Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1443 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1444 Tisztelt Országgyűlés! A gyártmányfejlesztésben előforduló hibák ellenére gyártmányaink korszerűsége az elmúlt években is jelentősen előre haladt. Ezt mutatják a különböző kiállításokon elért sikerek, s a gyártmányaink által szerzett díjak és elismerő oklevelek. Ahhoz, hogy eredményeinket 'minden területen növelni tudjuk, meg kell gyorsítanunk és 'hatékonyabbá kell tennünk műszaki fejlesztésünket mindkét faktorban. A költségvetést a magam nevében elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács József képviselőtársunk. KOVÁCS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A kézhez kapott anyag címe: Állami költségvetés az 1966. évre. Mindjárt az első oldalon azonban úgy kezdődik: törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság 1966. évi költségvetéséről, — és tovább, hogy az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1966. évi költségvetésének bevételeit és kiadásait mennyi forintban határozza meg. Én azt hiszem, ez a pár mondat igén fontos, az tehát, hogy törvényjavaslat, amit az országgyűlés szavazata érvényesít és törvénnyé válik, amely szerint kell, dolgozni, építeni, mert ez törvényes kötelessége mindenkinek, hogy az 1966-os év célkitűzései és vele együtt a harmadik ötéves terv első évének célkitűzései, mint fontos láncszem, megvalósuljanak. Tovább elemezve az 1966. évi költségvetést, mindjárt az 1. § mutatja, hogy helyesen alkalmazva a . költségvetésben számszerűen felsorolt lehetőségeket, bevételi és kiadási mérlegünk egyensúlyban marad. A költségvetés további tanulmányozása népgazdaságunk szocialista gazdálkodásának is hű tükre, ami kifejezésre jut a 79,6 százalékos szocialista termelőüzemi bevételben. Ha a kiadásokat nézzük, még inkább szembetűnik a költségvetés sajátos szocialista jellege, ahol 49 százalék az 1966-os népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósítására, beruházásokra és a népgazdaság készleteinek növelésére szolgál. Az 5. §-ban pedig a kiadások 31,3 százalékát — amit alá is húztam kétszer — az egészségügyi célokra, szakorvosok, szülő- és gyermekotthonok, szociális támogatás, társadalombiztosítás, nyugdíj és egyéb ellátásra, oktatási intézmények fenntartására, tudományos kutatásokra, népművelési célokra kell fordítani. Ezzel szemben honvédelmi célokra a kiadások öt és fél százalékát fordítjuk. Mind világosabban látszik ebből is, hogy népünk és társadalmunk anyagi, szellemi és egészségügyi körülményeit, ezen belül munkaerkölcsét akarjuk mind magasabb szinten biztosítani. Azt hiszem, itt mi is méltán mondhatjuk a kapitalista országok felé az általuk egyes területeken emlegetett mondást, hogy vajon a szocialista társadalom mikor éri őket utol egy s más téren, hogy ők vajon ezt mikor fogják megcsinálni, és mikor érnek bennünket utol ezen a téren, mert gondolom, ez legalább olyan fontos egy népgazdaság szempontjából, mint bizonyos technikai fejlettségi színvonalaknak a propagálása. És ez nekünk, egy ilyen kis országbari, szocialista körülmények között és szellemben, sikerült. Azt hiszem, kapitalista körülmények között még Amerikának sem fog menni. Tehát még egyszer, mert megéri említeni: csinálják utánunk, ehhez viszont mi adhatunk tanácsot és a többi szocialista országok költségvetései. A törvényjavaslat indokolási részében megnyugtatóan hat a népgazdaság 1965. évi fejlődése, amely a természeti csapások ellenére a gazdasági egyensúly megszilárdulása irányában hatott. Az állami bevételek rész a mezőgazda

T sági állami vállalatok, illetve az állami gazdaságok 1966. évi termelési és költségelőirányzatainál arról tesz említést, hogy a korábbi éveknél reálisabban kerülnek kialakításra a több év átlagát kifejező tényleges termelési színvonal figyelembevétele alapján. Ügy érzem, ez a valóságban nem hozza meg a várt eredményt. Az ugyanis igaz, hogy az elmúlt három évben jó eredményt elért gazdaságoknak továbbra is jól, sőt jobban kell dolgozniuk, de az már nem lehet cél, hogy az addig gyengén működő gazdaságok most már hivatalosan is és tervszerűen is továbbra is gyenge színvonalon gazdálkodhatnak. A végrehajtásnál ugyanis ilyenek is kezdenek kibontakozni. Előfordult például olyan eset, hogy egy 16 000 holdas gazdaságnak aranykorona értékben megegyező talajon gazdálkodva annyi legyen a nyereségbefizetési kötelezettsége, ezzel együtt a termelési kötelezettsége is, mint egy nyolc-kilencezer katasztrális holdas, az előző években jobban működő gazdaságnak. Ez azt hiszem nem cél, és nem fog ösztönzést kiváltani szemben a helyes aranykorona-érték utáni adózással, ami a rossz gazdaságokat segíti és a helyzeti előnyöket kiegyenlíteni törekszik. Azért álltam meg a mezőgazdaságnál, és különösen az állami gazdaságoknál, mert úgy érzem, hogy erről az elmúlt években nagyon kevés szó vetődött fel az Országgyűlés előtt is. A mezőgazdaságnak, nemcsak, úgy érzem, hogy többet kell termelnie, hanem többre is képes, sőt, jóval többre képes annál, amit az elmúlt esztendőkben produkált, beleértve az állami gazdaságokat is. Nem beszélve arról, hogy ebbe a sok eredménybe, az úgynevezett részesművelés is beletartozik, ami az eredmények szintjét erősen rontotta. Megérte, mert egyszer kapáltak és tíz mázsa kukoricát letörtek érte és hazavitték, ami kétezer forint holdanként. Ha ténylegesen az ösztönzés helyes irányú, az állami gazdaságokat az 1961. évben bekövetkezett megtorpanásból kiemelné, és a magyar szocialista nagyüzemi mezőgazdaság iránymutató, az új propagálását szolgáló gazdaságok lennének, de jelenleg, sajnos, nem egy esetben, rossz példák propagálói. Az állami gazdaságok helyzetüknél és feladatuknál fogva több törődést érdemelnének, még akkor is, ha területileg csak az összes szántó 13 százalékán gazdálkodnak és sok esetben lehetetlen közgazdasági és területi elrendezésben, állami jelzővel. A népgazdaság pénzellátása című részben a mezőgazdaság beruházásaira fordított összegként a tavalyinál mintegy 400 millió forinttal