Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1353 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1354 bocsátani, nem volna helyes olyan következtetéseket levonni, mintha a tárcán belül a bauxitbányászat ellátását másodrendűen kezelnénk. Az egyes bányászati ágak együttműködése és egymás kölcsönös kisegítése egyébként a tárcán belül nem egyedülálló dolog. Az elmúlt években a bauxitbányászat nyújtott több alkalommal segítséget búvárszivattyúk átadásával például a vízemelési problémák megoldásához. A tárcához tartozó valamennyi bányászati iparág biztonsági felügyelete a bányatörvény értelmében az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség hatáskörébe tartozik. E tekintetben a bauxitbányák jogai és kötelezettségei teljesen azonosak a szénbányászat és egyéb bányászati iparágak jogaival és kötelességeivel. Legyen szabad az interpellációnak a bauxitbányászok juttatására vonatkozó részét is érintenem. Véleményem szerint a bauxitbányászok juttatásait a szakszervezeti hovatartozás nem érintheti és ma gyakorlatilag nem is érinti. A juttatások közül a szénjárandóság mennyiségében van különbség a szénbányászok és a bauxitbányászok között, amennyiben a szénbányászokat 60 mázsa, a bauxitbányászokat pedig 40 mázsa járandóság illeti meg évente. A természetbeni juttatás különbsége nemcsak e két iparág, de egyéb iparágak tekintetében is fennáll. S ma nincsenek még meg azok a feltételek, amelyek lehetővé tennék, hogy a népgazdaság különböző iparágaiban kialakult természetbeni juttatások általános rendezését végrehajtsuk. Bérezés szempontjából a bauxitbányászat és a szénbányászat dolgozói között ma már különbség nincs. Azokat a differenciákat, amelyek néhány évvel ezelőtt a szénbányászat különleges kiemelése folytán jelentkeztek, belső intézkedésekkel felszámoltuk. Azokat a különbségeket, amelyek a szénbányászati és bauxitbányászati műszaki dolgozók premizálásában ma még mutatkoznak, a jövő évben bevezetendő új premizálási rendszer eleve kiküszöböli. A bauxitbányászati vállalatok a szénbányászati vállalatokhoz hasonlóan napi háromszori étkezéshez biztosítanak hozzájárulást dolgozóik részére. E tekintetben tehát az üzemek között különbség nincsen. Tény az, hogy az egyes bányavállalatok dolgozói nem azonos mértékben élnek a napi háromszori étkeztetés lehetőségéveL Van némi különbség a vállalati hozzájárulás mértékében a szénbányászat és a bauxitbányászat egyes vállalatai között, ilyen különbség azonban miás iparágnál is jelentkezik, nemcsak a bauxitbányászatban. összefoglalva: Klujber képviselő elvtárs feltett kérdéseire azt válaszolhatom, hogy a nehézipari tárca részéről a közeljövőben a bauxitbányászat szervezeti helyzetének módosítására az iparirányítás jelenlegi rendszerében intézkedést nem tartok szükségesnek. A bauxitbányászat szakfelügyeletét kielégítőnek tartom, a Nehézipari Minisztérium a bauxitbányászat fejlesztésére kiemelten is gondot visel. A kormány vonatkozó határozata alapján a magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény előkészítésére kormánybizottság alakult, amelynek vezetését a kormány megbízása alapján magam látom el. A kormánybizottság több alkalommal foglalkozott és szükségszerűen a jövőben is foglalkozni fog a bauxitbányászat fejlesztésében felmerülő nehézségek elhárításával, tehát a bauxitbányászat, a kormány külön megbízása alapján, a tárcán belül megkülönböztetett figyelemben és segítségben részesül. Kérem az interpelláló képviselőtársat, s az igen tiszteit Országgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. ELNÖK: Kérdem Klujber László képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? KLUJBER LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlésr Nem tudom elfogadni a miniszter elvtárs válaszát, annál is inkább, mert az én választókörzetemben, a móri járásban tízezer bányász él és dolgozik, ezek szén- és bauxitbányászok; egyegy községből ismerősök, szomszédok, barátok, rokonok és családok sorát tudnám felsorakoztatni; két ember jár bányába, az egyik szén-, a másik bauxitbányába. Én elfogadom azokat a kimutatásokat, számokat, amiket a miniszter elvtárs említett, de ott lent, ahol az élet mindennap zajlik, ott bizony ha felmérést folytatunk, meg lehet látni, mekkora a különbség — érezni lehet — milyen a különbség a bauxitbányászok és a szénbányászok között. A másik ilyen probléma — amely szintén alátámasztja, amiért nem tudom elfogadni a miniszter elvtárs válaszát — a szakirányítás tekintetében áll fenn, mert nemzetközi szinten is elismert bányászemberek, mérnökemberek dol^ goznak a minisztériumban, a minisztérium bányászati főosztályán, akiktől a segítséget a bauxitbánya üzemek nagyon kevéssé kapják meg, mert nem hozzájuk tartozunk. Es jelenleg is a Magyar Alumíniumipari Tröszt és a vegyipari főosztály jóváhagyásával kellene 35 meg 40 százalékos ércveszteséggel bányászkodnunk, amivel a legmesszebbmenőkig nem értünk egyet. Nagyon jó lenne, ha ebben a kérdésben is besegítenének a szaktekintélyek a bányászati főosztályon. Mert így dolgozni nagyon nehéz. Mi a problémáinkat megoldjuk, foltozással. Megoldottuk a szellőztetést is, elmentünk és a magunk módján, elvtársi alapon tanácskoztunk a tatabányai elvtársakkal, a Középdunántúli Szénbányászati Tröszttel és depressziós mérés alapján, új légvágatok kihajtásával, egészen új légvezetéssel megszüntettük az 50 fokos hőséget, mert abban nem lehet embereket dolgoztatni, és meg akartuk előzni, hogy olyan körülmények közt dolgozzanak emberek. Nagyon nehéz a mi helyzetünk így, és tulajdonképpen csak az a probléma, hogy ezek az elvtársak bauxitércet termelnek. Mert ha mangánt, fluoritot, vagy kaolint vagy bármilyen néven nevezendő ércet termelnének, akkor az ércbányászathoz tartoznának, automatikusan a bányászathoz tartoznának, így pedig, mivel ők alumínium alapanyagot, bauxitércet termelnek, a vegyiparhoz tartoznak. Nem tudom ezt megértetni, megmagyarázni választópolgáraimnak. Magam is bányászem'ber vagyok, ott nőttem fel közöttük, mindennapi munkájukban együtt vagyok velük. Kérem a miniszter elvtársat, hogy