Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-20
1351 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1352 MARTIN JÁNOS: Igen. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, a választ tudomásul veszi-e? (Igent) Megállapítom, hogy az interpelláló képviselő, valamint az országyűlés a választ tudomásul vette. Következik Klujber László képviselőtársunk interpellációja a bauxitbányászok szervezeti hovatartozásának tárgyában a nehézipari miniszterhez. Klujber László képviselőtársunkat illeti a szó. KLUJBER LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Köztudomású, hogy a Nehézipari Minisztériumon belül a bauxitbányászok nem a bányászati iparághoz tartoznak, hanem a vegyiparhoz, ezen belül pedig a Magyar Alumíniumipari Tröszthöz. Mivel itt más a profil, természetesen más az irányítás is. A bauxitbányászokra a magyar bányatörvény érvényes, éppen ezért mindenben úgy kezelik őket törvényeink, mint mélyművelési bányászokat. Az intézkedésekben, a velük való bánásmódban pedig ettől eltérően, vegyipari üzemnek tekintik a bauxitbányákat. Felelősségük, kötelességük nagy, ugyanakkora, mint a szénbányászoké, mert termelésük is tűz-, víz- és gázveszélyes bányákban történik, ezzel párhuzamosan pedig jogaik lényegesen kevesebbek, amit évek óta sérelmeznek. Bérezési rendszerükben sincs figyelembe véve az, hogy a bauxit fajsúlyánál, vizességénéi fogva rendkívül nehéz a kitermelés, szállítás. Eredményesen kísérleteztek ki import bányafát helyettesítő acélszerkezeti biztosítást a bauxitbányákban, igényük mégsem nyert kielégítést azért, mert a bányászat csak akkor adja át az acélszerkezeteket a vegyiparnak, hogyha a bányászatnak már nincs rá szüksége, vagy feleslege van, így a bauxitbányászat ebben is hátrányt szenved. Állandó jellegű a munkaérőprobléma is, mert a nehéz munkát vállaló bányászok inkább a szénbányákhoz mennek el dolgozni, ugyanolyan szakképzettségű bányászok azért, mert ott jobb a kereset és több az egyéb juttatás is. A vegyiparhoz való tartozás hiányossága megmutatkozik a szakirányításban a felügyeleti szervek vonalán is. A felmerülő szakipari problémák zömmel vegyipariak, emiatt igen kevés a bányászszakember a felügyeletben. Ügy gondolom, hogy a magyar bauxit termelési tekintélyénél fogva is megéri az annak termelésével foglalkozó bányászok ilyen irányú panaszainak orvoslását. Ez idő szerint a mélyművelés további elterjedése még inkább indokolja, hogy a bauxitbányászok szervezeti hovatartozás szempontjából, a másik iparághoz tartozzanak. Ezért kérdem a miniszter elvtársat, hogy erre vonatkozólag van-e elgondolása, terve a minisztérium vezetőinek, a közeljövőben történik-e a bauxitbányászok előbb előadott problémáinak rendezésére intézkedés. ELNÖK: Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter elvtárs válaszol. LÉVÁRDI FERENC nehézipari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott interpellációra a következőkben adom meg válaszomat. A bauxitbányászat a Nehézipari Minisztérium hatósági főfelügyelete alatt a Magyar Alumíniumipari Tröszthöz tartozik. E szervezeti felépítés kifejezi a bauxitbányászat cé,lbányászati jellegét, vagyis azt, hogy a termelt bauxit elsősorban az alumíniumipar továbbfeldolgozó üzemét látja el alapanyaggal, másodsorban bizonyos mértékű exportkötelezettségeinek is eleget tesz. A két mennyiség arányában már ma is a hazai feldolgozás mennyisége van túlsúlyban és ez az arány a harmadik ötéves terv folyamán 75—25 százalékra alakul, tehát 75 százalékot idehaza dolgozunk fel, 25 százalékát exportáljuk. A bauxitbányászat jelenlegi szervezete az alumíniumiparon belül megfelel mind a baráti, mind a tőkés országok alumíniumipara gyakorlatának. Ez a szervezési elv és gyakorlat egyébként egyidős magával a hazai alumíniumiparral. Ezért megítélésem szerint a bauxitbányászat ipari irányítása az alumíniumipar szervezetén belül helyes és megfelel a korszerű iparirányítás követelményeinek. A bauxitbányászat szakmai irányításáról az alumíniumipar szervezetén belül megfelelő létszámú és felkészültségű apparátus gondoskodik. A Magyar Alumíniumipari Tröszt szervezetén belül külön bauxitbányászati osztály működik bányászati igazgatóhelyettes vezetésével. A bauxitbányászattal közvetlenül foglalkozó tröszti műszaki beosztású dolgozók között öt fő bányamérnök, egy fő geológus, egy fő bányagépészmérnök és két fő bányateehnikus van. Az Alumíniumipari Tervező Intézetben a bauxitbányák műszaki terveit külön bányászati főosztály készíti, melynek vezetője bányamérnök, egyben az intézet igazgatóhelyettese is. A főosztály műszaki létszáma 15 fő bányamérnök, egy fő geológus, egy fő bányagépészmérnök, egy fő bányagépész-technikus, az egyéb általános jellegű műszaki szakmák képviselőin kívül. A bauxitbányászat műszaki irányításának szakszerűségét bizonyítja, hogy ma ez «. bányászati iparág műszaki színvonal tekintetében mindenben azonos szinten van az egyéb bányászati ágakkal, sőt egyes sajátos bányászati problémák továbbfejlesztésében kezdeményező munkát is végez. Ilyen például a bauxitbányák, aktív karsztvíz védelmének megoldása, vagy a nagy átmérőjű aknafúrás gyakorlati megvalósítása, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ami a bauxitbányászat anyagi-műszaki ellátottságát illeti, nem látok különbséget a bauxitbányászat és egyéb a tárcához tartozó bányászati ágak között. Tény az, hogy a bauxitbányászat a szénbányászatnál későbben kezdte el a korszerű fejtési módok bevezetését acéltámok felhasználásával, amely kísérletekhez kezdetben a szénbányászat adott bányatámokat. 1965-re a bauxitbányászat két üzeme összesen 1000 darab acél bányatámot igényelt, amely mennyiséget importból teljes egészében megkapott ez év októberével bezárólag. Abból, hogy a szénbányászat a meginduló kísérletekhez nem tudott a kívánt menyI nyiségben ' azonnal acéltámokat rendelkezésre 59*
