Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1461 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1462 ezért a termelőszövetkezeti parasztságot egyértelműen elmarasztalja, pedig a kötelező tíz százalékon felüT a jövedelemrészesedés terhére 3 jelenlegi bevételi árak mellett is 1962-ben 4,1 százalékot, 1963-ban 5 százalékot, 1964-ben 6,4 százalékot fordítottak üzemi felhasználásra. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaságban történt termelői árváltozások kedvező visszhangot váltottak ki Komárom megyében is. Előreláthatóan különösen kedvezően hat a szarvasmarha és a tej felvásárlási árának emelése, hiszen a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése a megyében eddig is és távlatokban is kiemelt kérdésként szerepelt. A mezőgazdasági árszínvonal növekedésével párhuzamosan kerül sor egyelőre a gépek és berendezések, felszerelések tekintetében az amortizáció bevezetésére szövetkezeti üzemeinkben. Az utóbbira feltétlenül szükség van az elhasznált termelőeszközök pótlása érdekében. Ennek kapcsán azonban foglalkoznunk kell néhány kérdéssel. , A termelőszövetkezetek amortizációs alapjukból szabadon, saját elhatározásuk, szükségletük szerint vásárolhatnak gépeket. Nyilvánvaló, hogy az országos kereskedelmi szerveknek nagyobb mennyiségű és választékú mezőgazdasági géppel kell rendelkezniük, mint a szigorú keretgazdálkodás idején. Számolni kell azzal, hogy a termelőszövetkezeti igények eltérnek az elmúlt évek gépvásárlási gyakorlatától, olyan gépeket szeretnének megvásárolni, amelyekből az igényeket évek óta nem tudtuk kielégíteni, például pótkocsikat, tehergépkocsikat, rakodógépeket, speciális gépeket stb. Ha a kereskedelem nem tudja kielégíteni megfelelően az igényeket, az amortizációs alap nem kerül felhasználásra, ugyanakkor ez a termelés-fejlesztés érdekeibe ütközik. A mezőgazdaság irányába történő gépárukínálat országos szinten a korábbinál az előbbi okok miatt nagyobb pénzösszegeket köt le, mint az elmúlt években. Emellett megkívánja a kereskedelmi hálózat továbbfejlesztését, rugalmasabb működését. Az amortizáció bevezetése a termelőszövetkezetekben működő géppark gazdaságosabb kihasználásához járul hozzá. Megoldásra váró feladat a hatékony javítóhálózat kiépítése. A megyei gépjavító bázisok a termelőszövetkezeti géppark javításának csak egyötödét képesek biztosítani. A termelőszövetkezetek egy része igyekszik saját maga megoldani a gépjavítást. A kérdés tisztázatlansága miatt előbbrejutás alig van. Célszerű lenne, ha a nagyobb termelőszövetkezetek önállóan hoznának létre gépjavító bázist, hogy ezáltal üzemük gépparkjának a fő javításokon kívüli folyamatos javítását ellátnák. Emellett a falu lakosságának szolgáltató tevékenységét is biztosítanák ezzel. A gépállomásokból alakult gépjavító állomások látnák el a kisebb termelőszövetkezetek gépállományának javítását, valamint a fő javításokat. A kérdés megoldásának ilyen irányú továbbvitele szükségessé teszi, hogy azokat a termelőszövetkezeteket, amelyekben saját gépjavító bázis kialakítására kerül sor, hitelekkel és megfelelő mennyiségű és választékú javításhoz szükséges gépek biztosításával támogassuk. Feltehető, hogy az országos alkatrész-mennyiség a raktárakon ezáltal nő, ezzel szemben a termelés biztonsága, a termelőszövetkezeti javítóműhelyek szolgáltató tevékenységének hasznossága feltehetően messze többet jelent népgazdaságunknak, mint az alkatrész-többlet raktári hatása. Közismert, hogy a mezőgazdasági felvásárlási árak emelése mellett a következő években is szükséges a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezeteknek dotációt juttatni. A termelőszövetkezetekben dolgozó széles látókörű tsz-vezetők közül egyre többen helytelenítik a jelenlegi dotációs rendszert. A 'megyében a Termelőszövetkezeti Tanács ülése foglalkozott ezzel a kérdéssel és javasolta megváltoztatását. Ennek ellenére az 1966-os évben az eddigi gyakorlatnak megfelelő módszert alkalmazzuk, mely nem ösztönöz a termelés növelésére, a gazdálkodás megszilárdítására, -inkább jövedelemkiegészítő jellege van. Célszerű lenne, ha az állami költségvetésből ilyen célra felhasználandó összegek az elmúlt évek gyakorlatánál hatékonyabban kerülnének felhasználásra. Olyan dotációs rendszer kialakítására lenne szükség, amely részben a termelés feltételeinek javulását eredményezné, másrészt a ' népgazdaságilag szükséges termelésfenntartás figyelembevétele mellett ezen ágazatok termelését dotálnánk. E téma kapcsán fel kell vetnem, hogy a gyenge termelőszövetkezetek munkaerő-gazdálkodása alig javult, sok esetben romlott, s ezért, számolnunk kell az alkalmazotti munkabérek további növekedésével, valamint a gépesítés folytatásával. Meg kell jegyeznem, hogy a közepes-• nél magasabban gépesített gyenge tsz-ekben av árszínvonal emelkedése nem fedezi az amortizációs költségeket. A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődésével nagyon sok ideiglenesen épített állat tenyésztési épület használhatatlanná vált, vagy a benne folytatott termelés gazdaságtalan. Ezen épületeket terhelő hitelállomány évi esedékessége költségtöbbletet jelent. Az amortizációs befizetési kötelezettség, valamint a hitelvisszafizotési kötelezettség az egyes termelőszövetkezeteket különböző mértékben érinti. Mind az előbbi, mind az utóbbi kérdés részletesebb vizsgálata indokolt. Helytelen lenne ugyanis, ha az elért tagsági, jövedelmi színvonalat gazdálkodási színvonalának visszaesése nélkül, intézkedéseink kedvezőtlenül érintenék. Tisztelt Országgyűlés! Nincs olyan értekezlet, összejövetel, vagy akár magánbeszélgetés sem a tsz-vezetőkkel, hogy azon ne hangzana eî újra és újra az a jogos igény, hogy a kialakult helyzetnek megfelelően a tsz-ek koncéntrátumot kapjanak és maguk állítsák elő a sertés- és szarvasmarha keveréktakarmányt. Természetesen azokról a tsz-ekről van szó, amelyeknél a lehetőségek erre adva vannak (nagy volumen, abrakból általában önellátók, megfelelő szakvezetés, szükséges tárolóhely stb.). A tsz-nek saját keverés esetén 1 q takarmány keverési költsége — darálással és keveréssel együtt —, 7,50 Ft-ba kerül az iparnál felszámított húsz forint/mázsa költséggel szemben. Jelenleg 75 000 vagon az évi előállítás, ennek csereterménye 82 000 vagon.