Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

181 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 182 A tavaszi munkákra elvtársak óriási figyelmet kell összpontosítani. Ez kicsendült a hozzászólásokból. En ezt pénzügyi oldalról úgy fogalmaznám meg, hogy milliárdokról van szó abban a kérdésben, hogy a tavaszi munkákat hogyan végezzük el. A mezőgazdaságnál óriási tételekről van szó és a munkák jobb, vagy rosszabb elvégzése milliárdos nagyságrendben jelentkezhet a termelésben, ami hallatlan nagy felelősséget ró mindazokra, akik közvetlenül, vagy feljebb a mezőgazdasági termelést irányítják. Nagy érdeklődéssel hallgattam Péti elvtársnak, Tolna megyei képviselőnek a hozzászólását, aki azokról a bizonyos emberekről beszélt a gyenge tsz-ekben, akikkel meg lehetne oldani ezeknek a feljavítását, szervezettebbé tételét, és teljesen igaza van, teljesen egybevág a mi tapasztalatainkkal, hogy sokszor két egymás mellett levő tsz közül hasonló adottságokkal, az egyik jó, a másik gyenge, kizárólag azért, mert abban a bizonyos gyengében nem találták azokat az embereket, akikről Péti elvtárs beszélt. A mezőgazdasági beruházásokra én nem akarok bőven kitérni. Ezek a problémák fennállnak, meg fogjuk vizsgálni együtt a Földművelésügyi Minisztériummal, hogy mit tudunk konkrét esetekben is, és általánosabb jellegű kérdésekben is segíteni. Az egészségügyről néhány mondatot. Azért talán a kép jobb, mint ahogy itt egyik-másik felszólalásban az szerepelt. Meg kívánom említeni, hogy ma az egészségügynek az összlétszáma körülbelül 100 ezer fő. És ebből a 100 ezer főből 30—40 ezer fő közötti létszámnövekedés az ellenforradalom utáni időben következett be. Tehát tényleg itt volt egy nagy elmaradás, de azért itt nagyot is léptünk előre. Persze ezen a területen talán sohasem állunk megfelelő színvonalon, de ez nagy anyagi erőfeszítést és nagy anyagi áldozatot követel. Ügy gondolom, hogy az egészségügyi szervezésben, amire itt Petri elvtárs rámutatott — komoly tartalékok vannak még: az egészségügyi adminisztráció, az orvosoknak az elhelyezkedése vidéken és Budapesten, a körzeti orvosi és rendelőintézeti hálózat közötti kooperáció —, ezek azért sok tartalékot rejtenek magukban, s annál inkább merem ezt állítani, mert ismételten fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy orvosellátottságban a világranglista első — ha jól emlékszem —, tíz országa között állunk. Az oktatással kapcsolatban: a legtöbb hozzászólás a mezőgazdasági oktatással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott, s ez teljesen érthető, ez a kérdés előtérben van. Ami a falusi gyerekek iskoláztatását illeti, én úgy gondolom, hogy itt azért annak ellenére, hogy a kérdés nem tekinthető teljesen megoldottnak, de az a szám, amit a beszédben is elmondottam, hogy az általános iskolát végzetteknek 80 százaléka az, aki Magyarországon ma középiskolába és ipari tanulóintézetbe jut — ez a szám önmagáért beszél. És ez azt mutatja, hogy valóban olyan forradalmat tudtunk elérni a népoktatásban, amiről húsz évvel ezelőtt Magyarországon csak álmodni lehetett. És amellett, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a kollégiumok terén van még tennivaló bőven — és teszünk is —, de hát ez is építkezéssel jár, jelentős anyagi erőfeszítésekkel jár, úgy hogy a lehetőségek azért ennek bizonyos korlátot és fokozatosságot szabnak. Ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozunk. A közelmúltban az építésügyi miniszter elvtárs tett egy előterjesztést a szociális, kulturális intézményekben bentlakóknak másutt történő elhelyezésére, lakás biztosítására, hogy ezzel is a kollégiumok férőhelyszámát növelni tudjuk. Ez is például párezer férőhelyet fog jelenteni. Sok észrevétel hangzott el elvtársak a tanácsok problémáival kapcsolatban, főleg a városok közművesítési, felújítási problémái merültek fel. A legtöbb esetben ezek az igények jogosak. Néhány éve már, hogy a Pénzügyminisztérium erre nagyobb gondot fordít, s néhány éve már, hogy a városok részére külön erre a célra egy néhány tucat milliós fejlesztési keretet biztosítottunk évente, amiből néhány várost minden évben — hogy úgy mondjam — ki tudunk stafírozni. Persze ez sem egy gyors folyamat, de azért jól tudjuk azt, hogy sok területen előrehaladás van ebben a tekintetben. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A vita alátámasztotta azt, hogy a költségvetésben és a népgazdasági tervben meghatározott feladatok reálisak, hogy ezeket a feladatokat meg tudjuk oldani. Egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik hangsúlyozták, hogy nem lehetünk elégedettek, hogy nem pihenhetünk a babérainkon, sem az Olymposzon, sem a Bakonyban, sem a Vértesben, sem pedig a Bükkben, mert ezeken az iparvidékeken is van tennivaló. (NYERS REZSŐ: a helyi Olympuszokon!) (Derültség.) És úgy gondolom, elvtársak, valóban helyes rámutatni arra, hogy talán az egyik fő ellenfelünk ez a bizonyos elégedettség. Nagyon vigyáznunk kell, hogy az előttünk levő feladatokat megfelelő tiszteletben tartsuk, ne becsüljük le és megfelelőképpen felkészüljünk megoldásukra és végre is hajtsuk ezeket a feladatokat. Én úgy gondolom, hogy mindannyiunknak erőt ad a gazdasági feladatok megoldásában az is, hogy a nehéz évkezdet után az országgyűlési felszólalások is azt mutatják, hogy a bizalom, a bizakodás töretlen, hogy a munkakészség töretlen, és én úgy gondolom, hogy a képviselő elvtársak ezzel nemcsak saját véleményüket, hanem az ország véleményét, választóik véleményét is kifejezték. Nagyon örültem annak, hogy az új képviselő elvtársak és a régi képviselő elvtársak egyformán ennek a bizalomnak és munkakészségnek adtak hangot. Még egyszer megismételném azt, hogy a javaslatokat gondosan fogjuk tanulmányozni, valamennyi minisztériumhoz és miniszterhez eljuttatjuk a rájuk vonatkozókat, a magunk területén pedig azokat, amelyek a pénzügyi területet érintik. Minden bizonnyal ezeknek a javaslatoknak a zömét meg is fogjuk oldani. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel kérem, hogy a munkás-paraszt kormány 1963. évi költségvetési javaslatát és törvényjavaslatát változatlanul fogadják el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy az 1963. évi állami költségvetésről szóló törvény10 ORSZÁGGYŰLÉSI ËRTESlTO