Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1373 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1374 szögi Jenő soron következő pótképviselőt behívtam. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottságban egy hely megüresedett. Javaslom az országgyűlésnek, hogy a honvédelmi bizottság tagjává Molnár György képviselőtársunkat válassza meg. Kérem képviselőtársaimat, akik egyetértenek a javaslattal, kézfelemeléssel szíveskedjenek szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Kimondom a határozatot; az országgyűlés a honvédelmi bizottság tagjává Molnár György képviselőtársunkat megválasztotta. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Klujber László képviselőtársunk interpellációjára a nehézipari miniszter válaszát az országgyűlés nem fogadta el, ezért azt az ügyrend 15. §-ának (5) bekezdése alapján tanulmányozás és tárgyalás céljából kiadtam az ipari bizottságnak. A bizottság a kérdés tanulmányozását még nem fejezte be, ezért jelentését későbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Tisztelt Országgyűlés! A forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta hozzám az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalás céljából az országgyűlés állandó bizottságainak kiadtam és képviselőtársaim között való szétosztásáról gondoskodtam. Bejelentem, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentését az alkotmány rendelkezésének eleget téve képviselőtársaim között ugyancsak szétosztattam. Kérdem az országgyűlést, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul veszi-e. (Igen.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy ülésszakunk tárgyaként az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzzük napirendre. Elfogadja-e az. országgyűlés a javaslatot? (Igen.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az országgyűlés az ülésszak tárgyalási anyagára tett javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. DR. TIMÁ

R MÁTYÁS pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Az 1965-ös évvel lezárult a második ötéves terv időszaka. Az eltelt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Az ipari termelés 47 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági — a megelőző öt év átlagához képest — 'mintegy 10 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom 30, az összlakosság egy főre jutó reáljövedelme 20 százalékkal nőtt. A legjelentősebb tényező ez utóbbiban a munkások és alkalmazottak számának mintegy 400 000 fővel való'gyarapodása, ami jelzi a társadalmunkban végbement hatalmas méretű átrétegeződést. Szerepet játszik a reáljövedelem emelkedésben a közvetett juttatások bővülése is. Az életszínvonal növekedésén belül a teljesítményekkel szorosabban összefüggő reálbérek emelkedése azonban csupán 8 százalék volt. A második ötéves terv folyamán hatalmas beruházási programot hajtottunk végre, amelynek során olyan nagy létesítmények készültek el, mint például a Lenin Kohászat durvahengerműve, a Szőnyi Krakküzem, az Oroszlányi Hőerőmű, a Barátság kőolajvezeték, a Tiszamenti Vegyiművek Kénsavgyára, a Székesfehérvári Könnyűfémmű bővítése, a Dunai Cement- és Mészmű, a Dunaújvárosi Szalmacellulóz és Papírgyár, az Erzsébet-híd, kórházak, iskolák, egészségügyi intézmények sora. A második ötéves terv időszakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági célkitűzéseink realizálásához, de elképzeléseinket nem valósítottuk meg maradéktalanul. Űj problémák jelentkeztek az ipar területén. Az ellenforradalom utáni években a gazdaság rekonstrukciója jól haladt, és előbb fejeződött be a tervezettnél. A rekonstrukció viszonylag egyszerűbb feladatának befejeztével ismét előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bonyolultabb kérdések. Ezek közül a legfontosabb az, hogy — a gazdasági egyensúly és az optimális fejlődési ütem biztosítása érdekében — a beruházásokat a belföldi szükségletek és a fizetési mérleg szempontjából legfontosabb területekre koncentráljuk. E téren nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Nem javult eléggé a termékek minősége, nem szélesedett kellően az export, a gazdaságosság sok helyütt háttérbe szorult a mennyiségi feladatok mögött. Az indokoltnál nagyobb mértékben nőttek a készletek. A gazdaságirányítás rendszere nem biztosította eléggé a vállalatok önállóságát, azt, hogy a döntés joga és a felelősség ott érvényesüljön, ahol annak legkedvezőbbek a feltételei. A mezőgazdaság szocialista átalakításával kapcsolatos kettős célkitűzést sikerült teljesíteni. Mégis, bár az átszervezés alatt és után is emelkedett a termelés, javult a munka szervezettsége — és ezekre az eredményekre büszkék lehetünk —, túlzottnak bizonyult a termelés emelésének tervezett üteme. Minthogy a nemzeti jövedelem felhasználási oldalán a következtetéseket nem vontuk le időben, ez feszültségek forrásává vált. . A nagy átalakulás jó előkészítéssel és kedvező légkörben folyt *Le, de az átszervezéssel járó problémák: a nagyüzemi termelés megalapozásának folyamata, a termelőszövetkezeti vezetés személyi feltételeinek «kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaságirányítási kérdések — így például az árrendszer — lassították a fejlődés ütemét. E kérdések újszerű megoldásokat követeltek, melyeknek objektív feltételeit, legkedvezőbb formáit azonban egy-két év alatt nem volt lehetséges kialakítani. . Az említett okok következtében a nemzeti jövedelem az ötéves terv utolsó évében a tervezett 36 százalékkal szemben csak 25-—26 százalékkal volt magasabb az 1960. évinél. Ugyanakkor a fogyasztás és a felhalmozás nem igazodott eléggé e változáshoz, ami külkereskedel/