Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1459 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1460 végeztek, és ezáltal nagyobb összegű fölösleges kiadások jelentkeztek az elmúlt években. E téren indokoltnak látszik a munkafolyamatok koordinálása, az irányítás egy kézbe adása, mert ezzel a minőséget és a tervszerűséget is biztosítani lehetne. Tisztelt Országgyűlés ! Hozzászólásomban hangsúlyozni kívántam az ésszerű és takarékos intézkedések fontosságát. Az 1966. évi költségvetéssel egyetértek. (Taps.) ELNÖK: Szendrei Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. SZENDREI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A történelmi és gazdasági fejlődés állandó előrehaladása újabb és újabb problémákat vet fel. A technika és a tudomány szakadatlan fejlődése az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt parancsolóan megköveteli, hogy a fejlődésnek megfelelően gazdasági életünket időnként értékeljük, felülvizsgáljuk, és megfelelő következtetéseket vonjunk le. Manapság eljutottunk odáig, hogy az eddig alkalmazott gazdaságpolitikánkat a fejlődésnek és népünk érdekeinek megfelelően új alapokra helyezzük. Az elmúlt év decembere óta megjelent kormányhatározatok a három év alatt megvalósítandó új mechanizmusnak első intézkedéseit tartalmazzák. Amint azt már a sajtóból, rádióból, valamint saját tapasztalatainkból tudjuk, dolgozó népünk a meghirdetett programot és a megjelent határozatokat vegyes érzelmekkel fogadta. Ez érthető is, hiszen az eltelt majd egy évtized alatt főleg fizetésemelésről vagy árleszállításról hallottak. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a sajtóban olyan gyakran emlegetett parasztellenes hangulattal röviden foglalkozzam. Elöljáróban el kell mondanom, hogy Komárom megyében ez a probléma egyáltalán nem jelentkezett olyan élesen, mint ahogy azt a sajtóban olvashattuk. A megyében megtartott pártnapok, esti tanfolyamok, különböző értekezletek és rendezvények előadói ilyen irányú hangulatot nem tapasztaltak. Ahol ilyen tapasztalható, valószínűleg nem ismerik a termelőszövetkezeti parasztság valódi helyzetét, életkörülményeit, jövedelmeit. Szabad legyen alátámasztani ezt szintén Komárom megyei példával, — ez szerény véleményem szerint országosan is így van —, és pontosan az ipari megyékben van így. Sorolhatnám Komárom megye községeit, Ászár, Kisbér, Ete, Császár, de a ímegye bármely községét, ahol a lakosság mintegy 30—50 százaléka bérből, fizetésből élő, és nagy százaléka ipari üzemekben dolgozik. Továbbmenve, ezek családtagjai, feleségei a termelőszövetkezetben vagy a tsz-tag családtagja dolgozik az ipar valamelyik ágában. Ebből következik, hogy a munkásság az elmondottak alapján tisztában van a tsz parasztság jövedelmével, illetve annak áldozatos, nehéz munkájával. Véleményem szerint ez nem az ipari munkásság, hanem inkább a kispolgári elemek véleménye. Vagy talán az a sok tízezer faluról iparba került dolgozó a jólét elől meneVült az iparba? Nem! Az iparban kialakult jobb körülmények és biztosabb kereset miatt. Hozzá kell tennem, hogy ma «már merőben más a helyzet, de nem általánosan. Az elmondottak alapján, valamint az e témakörben írt cikkek olvasása közben önkéntelenül is felmerült bennem az a kérdés, hogy kik azok a munkások, akik a megjelent határozatokat a munkásosztályra hátrányosnak tartják és a parasztságot érdemtelen előnyökhöz látják jutni? Ügy gondolom, hogy ilyenek ma már kis számmal vannak a Losonczi, Komócsin, Fehér és Kádár elvtársak által írt cikkek elolvasása után. Tisztelt Országgyűlés ! E kérdést tovább boncolgatva azt is meg kell őszintén mondani, hogy a határozatok megjelenése azért váltott ki vegyes érzelmeket dolgozó népünk körében, mert tájékoztatási politikánk e vonatkozásban nagyon hiányos és egyoldalú volt. Ezeken keresztül csak az ipar népgazdasági jelentőségét, exportfontosságát hangsúlyoztuk, és elhanyagoltuk a mezőgazdaság ilyen irányú értékelését. Ha például az eltelt hat hét alatt megjelent Losonczi, Komócsin, Fehér és Kádár elvtársak mezőgazdaságot reálisan értékelő cikkei vagy hozzá hasonlóak a korábbi időszakban megjelentek volna, szintén nem éleződött volna így ki a kérdés. Továbbmenve nem tartom reálisnak a tájékoztatás szemszögéből nézve Lovas Márton 1965. november 3-án, a Figyelő 44. számában megjelent „Személyi jövedelem a faluban" című cikkét. Megállapításai ugyanis közgazdasági vonatkozásban sem helytállóak, mert egyes közgazdasági kategóriákat helytelenül alkalmazott, ezért téves következtetésre jutott. Továbbá a statisztikai adatok sem fedik a valóságot, és nem alkalmas általános tájékoztatásra, mert nem magyarázza meg a lényeget. Azt írja például: „Ha egy katasztrális bold háztájiból 300 négyszögöl szőlő vagy gyümölcsös, a háztájiból való jövedelem meghaladja a 20 000 forintot. Ha még két szarvasmarhát is tart, ugyancsak 20 Q00 forint felett lesz a bevétel." Itt megjegyezni kívánom, hogy a jövedelem és a bevétel lényeges különbség, nem azonos. Vannak olyan kedvező esztendők, amikor a tagság körülbelül tíz százalékánál ilyen bevétel is van, de ez nem jövedelem, és nem általánosítható. írja továbbá, hogy 1962-től 1964-ig a munkások átlagkeresete hat százalékkal, ugyanakkor a tsz-parasztságé 25 százalékkal nőtt. Ez így igaz, de ennek ellenére a tsz-tagságnak csak 11,2 százaléka érte el, vagy haladta meg a bérből és fizetésből élők átlagjövedelmét, a többségé pedig az alábbiak szerint alakult: 15—20 ezer Ft közötti, 12—15 ezer Ft közötti, 10—12 ezer Ft közötti, 8—10 ezer Ft közötti, 6— 8 ezer Ft közötti, 5— 6 ezer Ft közötti, 5 ezer Ft alatti. a közösből származó éves jövedelme 1964-ben. Felméréseink és tapasztalataink szerint egy termelőszövetkezeti család háztáji jövedelme nem haladja meg a 8000 forintot. A szerző nem veszi figyelembe az üzemen belüli felhalmozást, 10 százaléknak volt 9,3 százaléknak volt 8,5 százaléknak volt 9,5 százaléknak volt 10,8 százaléknak volt 9,1 százaléknak volt 31,6 százaléknak volt