Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1439 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1440 kiadásunk nagyszerű adatait. De azt minden­esetre szeretném elmondani, hogy milyen öröm­mel fogadta közvéleményünk a híreket Az Em­ber Tragédiája sikereiről a szomszédos, baráti ál­lamokban. Néhány héttel ezelőtt Kolozsvárott, ebben a hónapban Szabadkán adták elő az ottani magyar színházak, nemrég szerepelt a prágai rá­dió műsorán és orosz és több más világnyelv után rövidesen megjelenik bolgár nyelven is. . Végül néhány szót a televízióról, amely fel­mérhetetlen erejű, kulturális forradalom eszköze lett. Nem túlzás azt állítani, hogy rohamos ter­jedésével — több mint 800 000 készülék működik már az országban, s ez 4, de' legalább 3 millió állandó nézőt jelent —, közös nevezőre hozta az egész ország kulturális életét, Budapesttől a leg­kisebb faluig. Ezen belül természetesen az igé­nyek rendkívül széles skálája, a közönség válto­zatos rétegeződése jelentkezik, kezdve a falusi nézőktől, akik talán először találkoznak színház­zal, filmmel, népszerű tudományos előadással, képzőművészettel a televízió képernyőjén, és vé­gezve a sort az avantgárd művészetek városi, részben talán kicsit sznob közönségével, és 'a földrajzi megosztástól függetlenül a könnyűmű­faj kedvelőitől a krimi, a futball, az operett szen= vedélyes híveitől a klasszikus zene, az opera és a súlyos dráma közönségéig. És ez a rétegeződés nem egyszer egy-egy emberen belül is jelentke­zik. A televíziónak pedig egyetlen képernyőn kell valamennyi igényt kielégítenie. Ez a forrása a legtöbb, és bizony a legtöbbször igazságtalan bírálatnak, ami a televíziót éri. A türelmetlen­ség semmiképpen nem jogos és nem indokolt. Nehéz helyzetben vannak a fiatal, alig meg­született televízió-kritika művelői. A televízió részben hírközlő szerv, a sajtó új, s tegyük mind­járt hozzá, legszuggesztívebb hatású eszköze, élő képes napilap. Ez a munkája keveredik, vegyül a művészetek közvetítésével. Nehéz eldönteni, hogy a műsorok közül mit és milyen mércével bíráljanak. i Érdemes lenne megvitatni, helyes-e, kell-e utólag bírálni soha újra nem látható műsort, hi­szen a kritikának egyik feladata, hogy abban irányítsa, tájékoztassa a közönséget, mit kell lát­nia, mit érdemes megnéznie. Felvetem az ötle­tet: vajon nem lenne-e helyes, ha az előre elké­szített, filmekre, képmagnóra vett műsorokról előre, adás előtt írna a kritika, s csak az előre meg nem nézhető műsorok közvetítéséről utó­lag. A televízió által előidézett, s talán még nem is eléggé tudatos kulturális forradalmon belül beláthatatlan jelentőségű az iskola-televízió meg­indulása. Ebben a tanévben már hetente négy napon jelentkezik az iskola-televízió. Ennek és az ehhez kapcsolódó ismeretterjesztő munkának, a természettudományok népszerűsítésének óriási a jelentősége, hatalmas lehetőségeket ad a neve­lésre, a minden színvonalon való művelődésre. Megállapíthatjuk, hogy a televízió minden elismerésre méltóan oldja meg nagyon nehéz fel­adatát, amelynek módszereit is sajátos viszo­nyainkra, a közönség széles skálájú rétegeződé­sére való tekintettel, menet közben kell kidolgoz­nia. Nagy öröm egy képviselőnek, hogy ilyen eredményekről számolhat be. Ezek mind azt bi­zonyítják, hogy művészeti életünk elvi, ideoló­giai irányítása és gyakorlati szervezése helyesen, megnyugtatóan folyik. Az erre vonatkozó költ­ségvetési tételek óvatos növelése a tavalyihoz képest, biztosítja a további fejlődést is. Jó lelki­ismerettel fogadom el a költségvetést. Azt hi­szem, hogy az 1966-os költségvetés vitájában nem melléktéma az, amiről beszéltem. (Taps.) ELNÖK: Varga István képviselőtársunkat il­leti a szó. VARGA ISTVÁN:' Tisztelt Országgyűlési Kedves Elvtársak! Az 1966. évi állami költség­vetési javaslat megalapozott és reális célkitűzé­seket tartalmaz, mutatja népgazdaságunk egész­séges fejlődését. Erről győz meg bennünket a költségvetési javaslat indokolása, valamint a pénzügyminiszter elvtárs által elmondott expo­zé. Ezt támasztották alá a költségvetési vitában eddig elhangzott felszólalások is. Költségvetésünk ez évben 95 518 millió fo­rint bevételt és 95 409 millió forint kiadást irá­nyoz elő. Ez 5,6 milliárd forinttal, azaz 6,2 szá­zalékkal több, mint az előző évi előirányzat. A költségvetés szerint az iparban ez évben 2709 millió forint műszaki fejlesztési alap képződik. Ez az összeg 104 millió forinttal több az 1965­ben erre a célra előirányzott összegnél. Ezt a je­lentős összeget ez évben sokkal hatékonyabban kell felhasználni, hogy termékeink korszerűsége, műszaki színvonala az eddigieknél gyorsabban és fokozott mértékben emelkedjék. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Műszaki fejlesztésünk meggyorsítása és haté­konysága szempontjából döntő jelentőségű volt pártunk és kormányunk 1961-ben hozott hatá­rozata, mellyel létrehozta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot, hogy a népgazdaság ér­dekeinek megfelelően egységes irányvonalat ad­jon a műszaki fejlesztéssel foglalkozó szervek­nek és intézményeknek, segítse, szervezze és el­lenőrizze munkájukat. Ezen intézkedésnek azóta jelentős eredmé­nyei mutatkoznak. Az azóta elért fejlődés elle­nére még mindig sok az akadály, olykor a hiba is a -műszaki fejlesztés területén. Főként a gyárt­mányfejlesztés hatékonysága nem kielégítő. En­gedjék ímeg, hogy a továbbiakban erről szóljak. Gyakran előfordul, hogy egy-egy termék ki­fejlesztésével több vállalat, tervezőintézet és ku­tatóintézet egyszerre, párhuzamosan foglalkozik. Az ilyen esetek növelik a fejlesztési költséget, elvonják a szakembereket más fejlesztési felada­tok elvégzésétől. Nemegyszer előfordul az is, hogy több feladathoz fogunk hozzá, mint ameny­nyire erőnkből telik. Ezáltal a fejlesztési idők indokolatlanul elhúzódnak, s mire az új gyárt­mányból piacképes termék lesz, rniár korszerűt­len és nem lehet eladni, főként exportra. Ezál­tal kárba vész a fejlesztésre fordított több száz­ezer, esetenként millió forint, ezen felül elpa­zarlódik az a szellemi kapacitás is, amit a kuta­tásra fordítottunk. Hasonló eredménnyel jár, ha a feladatok ki­jelölése nem elég átgondolt és csak a feljesztés befejezése után derül ki, hogy a gyártás megin­dításának nincsenek meg a műszaki előfeltételei, 63*

Next

/
Thumbnails
Contents