Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1445 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1446 kevesebb fordítható. így tehát még f ontosabb az, hogy a mezőgazdaság a többi pénzen, a fennmaradó pénzen mit vásárol, milyen 'beruházást létesít. Az elmúlt években nagyon világosan áll előttem az állami-gazdasági beruházások mikéntje. Megkapták az összeget, volt úgy, hogy az év végén, decemberben, és elmentek az. illetékes vállalathoz megvásárolni a következő évre szükséges gépet, mert ha nem költik el a pénzt, megmarad. Azt mondták, nincs ez, ' nincs az, nincs emez, de van malacetető és ehhez hasonló. Hát jobb híján úgy gondoltuk, majd az is kell, szükség lesz rá, s megvásároltuk. Most ezen a kisebb pénzen nem lehet így hazardírozni és amit vásárolni szándékozunk, nagyon jó lenne, ha az illető vállalatnál és telephelyeken meg is lenne. Ugyanis már az 1966-os év kezdetén is, az igénylés beadásakor olyan hangokat hallottunk, hogy nem lesznek meg azok a gépek, amelyeket a vállalatok igényelnek. Igen fontos, hogy a 7,9 milliárd forintért legyenek hasznos és jó gépek, és azok mielőbb rendelkezésre álljanak. Álljon rendelkezésre a költségvetésiben is említett 4850 traktor, a 7000 pótkocsi, az 1500 gabonakombájn, a 400 silókombájn. Békés megyei szinten próbálom számszerűleg is néhány példával megvilágítani, mennyire fontos, hogy ezek a gépek rendelkezésre álljanak. A harmadik ötéves terv első éveiben megyénk kenyérgabona komplex gépesítését kívánjuk megoldani. A vetésterület tanácsi szinten 181 000 katasztrális hold őszi búza és 50 000 hold őszi árpa, összesen 231000 katasztrális hold. 1965-ben ehhez 633 kombájn állt rendelkezésre, ebből 295 SZK-3 és 4-es, 338 egyéb, zömmel B62. Az 1965. évi tényleges teljesítmény az SZK kombájnoknál 438 katasztrális hold, az egyebeknél 158 hold, tehát mintegy 40 százaléka csak az SZK kombájnok teljesítményének. A termés tanácsi szinten 13,4, megyei szinten 14,1 mázsa volt. Joggal állíthatom, hogyha ezeket a jobb típusú gépeket tudtuk volna az aratásban alkalmazni, a megdőlt, helyenként felgazosodott, nehezen aratható búzákból 50 kilogrammal magasabb lett volna a termés, és ai 181 000 katasztrális hold átlagában ez mintegy 90 000 .mázsa terményt jelentett volna. Ez a szám országosan is a legrosszabbak közé tartozik a kombájnarányt illetően, bár a megye az ország kenyérgabonájának igen tekintélyes hányadát adja. 1966-ban 95 SZK kombájn van beütemezve. Csak a lényeges gépeket említem, mivel a gabona komplex betakarításáról van szó, a járulékosokat nem is kívánóim megemlíteni. A második negyedévben 18-at kap a megye, a harmadik negyedévben 37-et, a negyedikben 20-at és 20 már megérkezett. Kérdezem, hogy a harmadik és a negyedik negyedévben esedékes kombájnokból hány fog és milyen teljesítménnyel dolgozni, és felváltani az eddigi elavult B-62-es és a többi kombájnt? Meg kell említenem a kombájnszérű problémáját is. Mindig valami nagyot akarunk építeni, van aki kombájnszérűből is emeletest akar, s közben elfelejtik, hogy a kombájnszérű jórésze még jelenleg is kisebb villamosított Kalmárrostával dolgozik. Nem is kellene tehát más, csak néhány nagy teljesítményű rosta, amiből van is nagyon használható magyar gyártmány, csak kevés. Ezért előfordul, hogy a kombájnnal betakarított gabona még mielőtt tisztításra kerülne, befülled, tönkremegy. Ehhez nem kell emeletes épület, csak egy rosta. A gépi kihasználásnál és a komplex gépesítésnél ott tartunk, hogy Békés megye a komplex gabonabetakarítást kívánja megoldani a harmadik .ötéves terv első éveiben. Ugyanakkor már a cukorrépa, sőt a kukorica gépi betakarításánál tartunk, kísérleti jelleggel, holott még a legfontosabb növényünk gépi betakarítása sincs teljes egészében megoldva a tisztítószérűkön keresztül. A gépesítésnek ezek a hiányzó láncszemei visszavetik a mezőgazdaság gépesítésének ütőképességét. Nagyon szépen gépesített növény a lucernaszéna, aminek betakarítására rengeteget áldoztunk, hideglevegős szárítóberendezéseket stb. Ugyanakkor nincs nagy teljesítményű és jól használható szénakazlazó gépünk. Mindent gépesítettünk, csak éppen a kazlazást nem. A kazlak .mellett ott állnak sorjában a kocsik, nem tudják elvinni a szénát, mivel a régi elevátorokkal nem lehet a szükséges ütemet biztosítani. Az állattenyésztésben is felmerül a takarmány hiánya. Tápanyagmérlegben is és a tápanyag szempontjából is kimutatták, hogy a jó minőségben betakarított kukoricaszár egyenlő a közepes minőségű réti szénával. Kukoricaszáriból nagyon sok van, réti szénából kevés. Ezt megvesszük egymástól, a kukoricaszárat pedig leszántjuk. Kérdezem, perspektíva-e, ha nemcsak a tenyészállatokkal, de a juhászaiban a birkákkal is drága lucernaszénát etetünk, ha a „ha nincs kenyér, eszünk kalácsot" jelszóval takarmány ózunk? A termelőszövetkezetek nálunk öt-hat éve alakultak meg. Ez alatt az idő alatt a mezőgazdaság tömegesen kapott gépeket, de sajnos, nem lehetett tömegesen olyan minőségű traktorosokat kiképezni, akik ezeket a gépeket százszázalékosan tudnák üzemeltetni. A traktorosiskolán megtanítják őket ugyan a gépek alapvető ismeretére. Amikor azután a traktoros kikerül s ráül a 100 000, sőt 200 000 forint értékű gépre, bejön egy éjszakai műszak után, a gépet összetörte, sőt tönkretette, és mit tudunk erre mondani? Semmi különösebbet. Nézünk, és esetleg fegyelmivel intézzük el. De ez nem megoldás. Nincsenek .meg tehát a (mezőgazdaságban a gépesítettség és a technikai fejlődés szempontjából az elmúlt évek úgynevezett haladó hagyományai. Új dolgok vannak, teljes egészében. Ezeknek megtanulása és megtanítása nagyonnagyon fontos feladat. Véleményem szerint az elkövetkező időben nagyon sokat kell fordítanunk arra, hogy azok az emberek, akik két évvel, sőt talán egy évvel ezelőtt még lovat hajtottak, és utána a 100 000 forint értékű gépre ülnek, technikai szempontból is minél hamarabb megfeleljenek a követelményeknek. Amíg a fejlődés technikai szinten" nem megy végbe az embereknél, addig a mezőgazdaság gépi bázisa is csak annyit fog érni és hatásában is csak anynyit fog képviselni. E kitérő után a költségvetésről még annyit.