Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-3
179 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 180 kezdeményezésére széleskörű vizsgálat folyt beruházási, tervezési rendszerünk, lebonyolítási rendszerünk jobbátétele érdekében; sok szakember bevonásával folyt ez a vizsgálat, s a párt illetékes fórumai már foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, állami vonalon ezeknek a megvalósítása folyik. Nyugodtan állíthatom, hogy e munka során felmerült javaslatok jó része megegyezik azokkal a felvetésekkel, amelyek itt különböző felszólalásokban elhangzottak. Feltétlenül helyes és indokolt az a követelmény, hogy a beruházás-jóváhagyási rendszert vizsgálják meg abból a szempontból, hogyan lehetne gyorsítani a beruházások jóváhagyását. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy ez semmiképpen sem mehet a jól előkészítettség rovására. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a beruházások elhatározásánál a felelősség még sok esetben nem megfelelő. Azok, akik a végső pecsétet teszik rá, — akár a limiten aluli, akár a limiten felüli beruházásokra — sokszor nem mérlegelik még olyan mértékben a körülményeket, mint ahogyan szükséges lenne, holott óriási összegekről és a jövőt, az ipar szerkezetének alakulását meghatározó tényekről van szó. Pár szóval ki kell térnem arra a felvetésre, amit itt Inokai elvtárs tett a beruházások teljesítésének mérésével kapcsolatban. Teljesen igaza van Inokai elvtársnak abban, hogy a beruházások teljesítését nem lehet forint-teljesítéssel mérni, hanem ott sok más tényezőnek a vizsgálata is szükséges: a műszaki adatok, a termelés, az önköltségadatok, az időre való elkészülés és még jónéhány tényező, úgyhogy mechanikus az a szemlélet, amely csak a forint-teljesítés oldaláról vizsgálja a beruházásokat. Meg kell azonban jegyeznem az ő felszólalásához azt, hogy a jelenlegi szabályozások nem írják kizárólagosan elő, sőt döntően sem ezt a szempontot, hogy a forintteljesítésen mérjék a beruházásokat, ellenkezőleg, ha jól emlékszem, 1959 óta vagy 1960 óta életben van a Tervhivatalnak egy olyan szabályozása, amely lehetővé teszi, hogy ha forintmegtakarításokat érnek el a beruházásoknál, akkor a megtakarításnak körülbelül 10 százaléka erejéig jutalmazni lehessen azokat, akik a megtakarításban közreműködtek. Az viszont igaz, hogy ezzel a lehetőséggel az ipari minisztériumok, a középirányító szervek és a vállalatok sokszor nem élnek. Sok esetben azonban történt ilyen kifizetés: a Beruházási Banknak hosszú listája áll erre rendelkezésre. Mindenesetre célszerű, hogy ahol valóságos megtakarítás áll elő, amellett, hogy az adott műszaki célokat teljesítik, ott azok az emberek ne elmarasztalásban, hanem ellenkezőleg, elismerésben részesüljenek. A beruházásokkal kapcsolatosan számos kérdés, felvetés és javaslat hangzott el az ipartelepítésről. Ez nem könnyű probléma. Azt hiszem, nyugodtan lehet mondani, hogy évszázados mulasztásokat kell itt jóvátennünk, s valóban sok is történt ebben a vonatkozásban, de a kérdést teljesen megoldani nem lehetett. A Minisztertanács és a Gazdasági Bizottság a közeljövőben fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, a Tervhivatal előterjesztette már jelentését, javaslatait ezzel kapcsolatban: ezek továbbra is bizonyos előrehaladást jelentenek, elsősorban azoknak a vidékeknek a számára, amelyek iparilag elmaradottabbak, az alföldi megyék számára, de néhány itt megemlített megye: Vas megye, s ha jól emlékszem, Zala megye is beleesik ebbe a kategóriába. Számszerűleg nem kívánom itt ismertetni az elvtársakkal ezeket az adatokat, amelyek az elképzelésekben szerepelnek, de mindazok a kérdések — így például a nők foglalkoztatása, amelyet a Zala megyei elvtársnő vetett fel — szintén szerepelnek ezekben a javaslatokban és igyekszünk valamivel nagyobb lépésben előre menni, mint ahogyan eddig történt. Meg kell mondanom, hogy a kérdést természetesen nem lehet rövid idő alatt megoldani. A mezőgazdasággal kapcsolatban érthetően nagyon sok felszólalás, javaslat hangzott el. Egyetértek azokkal, akik kiemelték: nem könynyű az 1963-as mezőgazdasági termelési tervfeladat, de azokkal is, akik hangsúlyozták, hogy nem irreális ez a feladat, hogy az aszályos 1 évvel szemben jó munkával el lehet érni a kitűzött célokat. Ezzel kapcsolatban néhány szóban ki szeretnék térni a tsz-demokráciával és a tervezéssel kapcsolatban felvetett kérdésekre, ahol az én véleményem is egyezik azzal, amit itt Vaskó elvtárs mondott, hogy ez a kettő egyáltalán nem ellentétes fogalom. Mi a termelőszövetkezeti gazdálkodásnál irányszámokat adunk, mégpedig olyan irányszámokat, amelyek általában megfelelnek a népgazdaság érdekeinek, amelyek a megye adottságai szerint mérlegeltek és a megyei, a járási mezőgazdasági irányításon a sor, hogy ezeket jól, rugalmasan és ne mereven használják fel. Igaz az, hogy ezen a területen előfordulnak ilyen merev dolgok. A Nemzeti Banktól értesültem például, hogy Pest megyében fordult elő az az eset, hogy ott két termelőszövetkezetnek — az egyik jó volt sertéshizlalásban, a másik jó volt baromfitenyésztésben —, mindkettőnek adtak egy erősen feszített sertéshizlalási és baromfitenyésztési tervet is. Erre a két tsz-elnök megállapodott egymással, hogy te tenyészd a sertést, én tenyésztem a baromfit, azután majd kicseréljük, amikor a felvásárlók jönnek. (Derültség.) Sokkal egyszerűbb lett volna elvtársak, hogy ha a megye, vagy a járás — nem tudom pontosan ki volt ott —, mindjárt a tervezésnél ezt a szakosítást elvégezte volna, mert a lehetőség erre fennállott. Egyetértek azzal a felvetéssel, amit Bélák elvtárs elmondott az előbb, hogy a gyenge tsz-ek megsegítésénél nagyobb felelősséget biztosítsunk a megye mezőgazdasági szervei részére és kisebb legyen a pénzügyi és — talán Losonczi elvtárs nevében is nyilatkozhatom — a Földművelésügyi Minisztérium beleszólása, mert közelebb vannak az elvtársak, jobban ismerik az adottságokat. Mi már ebben úgy féligmeddig megegyeztünk. De meg kell mondanom, hogy ez a megye és a járás számára a felelősséget is növeli. Mert hogy ha éveken keresztül mindig ugyanannak a tsz-nek kell a támogatást adni, akkor ez azt jelenti, hogy ott csak pénzjosztogatás történt és nem használták fel azt a pénzt arra, hogy szanálják azt a termelőszövetkezetet, hogy rendbehozzák a tsz-t.
