Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-17
1125 Az Országgyűlés ünnepi ülése 1965. április 3-án, szombaton 1126 podás, a kulturális és társadalmi felemelkedés / örömében ünnepeljük felszabadulásunk 20. évfordulóját. Húsz év történetének legnagyobb tanulsága, hogy egy nép, ha erőit összefogja, öntudattal, felelősségérzettel és szorgalommal lát munkához, csodálatos erőfeszítésekre,'történelmi nagy tettek megvalósítására képes. A mai ünnepi megemlékezés felszabadulásunkról és azóta elért eredményeinkről legyen biztatás mindannyiunknak. Adjon ösztönzést az egész nemzetnek, a pártnak, az Országgyűlésnek, a kormánynak újabb és .újabb erőfeszítésekre az építőmunkához, legyen forrása dolgozó népünk további sikereinek és győzelmeinek. Tisztelt Országgyűlés! Javasolom, hogy az Országgyűlés fogadja el, iktassa törvényeink közé a forradalmi munkás-paraszt kormány által a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságával, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségével egyetértésben benyújtott törvényjavaslatot, amely megörökíti a magyar ] nép felszabadulásának történelmi jelentőségét. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslathoz hozzászóló nem jelentkezett. Kérdem az országgyűlést, hogy a magyar nép felszabadulása történelmi jelentőségének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik). Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs). Kimondom a határozatot. Az országgyűlés a magyar nép felszabadulása történelmi jelentőségének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. (Nagy taps). Tisztelt Országgyűlés! A Szovjetunió partes kormányküldöttségének vezetője, Anasztáz Mikojan elvtárs kíván szólni. (Nagy taps). A. I. MIKOJAN, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksjegének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke: Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak, kedves barátaim! Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a nagy megtiszteltetésért, hogy mint a Szovjetunió jcépviselői jelen lehetünk ezen az ünnepen, a Magyar Népköztársaság nagy ünnepén, és részt vehetünk az országgyűlés ülésén. Mi a Szovjetunióból a legforróbb testvéri, forradalmi üdvözletet hoztuk, s új sikereket kívánunk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó magyar népnek. Tudjuk, hogy ez a nap, a felszabadulás napja nyitotta meg a magyar nép számára azt az utat, amely a szocializmushoz vezet. Ez a nap, ez a dicsőséges dátum új korszak kezdetét jelenti népünk történelmében. A szocialista forradalom győzelme a mi hazánkban, majd más országokban, az egész emberiség történelmében megnyitotta a szocializmus korszakát. Látjuk, milyen sikeresen halad előre országuk a szocialista úton. Szeretnék itt beszélni arról a hagyományos barátságról, forradalmi barátságról, amely népeinket összefűzi, arról az internacionalista szolidaritásról, amelynek gyökerei a messze múltba nyúlnak vissza. (Nagy taps!) 1848—1849-ben Oroszország nagy forradalmár, demokrata írói a magyar forradalom oldalán álltak. Megbélyegezték a cári önkényuralmat, amely elnyomta saját népét, és segített a Habsburg-dinasztiának a magyar forradalom elfojtásában. Herzen, Csernyisevszkij és Dobroljubov erőteljesen felemelte szavát a magyar forradalom mellett. És nemcsak ők, hanem a cári hadseregben is voltak forradalmár demokraták a tisztek és a katonák között, akik bátran felléptek azokkal szemben, akik véres leszámolásra küldték őket, felemelték haragos tiltakozó szavukat és megtagadták, hogy a hóhérok szerepét töltsék be. Történelmi dokumentumok tanúsítják, hogy sok tisztet és katonát ítéltek el azért, mert nem voltak hajlandók harcba indulni a magyar, forradalom ellen. Nagyon örülünk, hogy magyar elvtársaink ezt tudják és értékelik. Budapesten van egy utca, amelyet Guszev kapitányról neveztek el. Guszev kapitány nyíltan kijelentette, hogy ő és bajtársai nem támogatják az orosz cárizmus lépéseit, amelyeknek célja a magyar forradalom elfojtása volt. Nyíltan kijelentették, hogy az orosz népnek nem szabad a szabadságszerető magyar nép ellen harcolnia. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint Guszev kapitány önfeláldozóan beszélt erről a bíróság előtt a vizsgálat során is, és a cári hóhérok keze által pusztult el, bajtársaival együtt. Szívből hálásak vagyunk a magyar népnek azért, hogy 1917 októberében és a szovjethatalomért vívott harc további éveiben az Oroszországban tartózkodó magyarok közül mintegy százezren csatlakoztak a proletárforradalomhoz, jelentkeztek a vörös gárda soraiba, beléptek a partizánegységekbe. A magyar nép joggal lehet büszke ezekre a fiaira. Sokan közülük életüket vesztették a szovjethatalom győzelméért vívott harcban. Tántoríthatatlanul, szívósan küzdöttek az oroszországi forradalom ügyéért, mert jól tudták, hogy ez a világforradalom kezdetét jelzi. 1 Moszkvában, a Vörös téren a sírokban magyarok is fekszenek, akik a szovjethatalom győzelméért harcoltak. Szent kötelességünk tisztelni emléküket, mindazoknak az emlékét, akik ebben a harcban elestek. A magyarok hősiesen harcoltak a szovjet forradalmárokkal együtt Pétervár és Marva alatt, Szibériában és KözépÁzsiában. Internacionalista szolidaritásunkat a szabadságért küzdő orosz és magyar harcosok vére pecsételte meg. Együtt harcoltak Csapajev és Lazo, Frunze és Kotovszkij, Bugyonnij és Vorosilov csapataiban, részt vettek a szovjethatalom kivívásáért és megszilárdításáért folytatott küzdelmekben. A magyar harcosok szívósságról, forradalmi lelkületről, bátorságról tettek tanúságot, amikor népünkkel együtt részt vettek az októberi forradalom vívmányainak védelmében. Kiemelkedő internacionalista forradalmár és katonai vezető volt a feledhetetlen Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság kiváló vezetője, aki a Tanácsköztársaság bukása után Oroszországba érkezett. Tagja volt a déli front forradalmi katonai tanácsának, a krimi forrdalmi katonata-