Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1437 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1438 Maradandó monumentális alkotások születtek ebből az összegből az elmúlt évek során. De nemcsak ebből állítunk fel köztéri szobrokat. Az elmúlt évben készült el Lenin budapesti szobra. Nagyon jó eredményei vannak máris a két évvel ezelőtt felállított állami lektorátus munkájának. Véget ért az a korszak, amelyet félig tréfásan, de félig komolyan úgy jellemeztek, hogy „Te zsűrized az én képemet, én zsűrizem a Te képedet", persze nemcsak képekről volt szó, más alkotásokról is. És a zsűrizés egyben a nagyobb megbízások elosztását is jelenti, és az ármegállapítást is jelenti. Talán ezzel függ össze, hogy művészkörökben aránytalan mammut jövedelmekről tudnak, amelyeket tehetség nem indokol, legfeljebb a zsüritagság. Olyan jövedelmekről tudnak, amelyeket a progresszív nyugdíjjárulék nem tud nyomon követni,. Az állami lektorátus ma már minden területen teljes felelősséggel végzi a munkáját. Ezek a felsorolt jó intézkedések az eszközei annak, hogy a szocialista társadalom igazi mecénás legyen, műveket kérjen, kérhessen a művészektől. De az állam csak olyanoknak lehet mecénása, akik társadalmunk fejlődésével összhangban alkotnak. Itt igenis részrehajlást követelünk. Említettem a képzőművészet és a nagyközönség egyre fejlődő, egyre szorosabbá váló kapcsolatát. Pedig különböző problémák nehezítik még ennek a kapcsolatnak az elmélyülését. így például a megfelelő kiállítási helyiségek hiánya'. Az összeomló Nemzeti Szalont néhány évvel ezelőtt le kellett bontani, és azóta semmivel sem tudtuk pótolni. A Műcsarnokon — amelyet tavaly újraépítettek — és a kiállításokra nem tökéletesen alkalmas Ernst Múzeumon kívül csak üzlethelyiségekből, vagy egy Rákóczi úti kis lakásból alakított kis szalonok, galériák állnak a kiállítók rendelkezésére. Éppen ezért egy javaslatot szeretnék most tenni. A harmadik ötéves terv folyamán sor kerül egyik legszebb, legmonumentálisabb kulturális elhatározásunk megvalósítására, a Budai Vár a kultúra vára lesz. A harmadik ötéves terv folyamán felköltözik a Várpalotába a Nemzeti Galéria is, és ott sokkal nagyobb területen, bővebben, gazdagabban tudja majd bemutatni a magyar képzőművészet egész történetét. Javaslom, hogy a Nemzeti Galéria jelenlegi épülete maradjon a költözködés után állandó kiállítási helyiség. A három szinten sorakozó kiállítási termekben egyszerre három vagy még több kiállítást is lehet rendezni, s nemcsak képzőművészetit, hanem iparművészetit, iparit, könyv- és mindenféle más kiállítást. Gazdaságilag is indokolt ez a megoldás, mert az épület visszaállítása irodai célokra — amire úgy tudom, egyesek gondolnak — többe kerülne, mint amennyiért egy új irodaházat lehet építeni. Ezenkívül egy új kiállítási csarnok építését még akkor sem lehetne soká halasztani. Tehát gazdaságilag is a Kossuth Lajos téri palota kiállítási épület céljaira való további használata a legelőnyösebb. A másik akadálya a közönség és a művészet kapcsolata további élénkülésének a képzőművészeti sajtó hiánya. Egy friss, mozgékony, a művészeti eseményekkel gépest tartó képzőművészeti hetilapra lenne már régen szükség. Ma csak egy havi folyóirata van a képzőművészeti életnek, amely a kiállításokat is képtelen nyomon követni, mert az úgynevezett nyomdai átfutási ideje, vagyis a kézirattól a nyomtatásig terjedő idő legalább három hónap. Ebben a lapban nem lehet például vitát folytatni, mert a vitaindító cikk után legjobb esetben három hónap múlva jelenhet meg a válasz, és újabb három hónapra a viszontválasz. Ki emlékszik akkor már arra, hogy miről is volt szó. Pedig helyet kér, újságokat kér, nyilvánosságot kér egy új kritikus nemzedék, fiatal, tehetséges, szakmailag és politikailag jól képzett esztéták, akik már a szocialista-realizmus hiteles mértékével tudnak mérni és ítélni, akik azonban sem a kisterjedelmű napilapokban, sem a lassú folyóiratokban nem tudják kellőképpen kifejteni munkásságukat. A nyugati sajtót és a rádiókat rendkívül izgatja, hogy milyen irányban fejlődik kulturális életünk, liberalizálódás jelentkezik-e, vagy viszszatérőben van a személyi kultusz dogmátizmusa. Megnyugtathatjuk a kéretlen kíváncsiskodókat, hogy egyik irányba sem megyünk. Amit ők liberalizmusnak, liberalizálódásnak mondanak, az nem más, mint a szocialista humanizmus érvényesülése, megvalósítása, amelynek szellemében értük el mindezeket a felsorolt eredményeket. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa megállapította, hogy világnézetünk nem lehet kísérletezés tárgya, de szilárd szocialista világnézeti alapon bátran kísérletezhetnek a művészek. A szocializmus korának művészi alkotó módszere a szocialista realizmus, amelynek lényege pontosan benne van a nevében: szocialista, vagyis az új, igazságos társadalom kialakítását szolgálja és realista, vagyis elszakíthatatlan kapcsolatban van a természeti, és nem csak a természeti, hanem a társadalmi valósággal is. Ennek a művészetnek lényegéhez tartozik a szocialista humanizmus. És ennek eredményei természetesen nemcsak a képzőművészetben, hanem minden más művészetben is láthatók. A képzőművészet mai helyzetével foglalkoztam a legrészletesebben, egyrészt azért, mert azt hiszem, itt rajzolódnak ki legtisztábban a fejlődés vonalai, és ezt a területet ismerem a legközelebbről. De hasonlóan örvendetes tényeket sorolhatunk más művészetek területéről is. Zeneszerzőink és előadóművészeink, klasszikus és népi táncművészetünk sok hazai és nemzetközi sikere, új magyar operák születése épp úgy ezt bizonyítja, mint filmművészetünk emelkedő színvonala. A magyar filmművészet határozottan lendületes időszakához érkezett. Hosszan lehetne sorolni itt is a sikerült és sikeres nagy és kisfilmeket, de elég ha itt a Húsz óra című film fesztiválokon aratott győzelmeit, valóságos győzelemsorozatát említem meg. Filmművészeink egyre inkább igazi, mai, fontos témákat és. problémákat dolgoznak fel, szocialista szenvedéllyel, hatásosan, és mert őszintén beszélnek a mi életünkről, értékes mondanivalójuk van más népek számára is. Irodalmunk helyzetére nem tudok itt kitérni, azt hosszabban kellene elemezni. Könyvkiadásunk adatai közismertek, az előbb hallottuk Törő képviselőtársunk beszédében is könyv-