Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-21
1415 Tíz Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1416 oldalúan nézik a hasznot, az egyéb népgazdasági érdekeket pedig figyelmen kívül hagyják. Például Vida Miklós képviselőtársunk felszólalásában ismertette, hogy a magyar földgáz-program végrehajtásához nagy mennyiségű nagy átmérőjű csövekre van szükség. E hegesztett spirálcsöveket a Dunai Vasmű gyártja 1964 óta. Szakembereink megállapításai alapján ezek a csövek száz atmoszféra víznyomást is elbírnak, és ha nem is százszázalékosan, a sokkal alacsonyabb nyomású földgáz elvezetésére is alkalmasnak kell lennie, a terhelést ugyanúgy, mint a külföldieknek, ezeknek is el kell- bírniuk. De mert a Dunai Vasműnek a múltban nem volt lehetősége ultrahangos, illetve röntgen vizsgálatokat végeznie a varratokon, ezért a Kőolaj- és Gázipari Tröszt úgy szerezte be a szükséges gázcsöveket, hogy a vasmű lemezét kiszállította egy nyugatnémet cégnek, ahol azt csővé hajlították, összehegesztették, levizsgálták és leszállították. Igaz, így is olcsóbba kerülnek a-csövek, mintha teljes import útján hoztuk volna be. Azonban véleményem szerint lett volna mód, esetleg több felelősségvállalással, vagy esetleg a túlzott követelménytől való eltekintés révén arra, hogy a huzavona csökkenjen, hogy további nem kis Összegeket takarítsanak meg népgazdaságunknak. Egyébként ezt igazolják a Dunai Vasmű által gyártott csövek jelenleg már lehetővé vált vizsgálatai is, ami révén februártól már a vasmű gyártja a gázprogramhoz szükséges csöveket. Hasonló problémánk van a megyei kvarcithomok termelésénél is. Üveggyártásra alkalmas, minőségileg vetekszik az importba érkező minőséggel. Bár a termelést már eddig négyszeresére fokoztuk és előállítási költsége 151 forint körül alakult tonnánként a világpiaci 6—7 dolláros árral szemben, még sincs rá elég igény, idegenkednek a hazai, nálunk termelt kvarcithomoktól, pedig ezzel is devizamegtakarítást lehetne elérni, sőt a termelést fokozva még exportálni is tudnánk. Végül ipari vonatkozásban szeretném megemlíteni, hogy építőmunkánk valamennyi területén nagy jelentősége van az anyagi és erkölcsi elismerés összhangban történő alkalmazásának. Az év során végrehajtott bérintézkedéseket helyeselni lehet. Ennek nyomán vállalataink bérezési rendszereiket úgy formálják ki, hogy azok ösztönző hatása érvényesülni tudjon. Szólni kell azonban arról, hogy évenként kifizettünk még nagyobb összegeket is, amelyek ösztönző hatásáról nem mindig vagyunk meggyőződve. Például gazdasági szakembereinknek van olyan véleményük, hogy az egyes üzemeknél alkalmazott nyereségrészesedési rendszerünk már elavult, ellentmondásokat tartalmaz. Kifogásolták az új prémiumrendelettel kapcsolatosan, hogy a prémiumnövekedést ehhez az elavult rendszerhez kell kapcsolni. A nyereségrészesedés alaprendelete óta megjelent határozatok, módosítások sem eredményeztek gyökeres javulást. így év végén mindig az a benyomás, mintha a kifizethető nyereség alku tárgya lenne. Ezért a gazdasági vezetők előre, a termelési terv lebontásakor nem mernek nyilatkozni az elérhető nyereségről és év közben ugyancsak tartózkodnak az értékeléstől. Ahol pedig a dolgozók hónapról hónapra nem tudják, hol tartanak az eredmény vagy a lemaradás tekintetében, ott az ösztönző hatás sem lehet megfelelő. Véleményünk, hogy a nyereségrészesedés körüli problémák megoldására mielőbb módot kell találni. Gondolom, erre jó alkalmat ad majd a gazdasági irányítás mechanizmusának reformja. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül engedjék meg, hogy néhány gondolatban szóljak megyénk mezőgazdaságának elmúlt évi munkájáról is. Az 1965-ös gazdasági évet úgy ítéljük meg, hogy benne a mezőgazdaságban elért eredményekéri sem pártunk, sem kormányunk előtt mezőgazdasági dolgozóinknak és a közvetlen irányítóknak ' nem kell szégyenkezniük. Igaz, Fejér megye mezőgazdasági viszonyai nem mondhatók rossznak. Élve ezzel a lehetőséggel, leküzdve az ismert elemi károkat és nehézségeket, a főbb célkitűzéseket teljesíteni tudtuk. Kenyérgabona termésátlagunk 1965-ben 15,3 mázsa katasztrális holdanként! átlagával minden eddigit felülmúlt. Ebből az állami gazdaságok 17,1 mázsás, a termelőszövetkezetek 14,9 mázsás átlagtermést értek el. A termelőszövetkezeteink viszonyát és válaszát látjuk kifejezésre jutni pártunk és kormányunk politikája iránt, azt látva, hogy míg 1961-ben 13,3 mázsás búza átlagtermés mellett az egy katasztrális holdra eső felvásárlás 724 kilogramm, addig 1965-ben termelőszövetkezeteink a 14,9 mázsás átlagtermés mellett ezt a számot 1010 kilogrammra növelték. Megyénkben terven felül 2084 vagon kenyérgabonát adtak a népgazdaság asztalára. Abrakgondjainkat is enyhíti a 18,9 mázsás holdankénti kukorica-átlagtermés. Lucernából 17,5, cukorrépából 190,8 mázsas katasztrális holdankénti átlagtermést értünk el. Érdekességként tudom megemlíteni, hogy míg burgonyából a második ötévea terv négy éve alatt átlagban 50- • mázsánál több termést nem tudtunk elérni, addig 1965-ben — persze az időjárás is hozzásegített —, 72,7 mázsát takarítottunk be holdanként. Nehézségeink a növénytermesztés területén a pillangósok,- a napraforgó átlagtermésében, a zöldségtermesztési terveink lemaradásában, az öntöző berendezéseink nem kellő kihasználásában mutatkoznak. Állattenyésztésünk az állategészségügyi problémák ellenére 1965-ben tovább fejlődött. Minimális számszerű fejlődés mellett inkább a hatékonysági mutatókban sikerült előbbre lépnünk. Például a hizlalási idő 8—9 hónapra csökkent, az egy kilogramm hús előállítására fordított abraktakarmány értékesülése is javult. Sajnos a száj- és körömfájás miatt termelőszövetkezeteinkben az egy tehénre jutó tejtermelés két-háromszáz literrel csökkent. Állattenyésztésünkről összességében elmondható, hogy a tervszinten van, de a lehetőségeink ennek ellenére még nem kiaknázottak. Megyénk mezőgazdasága összességében teljesítette felvásárlási- és exportkötelezettségét. 1965-ben felvásárlási tervünk a főbb cikkekből átlag 6 százalékkal volt magasabb, azaz 105 millió foHnt+al volt több, mint az 1964-es évben. Mezőgazdaságunk fokozatos fejlődését bizonyítja a közös gazdaságok fejlődésének dinamikája az elmúlt öt esztendő alatt, továbbá az is,