Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-18
1149 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1150 csökkentettük az érdemi munkát akadályozó jelentéseket és azok számát mintegy felére redukáltuk. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az államhatalom helyi szerveivel való rendszeres kapcsolatának kialakítása érdekében tervbe vette, hogy évente egy-két esetben ülésén napirendre tűzi a megyei fokozatú tanácsok beszámoló jelentését és határozataival elősegíti a tanácsok munkáját, a tanácsdemokrácia szélesítését. E munka keretében most folyik Győr megyében a beszámoló összeállítása, amely előreláthatólag december hónapban kerül az Elnöki Tanács ülésének napirendjére. Az Elnöki Tanács ez évben bevezette a hatáskörébe utalt egyes feladatokról szóló jelentések napirendre tűzését. Ennek során megvitattuk az igazságügyminiszter írásbeli jelentése alapján az egyéni kegyelmezési ügyek intézésének tapasztalatait, valamint a belügyminiszter "beszámolója alapján a magyar állampolgárság megszerzésével és elvesztésével kapcsolatos időszerű kérdéseket. A beszámolók képet adtak az Elnöki Tanács hatáskörébe tartozó munkák állásáról. Az igazságügyminiszter elvtárs beszámolója többek között megállapította, hogy a kegyelmi eljárás szerepe és alkalmazása joggyakorlatunkban az Utóbbi években helyes irányiban fejlődik. A bírói ítélkezések színvonalának emelkedése maga után vonta, hogy a kegyelmi eljárás valóban kivételes államhatalmi aktussá váljon. Az állampolgárságról szóló jelentés megtárgyalása során az Elnöki Tanács megállapította, hogy a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmek száma az elmúlt években lassú ütemben emelkedik. A magyar állampolgári kötelékből való elbocsátás iránti kérelmek száma általában nem változott. 1964 folyamán 900 állampolgársági ügyben döntött az Elnöki Tanács. A felterjesztett ügyek közül 883 esetben pozitív, 17 ügyben pedig elutasító határozatot hozott. Ezek megoszlása: 575 honosítási, visszahonosítási és 325 elbocsátási ügy volt. Az országgyűlés tisztelt tagjainak bizonyára feltűnt, hogy az Elnöki Tanács évről évre több kitüntetéses doktorrá avatáshoz járul hozzá, s ebben az évben már tíz egyetemet végzett fiatalt részesítettünk a népköztársaság címerével díszített aranygyűrűs kitüntetésben. A kitüntetéses doktorrá avatás intézményének visszaállítására vonatkozó határozat az eddigi tapasztalatok szerint elérte célját, egyre több egyetemet végző fiatal emberünk válik érdemessé e rendkívüli feladatot igénylő eredmény elérésére, valamennyi vizsgájuknak kitűnő eredménnyel való letételére. Az ünnepélyes egyetemi tanácsülések a vidéki és a budapesti egyetemek életének bensőséges ünnepségeivé váltak. Az aranygyűrűk átadásának ünnepségein igyekeztünk a kitüntetettek és hozzátartozóik megkülönböztetett megbecsülésének kifejezésre juttatása mellett az egyetemek vezetői és profeszszorai, valamint oktató személyzete munkájának elismerését is kifejezésre juttatni. 1962 óta tizenkilenc orvos, hat tanár, öt jogász és két mérnök kitüntetéses doktorrá avatására került ;sor. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakban csupán az Elnöki Tanács tevékenységének legfőbb mozzanatait érintettük. Kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés az Elnöki Tanács munkájáról szóló beszámolót tudomásul venni szíveskedjék. ELNÖK: Kérdezem, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi-e? (Igen). Köszönöm. Megállapítom, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját az országgyűlés j óváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik Ilku Pál művelődésügyi miniszter be" számolója az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és további feladatairól. Ilku Pál miniszter elvtársat illeti a szó. ILKU PÁ L: Tisztelt Országgyűlés! Négy év., vei ezelőtt alkotta meg az Országgyűlés hazánk első szocialista oktatási törvényét, az 1961. évi III. törvényt. Bevezető indokolása kerettörvénynek mondta, amelyet több évi munkával kell megvalósítani. Azóta elkészült és hatályba lépett a tankötelezettségről, az általános iskoláról és a felsőfokú oktatásról szóló törvényerejű rendelet, s jóváhagyás előtt áll a középfokú oktatást és a szakmunkás-képzést szabályozó tervezet is. Helyénvaló és indokolt tehát, hogy az 1961. évi III. törvény végrehajtásának első négy éve után, egy újabb fontos határozat meghozatala előtt áttekintsük oktatásügyünk helyzetét. Beszámolónkban a nagy vonásokban megrajzolt helyzetkép mellett több vitatott kérdésben is ismertetni kívánom álláspontunkat. Köznevelésünk fejlődését vizsgálva határozottan kirajzolódik az előrehaladás néhány jellemző vonása. Először: Emlékeznek rá, tisztelt Képviselőtársaim, a reformtézisek társadalmi vitájában milyen sokat bíráltuk iskoláinkat, hogy elszakadtak az élettől, hogy nem készítik elő megfelelően a tanulókat a társadalomban rájuk váró feladatokra, nem kap bennük megfelelő súlyt a fizikai munka megbecsülése, megszerettetése. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy már megvalósítottuk a szocialista munkaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai munka, vagy a termelési gyakorlatok minden iskolai fokon polgárjogot nyertek, javult a tanulóifjúságnak a termelő pályák, fizikai munka iránti érdeklődése. Másodszor: Az általános iskolai és gimnáziumi új tantervekben, valamint az egyetemi és főiskolai programokban már egy korszerűbb műveltségfelfogás tükröződik. Elhagytuk az elavult ismereteket, a társadalom- és a természettudományi tantárgyakban gyakorlatiasabb, korszerűbb szemlélet érvényesül. Nem számoltuk még fel teljesen a tanulói túlterhelést, de sokat tettünk csökkentése érdekében. Harmadszor: előbbre került iskoláinkban a nevelés ügye, sőt elmondhatjuk; a nevelés szerepének, jelentőségének felismerése, társadalmi, gazdasági életünknek minden területén előtérbe került. Lehet bírálni a nevelők segítésére kiadott 'ütalános- és középiskolai nevelési programot, (egyben-másban kissé elvontak, nem eléggé gyakorlatiasak), de hatásuk máris pozitív, mivel
