Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1429 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1430 gény ország. A közvéleményt foglalkoztató vita azonban felhívja a figyelmet arra, hogy egy nyersanyagban igen gazdagok vagyunk és ez a termékeny gondolatokat feltáró szellemi erő. Olyan erőforrás ez, amely óriási tartalékot jelent a népgazdaság számára, de amellyel épp olyan gondosan kell törődni, mint az állami költségvetéssel. A termelékenység fokozását többféle tényező támogatja. Az egyik ilyen a jó és kellő mennyiségű alapanyag, amely a célnak legjobban megfelelő lehetőséget nyújt. A másik: a modern gépek, az új műszerek, szóval a munkahelyek felszerelésének minősége; a harmadik pedig az ember, aki nemcsak fizikai, hanem szellemi erejével is az előbbi két tényezőt kezeli, irányítja, használja. Az ember munkájának eredményességében pedig ma is, a jövőben még inkább a kultúra jelentős szerepet játszik. A jól képzett és a kultúrált ember nélkül az előbbi két tényező nem tudja a kívánt termelékenységet még a legkitűnőbb műszerezettség mellett sem elérni. Ezért a kultúra fokozása jelentős népgazdasági tényező is. Az iskolareform kapcsán sokat beszéltünk az ország kulturális élete fejlesztésének irányáról. Az emberek műveltségét az iskolai oktatás alapozza meg, de a művelődés átszövi egész életünket. A szocialista kultúrát nemcsak az iskolák hivatottak gondozni, terjeszteni, hanem éppen úgy a munkahelyek is, ahol a kultúra iránti igényt állandóan fenntartani, sőt fokozni kell. Legyen az üzem/ bolt, vagy iroda, ott kell megteremteni azt a környezetet, amelyben a munka effektusával szembeni igényesség az uralkodó, ahol az adott munka a teljesítmény lényegének, fontosságának, körülményeinek, gazdasági összefüggéseinek az ismerete adja meg a céltudatos erőfeszítést a jobb, termelékenyebb munkára. Társadalmunk egyik legjelentősebb erőforrása, hogy népünk művelődni kíván. Napjainkban gyakran esik szó arról, hogy a tudomány termelőerővé válik. Ez azonban nem lesz önmagától azzá. A tudomány eredményeinek elsajátítása és helyes alkalmazása a művelt dolgozók munkájának függvénye, amely a termelőerők fontos alkotó része. Az egész társadalom felelős azért, hogy ezzel a kincsünkkel jól gazdálkodjunk, hogy népünk kultúrszomját kielégítsük. Aki elhanyagolja ennek gondozását, az a népgazdaságnak árt, társadalmunk fejlődését fékezi. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kultúra a gazdasági életre gyakorolt hatásán túl az emberek életét szebbé, gazdagabbá teszi. A műveltség terjesztésének napjainkban ideológiai jelentősége még abban is jelentkezik, hogy a műveletlenség, a tudatlanság az egyik legjobb melegágya az ellenséges világnézet, az ellenséges politikai hangulatok behatolásának. Államunk, kormányunk egyre több p^nz^ fordít a kulturális színvonal emelésére, a művelődésre. Az egész társadalom kötelessége, hogy a rendelkezésre bocsátott összegek csak arra a célra kerüljenek felhasználásra, amelyre hivatottak. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság egyik utolsó vizsgálata is megállapította, hogy a kulturális költségvetésen kívüli forrásokból származó pénzeszközök a költségvetési eszközöknek többszörösét teszik ki. Szerény becslések szerint hat-hétszeresét, évente több mint fél milliárd forintot. E jelentős pénzösszegek felhasználása néhány idevonatkozó kormányintézkedés ellenére lényegében a művelődésügyi tárca és általában a kulturális tevékenységet irányító szervek tudtán kívül történik. így nem tekinthető véletlennek, hogy a különböző szerveknél, szervezeteknél, szövetkezeteknél a kulturális célokat szolgáló öszszegek több esetben nem a kultúrpolitikai célkitűzéseknek megfelelően kerülnek felhasználásra. A kormány 1960-ban határozatot hozott a kulturális beruházások koordinálásáról, hatékonyabb ellenőrzéséről. Ezt az alapjaiban helyes kormányhatározatot az illetékes tárcák nem tartották be, s ennek következtében azóta is előfordulnak párhuzamos és felesleges beruházások. Közismert, hogy a Dunai Cement- és Mészmű járulékos beruházásból épült művelődési háza a dolgozók lakhelyétől olyan távol épült, hogy úgyszólván kihasználatlanul áll. Ugyanakkor a 25 000 lakosú Vácott nincs e célra alkalmas, a korszerű követelményeknek megfelelő intézmény. A községek egy részében a lakosság szükségleteit kielégítené egyetlen művelődési intézmény, mégis előfordul, hogy a különböző szervek külön-külön építtetik meg művelődési otthonaikat, amelyeknek kihasználtsága éppen ezért nem kielégítő. Ilyennel találkozhatunk a Pest megyei Solymáron, a Nógrád megyei Etes községben, a Borsod megyei Királdon, a Zala megyei Lovászi és Kútfej községben. Ugyanakkor 500 községben, több városban, nagyvárosaink fontos munkáskerületeiben semmiféle, a felnőtt lakosság művelődését szolgáló intézmény nincsen. A szétaprózottságra, a különböző szerveknél kulturális célra előirányzott összegek rendellenes felhasználására is lehet néhány példát mondani. Bács megyében a kiskunhalasi járás 33 termelőszövetkezete a második ötéves tervidőszak alatt ötmillió forintos szociális és kulturális alapjából évente mindössze 16 ezer forintot fordított kulturális célokra. A Dunakanyar Szakszövetkezet 1962-től 26 000 forintból 80 forintot adott kulturális célra, a többit ajándékcsomagokra, fehér asztal melletti ünnepségekre fordította. A Nógrád megyei szécsényi járásban a művelődési otthonok kulturális feladatainak megoldásához 290 000 forintos állami támogatás állt rendelkezésre, ugyanakkor különböző üzemeknél, vállalatokhál egymillió forintot használtak fel népművelés címén nem kulturális célokra. Az ország fejlődése, a népgazdaság érdekei, de a dolgozók jó életkörülményei is megkövetelik a kulturális szükségletek kielégítését, a művelődés lehetőségének biztosítását. Ezért elsősorban a gazdasági vezetők felelősek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a vezető felismerte a kultúra nagy jelentőségét a munka termelékenységének fokozásában, a fejlődés meggyorsításában, itt elismerésre méltó eredmények születtek. Ahol pedig a vezetés nem élt a lehetőségekkel, ott maguk a dolgozók, de az egész .népgazdaság sínyli meg ezt. A munka szervezettebbé tétele érdekében kormányhatározat alapján a művelődésügyi mi-