrel általános iskolai tanulmányait. Nemzetközi viszonylatban is magas — bár nincs problémák nélkül —, hogy felsőfokú tanulmányokra is képesítő középiskolákba jut a tanulók 40 százaléka. A második ötéves terv időszakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrára fordított összegek évente közel 12 százalékkal nőttek, tehát lényegesen gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. Ez igen örvendetes, és kormányunk megkülönböztetett gondoskodását mutatja. A ráfordításoknak több mint kétharmada a közoktatás és a felsőoktatás céljait szolgálja. Ez tette lehetővé mintegy 3580 általános iskolai tanterem és 530 műhelyterem, valamint 760 középiskolai tanterem építését. E fejlesztés értékét növeli, hogy a társadalom igen jelentős segítségével valósult meg: a tantermek 29 százalékát, a tanműhelyek 92 százalékát építették helyi erőforrásokból. A helyi erőforrások kiaknázása ezután is sok lehetőséget nyújt, de úgy kell gazdálkodnunk, hogy a beruházások megkezdéséhez még több esetben adhassunk központi támogatást. Az új tantermekből — sajnos — 2150-nel az avulás folytán kiesőket kellett pótolnunk, s így csak 1415 szolgálta a tényleges fejlesztést. Ma 31 570 általános iskolai tantermünkben 44 473 tanulócsoport dolgozik, azaz 100 tanteremre 141 osztály jut. Ez a 1,4l-es arány a váltakozó tanítás mértékét mutatja. Érdemes itt, tisztelt Képviselőtársaim, ezen a ponton egy pillanatra megállni. A „hárommillió koldus Magyarországban" a 14 éveseknek csupán 20 százaléka járt iskolába. Most iskolákban, kultúrában, műveltségben a legfejlettebb kapitalista országokkal is vetekszünk, sőt megelőzzük őket. Autóban, orkánkabátban még nem álljuk a versenyt, de oktatási beruházásokban és eredményekben már igen, és ez társadalomnak és egyénnek gazdagon kamatozik. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ezután rátérjek az egyes iskolatípusok néhány legfontosabb kérdésére. Ez évben emlékeztünk meg a nyolcosztályos általános iskola megteremtésének 20. évfordulójáról. Két évtized távlatából is úgy látjuk, hogy az általános iskolát méltán sorolhatjuk nagy forradalmi vívmányaink közé. Szervezeti formájában és tartalmában tudatosan nyúlt vissza a Magyar Tanácsköztársaság közoktatáspolitikai terveihez. Egységes alapműveltséget nyújt minden 6—14 éves korú tanulónak, és ez olyan eredmény, amelyért a világ sok pontján még folyik a harc. Az általános iskola, egész iskolarendszerünk szilárd és biztos alapja. A mi általános iskoláink korszerűbb formában nyújtják azoknak az ismeretanyagoknak je-