Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1453 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1454 évenként közel 8000 tonna szén megtakarítását jelenti. , •• Ha csupán ezt forintban akarnánk meghatározni, akkor a széntüzelési rendszerhez képest a leírási költségek figyelembevételével a megtakarítás évenként körülbelül 1 millió 330 ezer forint. Mondihatnánk tehát, hogy beláthatatlan fejlődést jelent a szegedi geotermikus »energia felhasználása, amellyel már az idén kilenc hévízforrás áll rendelkezésünkre. Még folynak a kísérleti fúrások és gazdaságossági vizsgálatok, de az eredményekből nyilvánvalóan látható, hogy az egykor energiaszegény Szeged város jelentős önálló energiabázisra tett szert. Beméijük, hogy a szegedi geotermikus program megvalósítása zavartalanabbul folyhat tovább, sőt fokozott állami támogatással minél szélesebb körben tudjuk felhasználni a népgazdaság számára rendkívül előnyös hévizet, a közületek és a lakosság ellátására. Tisztelt Országgyűlés! Nem kevésbé jelentősek a Szeged környékén folyó szénhidrogénkutatások, amelyek — mint már említettem — Üllés községben vezettek először jelentősebb eredményre. A Szeged környéki földgáz fokozott, széles körű hasznosítására a helyi párt- és állami vezetés igen nagy erőfeszítéseket tett már eddig is a Nehézipari Minisztérium és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt messzemenő támogatásával. A város dolgozói, az üzemek, intézmények vezetői örömmel fogadják a földgázhasznosítás lehetőségét és a maguk részéről készek maximális cselekvő hozzájárulásra. Esetenként azonban nehézségekbe ütközünk. Különösen fontosak a vezetékekhez szükséges csövek, a tervezési, kivitelezési kapacitások biztosítása, e feladatok időbeni végrehajtása. Mind a hévíz, mind a földgáz hasznosításának problematikáját azért tártam a tisztelt Országgyűlés elé, hogy az idei, költségvetés megtárgyalásakor e fontos energiahordozók gyors és minél hathatósabb felhasználásához az illetékes szervektől, mint ahogy eddig is, úgy a jövőben is megkapjuk a szükséges támogatást. Kérem ehhez pártunk, kormányunk és tisztelt képviselőtársaim segítségét. Végezetül engedjék meg, hogy az 1966. évi állami költségvetés előirányzataival egyetértésemet fejezzem ki, azokat reálisnak tartom és a szocializmust építő terveink elősegítő] ének, amely szerencsés kiindulása lehet harmadik ötéves tervünknek. A költségvetést elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tóth László képviselőtársunkat illeti a szó. TÓTH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett állami költségvetés tanulmányozása során az a meggyőződésem, hogy kormányunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes és megfontolt gazdaságirányítási politikájának megfelelően készítette el az 1966. évi költségvetési javaslatát. A 95 és fél milliárdos költség és hozam előirányzatai bizonyítják hazánk fejlődésének állandó emelkedését. Az előirányzott költségek felosztása az egyes népgazdasági ágak kö- • zött — szerény véleményem szerint — a további fejlődés ütemének érdekében is helyesek, de pártunk és kormányunk eddigi megalapozott, a szocializmus teljes felépítésére irányuló intézkedései alapján is megerősítenek bennünket e felosztás helyességében. A törvényjavaslat indokolásában rendkívül fontos a Központi Bizottság decemberi határozata alapján az a 'megállapítás, hogy érvényre jutott a takarékossági szemlélet az elmúlt esztendőben, javult a beruházások koncentrálása, és a munkaerő-gazdálkodás. Megnyugtató, hogy ilyen nehéz év után — bár ezt több képviselőtársam hangsúlyozta, de én még jobban alátámasztanám, mint a mezőgazdaság egyik dolgozója — az 1966. évi költségvetés egyensúlyban van és bevételei, kiadásai az 1965-ös évhez viszonyítva mintegy 6 százalékos emelkedést mutatnak. Különösen jelentős, hogy a felhasználások növekedése a beruházások és hitelfedezeti alap 6—7 százalékos, valamint a szociális, kulturális, egészségügyi kiadások 6,5 százalékos növekedésére korlátozódik. Ha több lenne, többet osztanánk fel elvtársak. A költségvetés egyensúlya megnyugtató, de nem lehetünk elégedettek. Szeretném azonban megjegyezni, Hogy az utóbbi időben egyes személyek, és talán még felső és középvezetők részéről is túlzott az az elégedetlenség, ami tapasztalható. Az a véleményem, hogy különösen a vezető személyiségeknek óvatosabbaknak kellene lenniük jelenlegi gazdasági helyzetünk megítélésében, mert hiszen ahogy lefelé mennek a hangok, azok mindig gyűrűznek, mindig súlyosabbak és eltúlzottak. Fejlődésünket sok tényező gátolja. Pártunk és kormányunk hathatós intézkedéseket tett folyamatba az új gazdasági mechanizmus megvalósítására. Azonban ettől sem várhatunk csodát. Rajtunk és csak egyedül rajtunk múlik az, hogy az új gazdasági intézkedések mennyiben lesznek eredményesek, mennyiben fogják segíteni harmadik ötéves tervünk első évének sikerét. Ha jobban akarunk élni, jobban is kell dolgoznunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy kicsit eltúlzottnak tartom azt a követelményt, hogy általában a munkásoktól — mind a mezőgazdasági, mind az ipari munkásoktól — várjuk, hogy jobban dolgozzanak és a munka intenzitását növeljék. Egyetértek azzal, hogy az egyes termelési ágazatokban a munkák kevésbé jó megszervezése, az anyagellátás, a szállítás, általában a termelés egész irányítási rendszere miatt bizonyos termelékenységi hiányosságok mutatkoznak, azonban ez nem oldja meg egyedül a kérdést. Nézetem szerint nekünk, vezetőknek kell jobban és eredményesebben, nagyobb hozzáértéssel dolgoznunk ahhoz, hogy a fizikai munkások a mezőgazdaságban is, meg az iparban is nagyobb termelékenységet és nagyobb eredményeket tudjanak elérni. Egyet kell érteni a kormány ár- és bérkorrekciós intézkedéseivel, annál is inkább, mert ahogy már előttem is többen a felszólalók közül elmondották, ez lényegesen megnyugtató, volt a munkásosztály egyes kategóriái részére, és én azt gondolom, hogy azok a vezetők, akiket általában érintett ez a bérkorrekció, inkább elviselhetik ezt a számukra kevésbé súlyos terhet, mint azok a munkások, akiknek megígértük,